Igazlelkű ítélet biztosítása

James R. Rasband elder

a Hetvenektől

Az igazlelkű ítélet biztosítása érdekében a Szabadító kigyomlálja a tudatlanság sűrű bozótját és a mások által okozott sérelem fájdalmas tüskéit.

A Mormon könyve Krisztus tanát tanítja

Tavaly októberben Russell M. Nelson elnök azt a kihívást adta nekünk, hogy gondoljuk végig, mennyiben lenne más az életünk, ha „a Mormon könyvéből szerzett tudás[unk]at hirtelen elvennék től[ünk]”¹. Jómagam is elmélkedtem ezen a kérdésen, bizonyára sokatokhoz hasonlóan. Az egyik visszatérő gondolatom az volt, hogy a Mormon könyve, illetve Krisztus tanának és az Ő engesztelő áldozatának benne foglalt világos megfogalmazása nélkül hová fordulnék békességért?

Krisztus tanát – mely tartalmazza a Krisztusba vetett hit, a bűnbánat, a keresztelés, a Szentlélek ajándéka, valamint a mindvégig kitartás szabadító tantételeit és szertartásait – számos alkalommal tanítja a visszaállítás összes szentírása, azonban különösen erőteljesen a Mormon könyve szól róla.² A tan a Krisztusba vetett hittel kezdődik, és minden egyes része az Ő engesztelő áldozatába vetett bizalomtól függ.

Miként azt Nelson elnök is tanította: „A Mormon könyve adja a rendelkezésre álló legteljesebb és leghitelesebb ismereteket Jézus Krisztus engeszteléséről”³. Minél jobban megértjük a Szabadító mennyei ajándékát, annál inkább fogunk az elménkben és a szívünkben is⁴ megbizonyosodni Nelson elnök azon ígéretének valóságáról, hogy „a Mormon könyve igazságainak hatalmában áll meggyógyítani, megvigasztalni, helyrehozni, megsegíteni, megerősíteni, gyámolítani és felvidítani a lelkünket”⁵.

A Szabadító engesztelése kielégíti az igazságosság minden követelményét

A Mormon könyve azzal a létfontosságú és békét adó tanításával járul hozzá a Szabadító engesztelését illető megértésünkhöz, hogy Krisztus irgalmas áldozata betölti az igazságosság minden követelményét. Alma magyarázata szerint „Isten tehát maga hoz engesztelést a világ bűneiért, hogy megvalósítsa az irgalom tervét, hogy kielégítse az igazságosság követelményeit, hogy Isten egy tökéletes, igazságos Isten legyen, és irgalmas Isten is”⁶. Az Atya irgalmának tervét⁷ – melyet a szentírások a boldogság tervének⁸ vagy a szabadítás tervének⁹ is neveznek – csakis akkor lehet véghezvinni, ha az igazságosság minden követelménye kielégíttetik.

De pontosan mik „az igazságosság követelményei”? Gondoljatok Alma személyes élményére. Emlékezzetek, hogy fiatal férfiként Alma „az egyház elpusztítására”¹⁰ törekedett. Ami azt illeti, Alma azt mesélte a fiának, Hélamánnak, hogy „a pokol fájdalmai gyötört[é]k”, hiszen végső soron „[Isten] sok gyermekét megölte” azáltal, hogy „pusztulásba vezette” őket.¹¹

Alma elmagyarázta Hélamánnak, hogy akkor érzett végre békességet, amikor „elmé[je] elkapta” atyja tanításait „egy Jézus Krisztusnak… az eljövetelét illetően, hogy engesztelést hozzon a világ bűneiért”¹². A vezeklő Alma Krisztus irgalmáért könyörgött¹³, majd örömet és megkönnyebbülést érzett, amikor rájött, hogy Krisztus engesztelést hozott a bűneiért és megfizette az igazságosság minden követelményét. Még egyszer: mit is követelt volna az igazságosság Almától? Miként azt Alma később tanította, „semmi tisztátalan dolog nem örökölheti Isten királyságát”¹⁴. Ennélfogva Alma megkönnyebbülése részben bizonyára annak volt köszönhető, hogy az irgalom közbelépése nélkül az igazságosság megakadályozta volna őt abban, hogy visszatérjen Mennyei Atyához és Ővele éljen.¹⁵

