A kvórum: az összetartozás helye
Az Úr azt várja tőletek, hogy erős kvórumot alakítsatok ki. Mialatt összegyűjti a gyermekeit, olyan helyre van szükségük, ahová tartozhatnak és ahol növekedhetnek.
2010-ben egy fiatal férfi, Andre Sebako az igazságot kereste. Noha korábban még sohasem imádkozott szívből, úgy döntött, tesz egy próbát. Nem sokkal ezután találkozott a misszionáriusokkal. Egy infókártyát adtak neki, melyen a Mormon könyve képe szerepelt. Andre érzett valamit, ezért megkérdezte a misszionáriusokat, hogy vásárolhatna-e tőlük egy példányt. Azt mondták neki, hogy ingyen is megkaphatja, ha eljön istentiszteletre.1
Andre egyedül ment el az afrikai Botswanában újonnan létrehozott Mochudi Gyülekezetbe, amely azonban szeretetteljes, összekovácsolódott csoport volt, mintegy 40 egyháztaggal,2 akik tárt karokkal üdvözölték őt. Meghallgatta a misszionáriusi leckéket, és megkeresztelkedett. Csodálatos volt!
De mi lesz ezután? Hogyan marad Andre tevékeny? Ki segít majd tovább fejlődnie a szövetség ösvényén? A papsági kvóruma jelenti az egyik választ e kérdésre.3
Minden papságviselőnek – a helyzetétől függetlenül – javára válik egy erős kvórum. Ifjú fivéreim, akik az ároni papságot viselitek! Az Úr azt várja tőletek, hogy erős kvórumot alakítsatok ki, az összetartozás helyét minden egyes fiatal férfi számára; olyan helyet, ahol az Úr Lelke jelen lehet, egy helyet, ahol minden kvórumtagot szeretettel fogadnak és értékelnek. Mialatt az Úr összegyűjti a gyermekeit, olyan helyre van szükségük, ahová tartozhatnak és ahol növekedhetnek.
Mindazok, akik kvórumelnökségek tagjai vagytok, elöl jártok, amint sugalmazásra törekedtek4, valamint szeretetet és testvériséget alakítotok ki a kvórum valamennyi tagja között. Különleges figyelmet szenteltek az új egyháztagoknak, a kevésbé tevékenyeknek, illetve az egyedi szükségletekkel rendelkezőknek.5 Papsági hatalommal erős kvórumot építetek fel,6 az erős, egységes kvórum pedig sorsfordító hatással bír a fiatal férfiak életére.
Amikor az egyház bejelentette az evangéliumi tanulásra fektetett új, otthonközpontú hangsúlyt,7 néhányan az Andréhoz hasonló egyháztagokra gondolva azt kérdezték: „Mi a helyzet azokkal a fiatalokkal, akiknek a családi háttere nem biztosítja az otthoni evangéliumi tanulmányozást és ahol nem az evangélium szerint élnek? Őket magukra hagyjuk?”
Nem! Senkit sem hagyhatunk magára! Az Úr minden fiatal férfit és fiatal nőt szeret. Papságviselőkként mi vagyunk az Úr keze. Mi nyújtjuk az egyházi támogatást az otthonközpontú erőfeszítésekhez. Ahol korlátozott az otthoni támogatás, szükség szerint a papsági kvórumok, illetve egyéb vezetők és barátok őrködnek minden egyén és család felett, és támogatják őket.
Én már láttam, hogy ez működik. Magam is tapasztaltam. Hatéves koromban a szüleim elváltak, és édesapám egyedül hagyta édesanyámat öt kicsi gyerekkel. Édesanyám dolgozni kezdett, hogy eltartson bennünket. Egy ideig másodállásra is szüksége volt, sőt, továbbképzésre is. Kevés ideje maradt a gondozásunkra. A nagyszülők, nagybácsik, nagynénik, püspökök és házitanítók azonban készen álltak, hogy angyali édesanyám segítségére siessenek.
És később persze ott volt a kvórumom. Nagyon hálás vagyok a barátaimért – a fivéreimért –, akik szerettek és támogattak engem. A kvórumom az összetartozás helye volt. Talán voltak olyanok, akik reménytelennek és hátrányos helyzetűnek tartottak a családom miatt. Talán így is volt. A papsági kvórumaim azonban változtattak az esélyeimen. A kvórumom mellém állt és mérhetetlenül megáldotta az életemet.
Mindenütt vannak körülöttünk reménytelennek és hátrányosnak tűnő testvérek. Talán, így vagy úgy, de mind ilyenek vagyunk. Mindannyiunknak van azonban egy kvórumunk, egy hely, ahol erőt kaphatunk és adhatunk is. A kvórum az „egy mindenkiért, mindenki egyért”8 elvét követi. Olyan hely ez, ahol tanítjuk és szolgáljuk egymást, valamint egységet és testvériséget építünk ki Isten szolgálata során.9 Olyan hely, ahol csodák történnek.
Szeretnék beszámolni nektek néhány csodáról, amelyek Andre kvórumában történtek meg Mochudiban. Miközben ezeket ismertetem, figyeljétek meg azokat a tantételeket, amelyek minden papsági kvórumot megerősítenek, ahol alkalmazzák őket.
Miután Andre megkeresztelkedett, elkísérte a misszionáriusokat négy másik fiatal férfi tanítására, akik szintén megkeresztelkedtek. Így már öten voltak. Erősíteni kezdték egymást és a gyülekezetet is.
Aztán megkeresztelkedett a hatodik fiatal férfi, Thuso is. Thuso megosztotta az evangéliumot három barátjával, így hamarosan kilencen lettek.
