2020
A hit imái
2020. május


2:3

A hit imái

Hittel imádkozva létfontosságú részévé válunk az Úr munkájának, miközben Ő felkészíti a világot a második eljövetelére.

Maynes elder imája, melyet az általános konferencia ezen első ülése kezdetén mondott, megválaszoltatik. Sugalmazást kaptunk csodálatos üzenetek és gyönyörű szép zene útján. Máris kezd beteljesedni Russell M. Nelson elnök azon ígérete, miszerint ez a konferencia emlékezetes lesz.

Nelson elnök az idei évet „bicentenáriumi időszaknak nevezte… ki, megemlékezve annak a 200. évfordulójáról, hogy az Atyaisten és az Ő szeretett Fia, Jézus Krisztus látomásban megjelentek Joseph Smithnek”. Arra kért minket, hogy készítsünk személyes tervet, mellyel felkészülhetünk erre a történelmi jelentőségű konferenciára, mely megemlékezés – mint mondta – „sarkalatos pont [lesz] az egyház történetében, a ti benne játszott szerepetek pedig létfontosságú”1.

Hallva ezt az üzenetet, hozzám hasonlóan talán ti is feltettétek magatoknak a kérdést: „Mi módon létfontosságú a szerepem?” Talán olvastatok és imádkoztatok a visszaállítás eseményeiről. Talán minden eddiginél figyelmesebben olvastátok a feljegyzéseket arról a néhány alkalomról, amikor az Atyaisten bemutatta Szeretett Fiát. Talán olvastatok az alkalmakról, amikor a Szabadító Mennyei Atyánk gyermekeihez szólt. Én mindenesetre megtettem mindezeket.

Olvasás közben utalásokat találtam Isten papságára és az adományozási korszakok megnyitására. Alázat töltött el, amikor felismertem, hogy az e konferenciára való felkészülésem sarkalatos pont az én személyes történetemben. Éreztem, amint változott a szívem. Újfajta hálát éreztem. Éreztem, amint öröm tölt el a gondolatra, hogy én is fel leszek kérve a részvételre a folyamatos visszaállítás e megünneplésében.

Úgy képzelem, hogy gondos felkészülésüknek köszönhetően mások is úgy érzik, hogy örömtelibbek, derűlátóbbak és még eltökéltebbek bármilyen minőségben szolgálni az Urat, ahogy csak szükséges.

A páratlan események, amelyek előtt most tisztelgünk, jelezték a kezdetét annak a megjövendölt utolsó adományozási korszaknak, amelyben az Úr előkészíti egyházát és népét – akik az Ő nevét viselik –, hogy fogadják Őt. Az eljövetelére való felkészülésünk részeként Ő mindannyiunkat felemel, hogy megfelelhessünk az e világ történelmében egyedülálló lelki kihívásoknak és lehetőségeknek.

1840 szeptemberében Joseph Smith próféta és az Első Elnökségben szolgáló tanácsosai a következő nyilatkozatot tették: „Az Úr munkája mérhetetlen nagy jelentőséggel bír ezekben az utolsó napokban, és az szinte meghaladja a halandók értelmét. Dicsőségei leírhatatlanok, magasztossága felülmúlhatatlan. Ez az a téma, amely a világ teremtése óta egészen napjainkig minden nemzedék prófétáinak és igazlelkű embereinek keblét fellelkesítette; és ez valóban az idők teljességének adományozási korszaka, amikor minden, ami Krisztus Jézusban van, legyen az a mennyben, vagy a földön, egybegyűjtetik Őbenne, és amikor minden visszaállíttatik, ahogy azt a világ kezdete óta minden szent próféta megmondta; mert ebben fog lezajlani az atyáknak tett ígéretek dicsőséges beteljesülése, miközben a Magasságos hatalmának megnyilvánulása nagyszerű, dicsőséges és magasztos lesz.”