A Szabadító begyógyítja azokat a sebeket, amelyeket mi nem tudunk begyógyítani

Vajon Alma öröme azonban kizárólag önmagára összpontosított – arra, hogy ő maga elkerülte a büntetést, és hogy ő maga visszatérhet az Atyához? Tudjuk, hogy Alma azok miatt is gyötrődött, akiket elvezetett az igazságtól.¹⁶ Maga Alma viszont nem tudta meggyógyítani és visszaállítani mindazokat, akiket elvezetett. Önmaga nem tudta biztosítani számukra, hogy méltányos lehetőségük legyen megismerni Krisztus tanát és megáldatni azáltal, hogy annak örömteli tantételei szerint élnek. Nem tudta visszahozni azokat, akik esetleg úgy haltak meg, hogy még mindig elvakította őket az ő hamis tanítása.

Miként azt Boyd K. Packer elnök egyszer tanította: „A gondolat, amely megmentette Almát…, így szól: visszaállítani azt, amit te nem vagy képes visszaállítani; begyógyítani a sebet, melyet te nem tudsz begyógyítani; megjavítani, amit te törtél el, de megjavítani nem vagy képes – éppen ez Krisztus engesztelésének célja”¹⁷. Az örömteli igazság, melyet Alma elméje „elkapott”, az volt, hogy nemcsak ő maga tétethetik tisztává, hanem mindazok is meggyógyulhatnak és éppé tétethetnek, akiknek ártott.

A Szabadító áldozata igazlelkű ítéletet biztosít

Sok évvel azelőtt, hogy Almát megmentette ez a megnyugtató tan, Benjámin király tanított a Szabadító engesztelő áldozata által felkínált gyógyulás terjedelméről. Benjámin király kijelentette, hogy „nagy öröm örvendetes hírei[ben]” részesült „Istennek egy angyala” által.¹⁸ Az örvendetes hírek között szerepelt azon igazság is, hogy Krisztus szenvedni fog és meghal a bűneinkért és hibáinkért, hogy biztosíthassa azt, hogy „igazlelkű ítélet érhesse az emberek gyermekeit”¹⁹.

Pontosan mi az „igazlelkű ítélet” követelménye? A következő versben Benjamin király kifejtette, hogy az igazlelkű ítélet biztosítása érdekében a Szabadító vére kiengesztelt „azok bűneiért, akik Ádám vétke miatt buktak el”, valamint azokért is, „akik úgy haltak meg, hogy nem ismerték Isten rájuk vonatkozó akaratát, vagy akik tudatlanul követtek el bűnt”²⁰. Azt tanította, hogy az igazlelkű ítélet azt is megköveteli, hogy „Krisztus vére” a kisgyermekek bűneiért is kiengeszteljen.²¹

Ezek a szentírások egy dicsőséges tant tanítanak: a Szabadító engesztelő áldozata ingyenes ajándékként meggyógyítja azokat, akik tudatlanságban vétkeznek, akiknek – Jákób szavaival élve – „nem adatott törvény”²². A bűn miatti felelősségre vonhatóság attól a világosságtól függ, amelyben részesültünk, és azon múlik, hogy mennyire vagyunk képesek az önrendelkezésünk gyakorlására.²³ Kizárólag a Mormon könyve és a visszaállítás további szentírásainak köszönhetően vagyunk ezen gyógyító és vigaszadó igazság birtokában.²⁴

Természetesen olyan esetekben, amikor adatott törvény, amikor tudatában vagyunk Isten akaratának, felelősségre vonhatóak vagyunk. Miként azt Benjámin király is kihangsúlyozta: „[J]aj annak, aki tudja, hogy fellázad Isten ellen! Mert senki ilyenhez nem jön el szabadulás, csakis bűnbánat és az Úr, Jézus Krisztusba vetett hit által.”²⁵

