A Mormon könyve napvilágra kerülése
A történelmi tények és a Mormon könyve különleges tanúi bizonyságot tesznek arról, hogy annak napvilágra kerülése valóban csodálatos volt.
Egy alkalommal, amikor az egyház eldereivel találkozott, Joseph Smith próféta ezt mondta: „Vegyétek el a Mormon könyvét és a kinyilatkoztatásokat, és hol van a vallásunk? Nincs semmilyen vallásunk.”1 Drága testvéreim! Az első látomás után a Mormon könyve csodás napvilágra kerülése Jézus Krisztus evangéliuma kibontakozó visszaállításának második nagy mérföldköve ebben az adományozási korszakban. A Mormon könyve bizonyságot tesz az Istennek a gyermekei iránti szeretetéről, az Úr Jézus Krisztus önzetlen és isteni engesztelő áldozatáról, valamint a nefiták közötti, mindent betetőző szolgálattételéről nem sokkal a feltámadása után.2 Bizonyságot tesz továbbá arról is, hogy Izráel házának maradéka az Ő utolsó napi munkája révén eggyé válik, valamint hogy nincsenek örökre kitaszítva.3
Az utolsó napokban e szentíráskötet napvilágra kerülését tanulmányozva felismerjük, hogy a vállalkozás egésze csodálatos volt – attól fogva, hogy Joseph próféta egy szent angyaltól megkapta az aranylemezeket, annak „Isten ajándéka és hatalma”4 általi lefordításáig, az Úr keze általi megőrzéséig és kiadásáig.
A Mormon könyve napvilágra kerülése sokkal régebben elkezdődött annál, hogy Joseph Smith Moróni angyal kezéből megkapta volna az aranylemezeket. Ősi próféták megjövendölték ennek a szent könyvnek a megjelenését napjainkban.5 Ésaiás beszélt egy lepecsételt könyvről, melynek megjelenésekor az emberek vitatkozni fognak Isten szaván. Ez a körülmény biztosítja majd azt a hátteret, ahol Isten el tudja végezni az Ő bámulatos művét és csodáját, melynek révén „bölcseinek bölcsesége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik”, miközben a szelídeknek gyarapodni fog öröme az Úrban, „és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében”6. Ezékiel beszélt arról, hogy Júda fája (a Biblia), valamint Efraim fája (a Mormon könyve) eggyé tétetik majd. Mind Ezékiel (az Ószövetségben), mind pedig Lehi (a Mormon könyvében) jelezte, hogy ez a kettő „eggyé nő”, hogy meghazudtolja a hamis tanokat, békét teremtsen, és elvezessen minket a szövetségek ismeretéhez.7
1823. szeptember 21-nek estéjén, három és fél évvel az első látomás átélése után Josephet őszinte imáinak eredményeként három alkalommal meglátogatta Moróni angyal, az ősi Amerika nefitáinak utolsó prófétája. Az egész éjszakát kitöltő látogatásai során Moróni elmondta Josephnek, hogy Istennek bámulatos elvégzendő munkája van számára – az amerikai földrész ősi prófétái sugalmazott szavainak lefordítása és kiadása a világ számára.8 Másnap Joseph elment arra az otthonától nem messze lévő helyre, ahol Moróni évszázadokkal korábban, életének végén eltemette a lemezeket. Itt Joseph újra meglátta Morónit, aki arra utasította őt, hogy készüljön fel a lemezek átvételére a jövőben.
