Tudásra törekedni a Lélek által

Mathias Held elder

a Hetvenektől

Meg kell tanulnunk nem csupán a racionális elménken, hanem a Szentlélek nagyon halk és szelíd hangján keresztül is felismerni az igazságot.

Kedves testvérek! Az Úr többször is megmondta nekünk, hogy „tanulmányozás és hit által is”¹ törekedjünk a tanulásra. Nem csupán elménk logikus érvelése, hanem a Szentlélek útmutatása és sugalmazása által is kaphatunk világosságot és megérthetünk dolgokat.

A tudás e másik forrása nem mindig volt része az életemnek.

Drága feleségem, Irene és jómagam 31 évvel ezelőtt friss házasokként csatlakoztunk az egyházhoz. Mindketten Kolumbiában nőttünk fel, de néhány hónappal a házasságkötésünk után a munkám miatt Németországba költöztünk. Nagyon fiatalok voltunk, nagy reményekkel és elvárásokkal, ez pedig egy különösen izgalmas és boldog időszak volt számunkra.

Míg én a karrieremre összpontosítottam, Irene úgy érezte, hogy kapni fogunk valamiféle mennyei üzenetet, de nem tudta, hogyan vagy mikor. Így hát mindenféle házalót beengedett az otthonunkba, bármit árultak is: enciklopédiát, porszívót, szakácskönyvet, konyhai eszközöket vagy mást – ennyire várta azt a különleges üzenetet.

Egy este azt mondta, hogy bekopogtatott hozzánk két sötét öltönyös fiatalember, és neki az volt az egyértelmű benyomása, hogy be kell engednie őket. Azt mondták, hogy Istenről akarnak vele beszélni, és majd visszajönnek, amikor én is otthon vagyok. Vajon lehetséges, hogy ez a várva várt üzenet?

Elkezdtek látogatni minket; az útmutatásukat követve olvastuk a szentírásokat és megértettük Jézus Krisztus elengedhetetlen fontosságát a mi Szabadítónkként és Megváltónkként. Hamarosan bántuk már, hogy csecsemőként megkereszteltek minket, mivel az nem egy tudatosan kötött szövetség volt. Ha azonban újra megkeresztelkedünk, az azt is jelenti majd, hogy ennek az új egyháznak a tagjai leszünk, úgyhogy tényleg mindent meg kellett értenünk róla.

De honnan tudhatnánk, hogy tényleg igaz-e mindaz, amit a misszionáriusok a Mormon könyvéről, Joseph Smithről és a szabadítás tervéről mondanak nekünk? Nos, az Úr szavaiból világossá vált számunkra, hogy a „gyümölcseikről ismer[hetjük] meg őket”². Így hát módszeresen elkezdtük megvizsgálni az egyházat, vagyis a racionális elménk segítségével szemlélni ezeket a bizonyos gyümölcsöket. Mit láttunk? Nos, a következőket:

Barátságos és boldog embereket, valamint csodálatos családokat, akik értették, hogy ebben az életben öröm is jár nekünk, nem csupán szenvedés és gyötrelem.
Egy olyan egyházat, melynek nincs fizetett papsága, hanem ahol maguk az egyháztagok vállalnak megbízásokat és feladatokat.
Egy olyan egyházat, ahol mindennek Jézus Krisztus és a családok állnak a középpontjában, ahol az egyháztagok havonta egyszer böjtölnek és felajánlással segítik a szegényeket és a szűkölködőket, ahol támogatják az egészséges szokásokat, arra tanítva minket, hogy tartózkodjunk az ártalmas szerektől.

Továbbá:

Tetszett nekünk a személyes fejlődésre, a képzettségre, a kemény munkára és az önellátásra fektetett hangsúly.
Megismertük a figyelemre méltó emberbaráti programot.
És lenyűgöztek minket az általános konferenciák a csodálatos zenével és az ott elhangzó mélyreható lelki tantételekkel.

Mindezek láttán semmi hibát nem találtunk az egyházban. Ellenkezőleg – nagyon is tetszett mindaz, amit láttunk. Mi azonban még mindig nem tudtunk úgy dönteni, hogy megkeresztelkedünk, mert előtte mindent tudni akartunk.

Ám az Úr még habozásunk közepette is türelmesen felkészített minket, formált bennünket és segített nekünk felfedezni azt, hogy nem csupán a racionális elménken, hanem a Szentlélek halk, szelíd hangján keresztül is – mely főleg a szívünkhöz szól – meg kell tanulnunk felismerni az igazságot.

Ezt a hangot és az általa keltett érzést 10 hónappal az evangélium megismerése után egy olyan estén tapasztaltuk meg, amikor a Móziás 18-ban ezt olvastuk: „[M]ivel szeretnétek… egymás terheit viselni…, és megvigasztalni azokat, akik vigasztalásra szorulnak, …ha ez szívetek vágya, akkor mit tudtok felhozni az ellen, hogy az Úr nevében megkeresztelkedjetek”³?