Így folytatták: „Úgy érezzük, hogy tovább kell mennünk, és egyesíteni kell erőinket a királyság felépítésére és a papság megalapítására azok teljességében és dicsőségében. Az a munka, amelyet ezekben az utolsó napokban kell elvégezni, mérhetetlen nagy jelentőséggel bír, és szükség van hozzá a szentek erejére, ügyességére, tehetségére és képességére, hogy a [Dániel] próféta által leírt dicsőséggel és magasztossággal haladhasson tovább [lásd Dániel 2:34–35, 44–45]; következésképp a szentek összpontosítására lesz majd szükség ahhoz, hogy elvégezzenek egy ekkora jelentőséggel és magasztossággal bíró munkát.”2

Még nem került kinyilatkoztatásra minden konkrét vetülete annak, hogy mit és mikor fogunk megtenni a visszaállítás kibontakozása során. Az Első Elnökség azonban már azokban a kezdeti napokban is ismerte valamennyire a terjedelmét és mélységét annak a munkának, melyet az Úr kijelölt számunkra. Íme néhány példa arra, amiről tudjuk, hogy be fog következni:

Szentjei révén az Úr fel fogja kínálni evangéliuma ajándékát „minden nemzetnek, nemzetségnek, nyelvnek és népnek”3. A technika vívmányai és a csodák továbbra is nagy szerepet fognak játszani – csakúgy, mint az egyes „emberhalászok”4, akik hatalommal és egyre növekvő hittel nyújtanak szolgálattételt.

Népként egyre egységesebbé fogunk válni a fokozódó viszályok közepette. Az evangélium világosságával eltelt csoportok és családok lelki erejében leszünk egybegyűjtve.

Még a hitetlen világ is el fogja ismerni Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházát és fel fogják ismerni, hogy Isten hatalma nyugszik rajta. A hithű és bátor tanítványok félelem nélkül, alázatosan és nyíltan fogják magukra venni Krisztus nevét a mindennapi életükben.

Hogyan tudunk tehát mindannyian részt venni ebben a nagy jelentőséggel és magasztossággal bíró munkában? Nelson elnök tanított minket arról, hogy miként növekedhetünk lelki erőben. Amikor a bűnbánatot örömteli lehetőségnek tekintjük az abba vetett gyarapodó hitünk miatt, hogy Jézus a Krisztus; amikor megértjük és hisszük, hogy Mennyei Atya minden imánkat hallja; amikor törekszünk betartani és életünkben követni a parancsolatokat, akkor fokozódik a folyamatos kinyilatkoztatás elnyerésére való erőnk. A Szentlélek állandó társunk lehet. A világosság érzete velünk fog maradni még akkor is, amikor a körülöttünk lévő világ egyre inkább elsötétül.

Joseph Smith jó példa arra, hogy miként növekedhetünk az efféle lelki erőben. Megmutatta, hogy a hit imája jelenti az Istentől jövő kinyilatkoztatás kulcsát. Hittel imádkozott, híve abban, hogy az Atyaisten meg fogja válaszolni az imáját. Hittel imádkozott, híve abban, hogy egyedül Jézus Krisztus révén szabadulhat meg a bűnei miatt érzett bűntudattól. Hittel imádkozott, híve abban, hogy rá kell találnia Jézus Krisztus igaz egyházára, hogy része lehessen ebben a megbocsátásban.

Prófétai szolgálata során Joseph Smith próféta mindig a hit imái segítségével kapott folyamatos kinyilatkoztatást. A mai és a még előttünk álló kihívásokkal szembenézve nekünk is ugyanezt a mintát kell követnünk. Brigham Young elnök ezt mondta: „Nem ismerek semmilyen más módot az utolsó napi szenteknek annál, mint hogy minden lélegzetvételük tulajdonképpen egy Istenhez szóló ima legyen, útmutatást és iránymutatást kérve népe számára.”5

Az úrvacsorai ima e szavai jellemezzék tehát mindennapi életünket: „őrá mindenkor emlékezni”. Az „őrá” Jézus Krisztusra utal. Az ezt követő szavak – „és parancsolatait betartani” – azt jelzik, mit is jelent emlékeznünk Őrá.6 Amikor mindig emlékezünk Jézus Krisztusra, csendes imában feltehetjük a kérdést: „Mit szeretne, mit tegyek?”

A Jézus Krisztusba vetett hittel felajánlott ilyen ima vezette be ezt az utolsó adományozási korszakot. És ez áll majd annak a szerepnek a középpontjában, amelyet mindannyian játszani fogunk ennek a folytatódó kibontakozásában. Ahogy ti is, magam is csodás példákat találtam az ilyen imára.

Az első Joseph Smith példája. Gyermeki hittel megkérdezte, mit szeretne az Úr, mit tegyen. Válasza átformálta a világ történelmét.

Számomra fontos tanulságot rejt az, hogy Joseph miként reagált Sátán támadására, amikor letérdelt imádkozni.

Tapasztalatból tudom, hogy Sátán és a szolgái megpróbálják elérni, hogy úgy érezzük, nem lenne szabad imádkoznunk. Amikor Joseph Smith minden erejét összeszedve imában szólította Istent, hogy szabadítsa meg attól a hatalomtól, amely megkísérelte gúzsba kötni, segélykérő imája válaszra lelt, és megjelent előtte Mennyei Atya és Jézus Krisztus.