Jézus Krisztus tanítványai gyakran ily módon gyűjtetnek egybe – apránként, a barátaik hívására. Az ősi időkben, amikor András rátalált a Szabadítóra, fivéréhez, Simonhoz sietett, és „vezeté őt Jézushoz”10. Hasonlóképpen, röviddel azután, hogy Filep Krisztus követője lett, e szavakkal hívta barátját, Nátánaelt: „Jer és lásd meg!”11.
Mochudiban hamarosan egy tizedik fiatal férfi is csatlakozott az egyházhoz. A misszionáriusok megtalálták a tizenegyediket is, a tizenkettedik fiatal férfi pedig azután keresztelkedett meg, miután látta, milyen hatással van az evangélium a barátaira.
A Mochudi Gyülekezet tagjai le voltak nyűgözve. E fiatal férfiak „megtértek az Úrhoz, és csatlakoztak Krisztus egyházához”12.
A Mormon könyve jelentős szerepet játszott a megtérésükben.13 Thuso így emlékszik vissza: „A Mormon könyvét olvastam… minden szabad percemben, otthon, az iskolában, mindenütt.”14
Oratile a barátai példája miatt figyelt fel az evangéliumra. Azt mondja: „Egy szempillantás alatt megváltoztak. […] Úgy véltem…, a kis könyv… lehet az oka, melyet mindenhova magukkal vittek… az iskolában. Láttam, mennyivel jobb ember lett belőlük. […] Én is meg akartam változni.”15
A 12 fiatal férfi mindössze két év leforgása alatt gyűjtetett egybe és keresztelkedett meg. Mindannyian egyedüli egyháztagok voltak a családjukban, azonban támogatta őket az egyházi családjuk, köztük Rakwela elnök16, a gyülekezeti elnökük; Taylor elder és nővér17, egy idős misszionárius házaspár; valamint a gyülekezet más tagjai is.
Junior fivér18, az egyik kvórumvezető, vasárnap délutánonként meghívta az otthonába a fiatal férfiakat, és pártfogolta őket. Közösen tanulmányozták a szentírásokat, és rendszeresen tartottak otthoni esteket.
Junior fivér magával vitte őket más egyháztagok meglátogatására, a misszionáriusok által tanított emberekhez, sőt, bárkihez, akinek egy jó szóra volt szüksége. Mind a 12 fiatal férfi felmászott Junior fivér teherkocsijának platójára, ő pedig kettesével, hármasával letette őket az otthonoknál, majd később értük ment.
Bár e fiatal férfiak még maguk is csupán ismerkedtek az evangéliummal, és úgy érezték, nem tudnak sokat, Junior fivér azt mondta nekik, osszanak meg egy-két olyan dolgot az általuk meglátogatottakkal, amit tudnak. E fiatal papságviselők pedig tanítottak, imádkoztak, és segítettek őrködni az egyház felett.19 Teljesítették a papsági feladataikat és megtapasztalták a szolgálat örömét.
Andre azt mondta: „Együtt játszottunk, együtt nevettünk, együtt sírtunk, így aztán testvérek lettünk.”20 Sőt, úgy is hívják magukat: „a Testvéri Társaság”.
Közösen tűzték ki célként, hogy mindannyian missziót szolgáljanak. Mivel mind egyedüli egyháztagok voltak a családjukban, számos akadályt kellett leküzdeniük, mégis átsegítették egymást ezeken.
Aztán egyikük a másik után kapta meg a missziós elhívását. Akik először indultak el, folyamatosan írták a leveleket az éppen felkészülőknek, megosztva az élményeiket és buzdítva őket a szolgálatra. Tizenegyen szolgáltak közülük misszionáriusként.
E fiatal férfiak megosztották az evangéliumot a családjukkal. Édesanyák, nővérek, fivérek, barátok és a missziójukon tanítottak tértek és keresztelkedtek meg. Csodák történtek, és számtalan életre áradtak ki áldások.
Hallom, ahogyan néhányan közületek talán azt gondoljátok, hogy ilyen csoda biztosan csak Afrikában történhet, az olyan termékeny talajon, ahol Izráel egybegyűjtése sebesen halad. Tanúságomat teszem azonban, hogy a Mochudi Gyülekezetben alkalmazott tantételek mindenütt igazak. Bárhol legyetek is, a kvórumotok gyarapodhat az aktivizálás, valamint az evangélium megosztásának eredményeként. Ha akárcsak egyetlen tanítvány is kezét nyújtja egy barátnak, akkor egyből kettő lehet. Kettőből négy, négyből nyolc, nyolcból pedig tizenkettő. A gyülekezetekből egyházközségek lehetnek.
A Szabadító azt tanította: „…ahol ketten vagy hárman [vagy még többen] egybegyűlnek az én nevemben, …íme, ott leszek közöttük én is”21. Mennyei Atyánk felkészíti a körülöttünk lévők elméjét és szívét. Követhetjük a késztetéseket, baráti kezet nyújthatunk, megoszthatjuk az igazságot, felkérhetünk másokat a Mormon könyve elolvasására, valamint szerethetjük és támogathatjuk őket, miközben megismerik a Szabadítónkat.
Lassan már 10 éve annak, hogy a mochudi testvéri társaság tagjai elindultak közös útjukon, és még mindig testvérek közösségét alkotják.
Katlego azt mondta: „A távolság talán elválaszt minket, mégis kitartunk egymás mellett.”22
Azért imádkozom, hogy elfogadjuk az Úr felkérését, hogy egységben legyünk Ővele a papsági kvórumainkban, hogy minden kvórum az összetartozás helye, az egybegyűjtés helye, a gyarapodás helye lehessen.
Jézus Krisztus a Szabadítónk, ez pedig az Ő munkája. Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus nevében, ámen.