Ez a rész a Mormon könyvéből a szívünkig és a lelkünkig hatolt, és hirtelen éreztük és tudtuk, hogy valójában nincs olyan ok, amiért ne keresztelkedhetnénk meg. Felismertük, hogy az ezekben a versekben említett vágyak a mi szívünk kívánságai is, és hogy igazából csak ezek a dolgok számítanak. Fontosabbak annál, hogy mindent értsünk, mert már eleget tudunk. Mindig is szerető Mennyei Atyánk vezérlő kezére támaszkodtunk, és biztosak voltunk benne, hogy továbbra is vezérelni fog minket.

Így hát még azon a napon kitűztük a keresztelőnk időpontját, és hamarosan meg is keresztelkedtünk végre!

Mit tanultunk ebből?

Először is megtanultuk, hogy teljes mértékben bízhatunk szerető Mennyei Atyánkban, aki folyamatosan megpróbál segíteni nekünk azzá válni, akivé tudja, hogy válhatunk. Bebizonyosodott számunkra e szavainak mélyreható igazsága: „Sort sorra, előírást előírásra, itt egy kicsit és ott egy kicsit adok az emberek gyermekeinek; és áldottak azok, akik hallgatnak előírásaimra…, mert bölcsességet tanulnak; mert annak, aki befogadja, többet adok”⁴.

Másodszor pedig megtanultuk, hogy a racionális elménk mellett a tudás megszerzésének egy másik dimenziója is adhat nekünk útmutatást és megértethet velünk dolgokat. Ez pedig az Ő Szent Lelkének a mi szívünkhöz és elménkhez is szóló halk és gyengéd hangja.

Szeretném a látóképességünkhöz hasonlítani ezt a tantételt. Mennyei Atyánk nem csupán egy, hanem két szemet is adott nekünk. Bár egy szemmel is elég jól látunk, a másik szem további perspektívát nyújt nekünk. Amikor az agyunk összeilleszti a két perspektívát, ez kiadja a környezetünk háromdimenziós képét.

Hasonlóképpen az információforrásból is kettőt kaptunk: egyet a testi, egyet pedig a lelki képességeinken keresztül. Az elménk a testi érzékszerveinken, illetve a gondolkodásunkon keresztül ellát minket egy észleléssel. Ellenben az Atya a Szentlélek ajándékán keresztül egy további látásmódot is ad nekünk, mely tulajdonképpen a legfontosabb és legigazabb, mert közvetlenül Őtőle érkezik. Miután azonban a Lélek gyakran csak nagyon finoman suttog, sokakban nem tudatosul ez a másik forrás.

Amikor a lelkünkben összeáll ez a két perspektíva, akkor a teljes kép úgy mutatja meg a dolgok valóságát, ahogyan azok ténylegesen vannak. Sőt, a Szentlélek további perspektíváján keresztül bizonyos „realitásokról” – melyekről kizárólag a szellemi felfogásunk alapján alkottunk képet – kiderülhet, hogy félrevezetőek vagy egyszerűen hamisak. Ne feledjétek Moróni szavait: „a Szentlélek hatalma által minden dolgot illetően tudhatjátok az igazat”⁵!

Egyháztagságom 31 éve alatt sokszor megtapasztaltam már, hogy ha kizárólag a racionális elménkre támaszkodunk, és megtagadjuk vagy elhanyagoljuk a lelki felismeréseket, melyeket a Szentlélek suttogásai és benyomásai által kaphatunk, akkor az olyan, mintha csupán egy szemmel élnénk az életünket. Mi azonban jelképesen szólva „két szemet” kaptunk. Csakis a két nézőpont kombinációja adhatja meg nekünk minden igazság és az életünkben tapasztalt dolgok összességének igazi és teljes képét, és értetheti meg velünk teljes egészében és mélyrehatóan azt, hogy egy élő Mennyei Atya gyermekeiként kik vagyunk és mi a célunk.

Eszembe jut, mit tanított nekünk Russell M. Nelson elnök egy évvel ezelőtt, amikor ezt mondta: „Az eljövendő napokat… nem lehet majd lelkileg túlélni a Szentlélek útmutató, irányító, vigasztaló és állandó hatása nélkül.”⁶

Teljes mértékben megbizonyosodtam arról, hogy:

Van egy szerető Atyánk a mennyben, és mi mindannyian beleegyeztünk abba, hogy egy isteni terv részeként erre a földre jöjjünk.
Jézus a Krisztus; Ő él, és Ő az én Szabadítóm és Megváltóm.
Joseph, egy egyszerű parasztlegény, elhívást kapott, hogy azzá a hatalmas prófétává váljon, aki bevezette az idők teljességének eme adományozási korszakát, annak minden kulcsával, hatalmával, valamint Isten szent papságának felhatalmazásával együtt.
A Mormon könyve egy második tanúbizonyság Jézus Krisztusról, és a családok rendeltetése az, hogy örökre együtt maradjanak.
Urunk, Jézus Krisztus vezeti ezt az egyházat, az Ő visszaállított egyházát, az élő prófétánk, Russell M. Nelson elnök által.

Sok más becses igazsággal együtt ezek az igazságok lelki építőkockái lettek annak, akivé Isten segítségével válok. És örömmel várom azt a sok új tanítást, melyet Ő nekem – és nektek – szán, miközben áthaladunk ezen a csodálatos életen, és tanulunk, „méghozzá tanulmányozás és hit által is”.

Ezekről a dolgokról tudom, hogy igazak, és bizonyságot teszek róluk, Jézus Krisztus nevében, ámen.