Sátán arra tett kísérlete, hogy meggátolja a visszaállítás kezdetét, azért volt olyan heves, mert Joseph imája annyira fontos volt. Nektek és nekem csekélyebb szerepünk lesz a folyamatos visszaállításban. A visszaállítás ellensége azonban meg fog próbálni megakadályozni minket abban, hogy imádkozzunk. Joseph hitének és elkötelezettségének példája megerősíthet minket az elhatározásunkban. Többek között ez az egyik oka annak, hogy az imáimban mindig köszönetet mondok Mennyei Atyának Joseph prófétáért.

A Mormon könyve-beli Énós jelenti számomra a hittel teli ima másik példáját, miközben igyekszem eleget tenni a folytatódó visszaállításban játszott szerepemnek. Bármi legyen is a ti szerepetek, ti is személyes mentorotokként fogadhatjátok őt.

Josephhez hasonlóan Énós is hittel imádkozott. E szavakkal írta le, mit tapasztalt:

„És lelkem éhezett; és letérdeltem Alkotóm előtt, és erős imával és könyörgéssel fohászkodtam hozzá a saját lelkemért; és egész nap fohászkodtam hozzá; igen, és amikor eljött az éjszaka, még mindig magasra emeltem a hangom, hogy az elérte a mennyeket.

És egy hang szólt hozzám, mondván: Énós, bűneid megbocsáttattak neked, és áldott leszel.

És én, Énós tudtam, hogy Isten nem hazudhat; bűnöm tehát el lett törölve.

És ezt kérdeztem: Uram, hogyan történik ez?

És ő így szólt hozzám: Hited miatt Krisztusban, akit még soha ezelőtt nem hallottál, se nem láttál. És sok év telik el, mielőtt kinyilvánítja magát a testben; indulj tehát, hited éppé tett téged.”7

A tanulság, amely áldást jelent számomra, e szavakban rejlik: „Hited miatt Krisztusban, akit még soha ezelőtt nem hallottál, se nem láttál.”

Josephnek volt hite Krisztusban ahhoz, hogy elmenjen a ligetbe, valamint hogy a Sátán hatalmából való szabadulásért imádkozzon. Még nem látta az Atyát és a Fiút, de hittel imádkozott, szíve minden erejével.

Énós tapasztalata ugyanezt az értékes leckét tanítja nekem. Amikor hittel imádkozom, a Szabadító lesz a Szószólóm az Atyánál, és érzem, hogy az imám felhatol a mennybe. Válaszok jönnek. Áldások adatnak. Békesség és öröm árad még a nehéz időkben is.

Emlékszem, amikor a Tizenkét Apostol Kvóruma legújabb tagjaként imában térdeltem David B. Haight elderrel. Körülbelül annyi idős volt ő akkor, mint most én, és olyan kihívásokkal küzdött, amilyeneket én is tapasztalok most. Emlékszem a hangjára, amikor imádkozott. Nem nyitottam ki a szemem, hogy megnézzem, de nekem úgy hangzott, mintha mosolyogna. Örömmel teli hangon beszélt Mennyei Atyával.

Lelki füleimmel most is hallom, milyen boldog hangon mondta, hogy „Jézus Krisztus nevében”. Úgy hangzott nekem, mintha Haight elder érezte volna, amint a Szabadító abban a pillanatban megerősíti az általa az Atyához imában küldött üzenetet. És biztos voltam benne, hogy mosolyogva fogadja.

Egyre fokozódni fog az arra irányuló képességünk, hogy megtegyük létfontosságú hozzájárulásunkat a csodás folyamatos visszaállításban, amint gyarapodik a hitünk Jézus Krisztusban mint Szabadítónkban, és Mennyei Atyánkban mint szerető Atyánkban. Hittel imádkozva létfontosságú részévé válunk az Úr munkájának, miközben Ő felkészíti a világot a második eljövetelére. Imádkozom azért, hogy mindannyian örömre lelhessünk annak a munkának a végzésében, melyre Ő mindegyikünket felkér.

Bizonyságomat teszem, hogy Jézus Krisztus él. Ez az Ő egyháza és királysága a földön. Joseph Smith a visszaállítás prófétája. Russell M. Nelson elnök az Úr prófétája a földön napjainkban. Nála van a papság összes kulcsa Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában. Jézus Krisztus nevében, ámen.