A rákövetkező négy év során Joseph minden év szeptember 22-én további utasításokat kapott Morónitól azt illetően, hogy mi módon kell kormányozni az Úr királyságát az utolsó napokban. Joseph felkészítése Isten angyalainak látogatásait is magában foglalta, mely feltárta az ebben az adományozási korszakban bekövetkező események fenségességét és dicsőségét.9
Az Emma Hale-lel kötött házassága 1827-ben része volt ennek a felkészülésnek. Emma fontos szerepet játszott abban, hogy segítse a prófétát annak élete és szolgálata során. 1827 szeptemberében Emma volt az, aki elkísérte Josephet a dombhoz, ahol a lemezek el voltak rejtve, és ott várakozott, miközben Moróni angyal átadta a feljegyzést Joseph kezébe. Joseph ígéretet kapott arra, hogy a lemezek megőriztetnek, ha minden erőfeszítését azok biztonságban tartásának szenteli mindaddig, amíg vissza nem kerülnek Moróni kezébe.10
Drága társaim az evangéliumban! Napjaink számos felfedezése az ősi időkről egy-egy régészeti ásatás vagy akár egy építkezést kísérő véletlen eredménye. Joseph Smitht azonban egy angyal vezette oda a lemezekhez. Ez a felfedezés már önmagában véve is csoda volt.
A Mormon könyve lefordításának folyamata szintén egy csoda volt. E szent ősi feljegyzés lefordítása nem a hagyományos módon zajlott; nem úgy, ahogyan a tudósok fordítanak ősi szövegeket azáltal, hogy megtanulnak egy ősi nyelvet. Inkább egyfajta kinyilatkoztatásként kell tekintenünk a folyamatra, melyet az Úr által biztosított tárgyi eszközök segítettek, nem pedig a nyelvek ismeretére támaszkodó fordításként. Joseph Smith kijelentette, miszerint Isten hatalma által „fordította… le a Mormon könyvét [hieroglifákról], melyek ismerete elveszett a világ számára, és ebben a csodálatos eseményben egyedül volt…, egy tanulatlan ifjú, hogy megküzd[jön] az ezernyolcszázas évek világi bölcsességével és halmozott tudatlanságával, egy új kinyilatkoztatás segítségével”11. Az Úrnak a lemezek fordításában nyújtott segítsége abból is kitűnik, hogy milyen csodálatosan rövid időbe telt Joseph Smithnek a lefordításuk.12
Joseph írnokai is bizonyságot tettek Isten hatalmáról, mely megnyilvánult, miközben a Mormon könyve fordításán dolgoztak. Oliver Cowdery egyszer azt mondta: „Feledhetetlen napok voltak ezek – azon hang hangzása alatt ülni, melyet a menny sugalmazása diktál, e kebel legteljesebb háláját ébresztette fel! Nap nap után folytattam megszakítás nélkül mindazon dolgok leírását, amelyeket a száján kiejtett, míg… lefordította a Mormon könyvét.”13
A történelmi forrásokból kiderül, hogy Joseph Smithtől attól a pillanattól fogva próbálták ellopni a lemezeket, hogy 1827-ben megkapta azokat. Megjegyezte, hogy „a legfáradhatatlanabb erőfeszítéssel próbálták őket elvenni” tőle, és „minden elképzelhető cselt felhasználtak erre a célra”14. Joseph és Emma kénytelen volt a New York állambeli Manchesterből a Pennsylvania állambeli Harmonyba költözni, hogy biztonságos helyre leljenek a fordítás munkájának folytatásához, távol attól a csőcseléktől és azoktól az egyénektől, akik el akarták lopni a lemezeket.15 Egy történészt idézve: „Ez véget vetett Joseph lemezek feletti gondnoksága első nehéz szakaszának. […] A feljegyzés biztonságban volt, és a megőrzésére irányuló igyekezetében Joseph minden bizonnyal sok mindent megtanult Isten és az emberek dolgairól, melyek idővel jó szolgálatot tettek neki.”16
A Mormon könyve fordítása közben Joseph megtudta, hogy az Úr ki fog választani tanúkat, hogy megtekintsék a lemezeket.17 Ez részét képezi annak, amit az Úr maga fektetett le, amikor azt mondta, hogy „két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó”18. Oliver Cowdery, David Whitmer és Martin Harris – akik Joseph első társai között voltak Isten bámulatos munkájának megalapozásában ebben az adományozási korszakban – voltak az első tanúk, akik elhívást kaptak arra, hogy különleges bizonyságot tegyenek a világnak a Mormon könyvéről. Bizonyságot tettek arról, hogy egy Isten színe elől érkező angyal megmutatta nekik az ősi feljegyzést, és látták a lemezekre vésett írásjeleket. Arról is bizonyságot tettek, hogy hallották Isten hangját a mennyből, amint kijelenti, hogy a feljegyzés Isten ajándéka és hatalma által lett lefordítva. Ezt követően parancsolatot kaptak, hogy tegyenek bizonyságot róla az egész világnak.19