Ez is Krisztus tanának egyik örvendetes híre. A Szabadító nem csupán meggyógyítja és visszaállítja azokat, akik tudatlanságban vétkeznek, hanem azok számára is felkínálja a gyógyulást a bűnbánat és az Őbelé vetett hit feltételével, akik a világosság ellen vétkeznek.²⁶

Alma elméje valószínűleg mindkét igazságot „elkapta”. Vajon Alma valóban „átható”²⁷ örömet tapasztalt volna, ha úgy véli, hogy Krisztus őt megszabadította, azonban örökre károsulva hagyta azokat, akiket elvezetett az igazságtól? Egészen biztosan nem. Ahhoz, hogy Alma tökéletes békességet érezzen, azoknak is szükségük volt az éppé tétel lehetőségére, akiknek kárt okozott.

Azonban miként tétethetnek éppé ők – vagy azok, akiknek esetleg mi okozunk kárt? Bár nem teljesen értjük azokat a szent folyamatokat, melyek által a Szabadító engesztelő áldozata gyógyít és visszaállít, azzal azonban tisztában vagyunk, hogy az igazlelkű ítélet biztosítása érdekében a Szabadító kigyomlálja a tudatlanság sűrű bozótját és a mások által okozott sérelem fájdalmas tüskéit.²⁸ Ezáltal biztosítja, hogy Isten minden gyermekének lehetősége legyen tökéletes tisztánlátással azt választani, hogy követik Őt és elfogadják a boldogság nagyszerű tervét.²⁹

A Szabadító meg fog javítani mindent, ami eltört

Ezek azok az igazságok, amelyek békességgel tölthették el Almát. És ugyanezek az igazságok hozhatnak nekünk is nagyszerű békét. Természetes férfiakként és nőkként mindannyian beleütközünk vagy néha bele is csapódunk egymásba, és kárt okozunk. Miként azt bármelyik szülő tanúsíthatja, a hibáinkkal kapcsolatos fájdalom nem merül ki a saját büntetésünk miatti félelemben, hanem azt a félelmet is magában foglalja, hogy esetleg megrövidítettük gyermekeink örömét vagy valami módon akadályozhattuk őket abban, hogy lássák és megértsék az igazságot. A Szabadító engesztelő áldozatának dicső ígérete az, hogy ami a szülőkként elkövetett hibáinkat illeti, a gyermekeink ártatlanok Őelőtte, és gyógyulást ígér nekik.³⁰ És még akkor is, amikor vétkeznek a világosság ellen – ahogy mindannyian tesszük –, az Ő irgalmas karja ki van nyújtva³¹, és Ő megváltja őket, amennyiben Őrá tekintenek és élnek³².

Noha a Szabadítónak hatalmában áll megjavítani azt, amire mi nem vagyunk képesek, azt parancsolja nekünk, hogy a bűnbánatunk részeként tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a helyrehozatal érdekében.³³ A bűneink és hibáink nem csak az Istennel való kapcsolatunkat, hanem a másokkal való kapcsolatainkat is elmozdítják a helyükről. Néha a gyógyítás és helyreállítás érdekében tett erőfeszítéseink kimerülhetnek olyan egyszerű dolgokban, mint egy bocsánatkérés; más alkalmakkor viszont a helyreállítás több évnyi alázatos igyekezetet igényelhet.³⁴ Azonban számos bűnünk és hibánk esetében egyszerűen nem vagyunk képesek teljes mértékben meggyógyítani azokat, akiket megbántottunk. A Mormon könyve és a visszaállított evangélium csodálatos és békét nyújtó ígérete az, hogy a Szabadító mindent helyre fog hozni, amit mi eltörtünk.³⁵ Ő minket is helyre fog hozni, ha hittel fordulunk Őhozzá, és megbánjuk azt a kárt, amelyet okoztunk.³⁶ Azért kínálja fel ezt a két ajándékot, mert Ő tökéletes szeretettel³⁷ szeret mindnyájunkat, és mert elkötelezte magát egy olyan igazlelkű ítélet biztosítása mellett, mely az igazságosságot és a kegyelmet is tiszteletben tartja. Bizonyságomat teszem arról, hogy ez igaz. Jézus Krisztus nevében, ámen.