Az Úr csodálatos módon másik nyolc tanút is elhívott, hogy saját maguk lássák az aranylemezeket, és a világ számára különleges tanúi legyenek a Mormon könyve igazságának és isteni eredetének. Bizonyságot tettek arról, hogy látták és gondosan megvizsgálták a lemezeket és a rájuk vésett írásjeleket. A Mormon könyvének e tizenegy kiválasztott tanúja még a csapások, üldöztetések és mindenféle nehézségek közepette sem tagadta meg a bizonyságát arról, hogy látta a lemezeket, még akkor sem, amikor később némelyikük megingott a hitében. Joseph Smith nem volt többé egyedül azzal, hogy tudott Moróni látogatásáról és az aranylemezekről.
Lucy Mack Smith feljegyezte, hogy a fia túláradó örömmel tért haza, miután a tanúk látták a lemezeket. Joseph így magyarázta ezt a szüleinek: „Úgy érzem, mintha olyan tehertől szabadultam volna meg, amelyet már szinte túl nehéz volt viselnem, és örvendezik a lelkem, hogy nem vagyok többé teljesen egyedül a világban.”20
Joseph Smith erős ellenállással nézett szembe a Mormon könyve kinyomtatása kapcsán is, amikor a fordítása a végéhez ért. Csak azt követően tudott meggyőzni egy nyomdászt, név szerint Egbert B. Grandint a New York állambeli Palmyrában, hogy Martin Harris hatalmas hittel és áldozathozatallal cselekedve elzálogosította a farmját a nyomtatás költségeinek fedezeteként. Részben a Mormon könyve kiadását követő további ellenállás miatt a hithű Martin Harris eladott a farmjából 151 holdnyit (körülbelül 600 000 m2-t), hogy kifizesse a kiadás költségeit. Egy Joseph Smithnek adott kinyilatkoztatáson keresztül az Úr azt mondta Martin Harrisnek, hogy ne legyen irigy a saját tulajdonával, és fizesse ki azon könyv kinyomtatásának árát, „amely Isten igazságát és szavát tartalmazza”21. 1830 márciusában kiadták a Mormon könyve első 5000 példányát, mára pedig több mint 180 millió példány kinyomtatására került sor, száznál is több nyelven.
A történelmi tények és a Mormon könyve különleges tanúi bizonyságot tesznek arról, hogy annak napvilágra kerülése valóban csodálatos volt. Azonban e könyv ereje nem csupán annak pazar történelméből, hanem az életeket, köztük az én életemet is megváltoztató hathatós, páratlan üzenetéből ered.
Akkor olvastam ki először a Mormon könyvét, amikor fiatalként ifjúsági hitoktatásra jártam. Az oktatóim javaslatának megfelelően a bevezető oldalakkal kezdtem az olvasást. A Mormon könyve első oldalain található ígéret még mindig visszhangzik az elmémben: Szívetekben gondolkozzatok el, „azután Krisztus nevében kérdezzé[tek] meg [hittel] Istent, …hogy a könyv igaz-e. Akik ezt az utat követik, …a Szentlélek hatalma által bizonyságot nyernek annak igaz voltáról és isteni eredetéről.”22
Ezt az ígéretet észben tartva és az imádság lelkületében, őszintén igyekezve még többet tudni annak igazságáról, apránként tanulmányoztam a Mormon könyvét, miközben elvégeztem az ifjúsági hitoktatás hetente kiadott feladatait. Mintha csak tegnap lett volna, úgy emlékszem arra, hogy a melegség érzése fokozatosan duzzadni kezdett a lelkemben és elkezdte betölteni a szívemet, megvilágosítani az elmémet, és egyre inkább örömtelivé válni, ahogyan Alma jellemezte azt, amikor Isten szavát prédikálta a népének.23 Ebből az érzésből végül aztán tudás lett, mely gyökeret vert a szívemben, és alapzatává vált saját bizonyságomnak az e szent könyvben található jelentős eseményekről és tanításokról.
Ezen és további felbecsülhetetlen értékű személyes élmények által a Mormon könyve valóban a Jézus Krisztusba vetett hitemet, valamint az Ő evangéliuma tanáról szerzett bizonyságomat megtartó zárókő lett. Az egyik olyan oszloppá vált, mely bizonyságot tesz nekem Krisztus isteni engesztelő áldozatáról. Pajzsommá lett egész életem során az ellenség arra tett kísérletei ellen, hogy meggyengítse a hitemet és hitetlenséget ültessen az elmémbe, és megadja nekem az ahhoz szükséges bátorságot, hogy merészen kijelentsem a világnak a Szabadítóról való bizonyságomat.
Drága barátaim! Bizonyságom a Mormon könyvéről sorról sorra érkezett24, csodaként a szívembe. Ez a bizonyság mind a mai napig folyamatosan növekszik, miközben őszinte szívvel továbbra is Isten szavának teljesebb megértésére törekszem, ahogyan az ebben a rendkívüli szentíráskötetben áll.
Mindazokat, akik ma hallják a hangomat, felkérem, hogy legyenek részesei a Mormon könyve bámulatos napvilágra kerülésének a saját életükben. Megígérem nektek, hogy amint imádságos lélekkel és következetesen tanulmányozzátok a szavait, részesülhettek az ígéreteiből és bőséges áldásaiból az életetekben. Ismételten megerősítem az oldalain visszhangzó ígéretet, miszerint ha „Krisztus nevében [megkérdezitek] Istent, az Örökkévaló Atyát, hogy nem igazak-e ezek a dolgok; és ha őszinte szívvel, igaz szándékkal, Krisztusba vetett hittel kérdeztek, akkor ő a Szentlélek hatalma által” irgalmasan „ki fogja nektek nyilvánítani ennek igazságát”25. Biztosíthatlak benneteket arról, hogy nagyon is személyes módon fog nektek válaszolni, ahogyan azt tette velem is és oly sokakkal szerte a világon. Élményetek olyan dicső és szent lesz számotokra, amilyenek Joseph Smith élményei voltak az ő számára, illetve amilyenek az első tanúké és mindazoké voltak, akik tanúságra törekedtek e szent könyv feddhetetlenségéről és megbízhatóságáról.
Tanúbizonyságot teszek arról, hogy a Mormon könyve valóban Isten szava. Bizonyságot teszek arról, hogy ez a szent feljegyzés „ismerteti az evangélium tanait, felvázolja a szabadulás tervét, és megmondja az embereknek, mit kell tenniük, hogy békességet nyerjenek ebben az életben, és örök szabadulást az elkövetkezendő életben”26. Bizonyságot teszek arról, miszerint a Mormon könyve Isten eszköze, hogy véghezvigye Izráel egybegyűjtését napjainkban, és segítsen az embereknek megismerni az Ő Fiát, Jézus Krisztust. Bizonyságot teszek arról, hogy Isten él és szeret minket, és hogy az Ő Fia, Jézus Krisztus, a világ Szabadítója, vallásunk fő szegletköve. Ezeket a dolgokat mondom a mi Megváltónk, Mesterünk és Urunk, méghozzá Jézus Krisztus nevében, ámen.