Hozsánna és halleluja – Az élő Jézus Krisztus: a visszaállítás és a húsvét középpontja
A hozsánna és halleluja ezen időszakában zengjünk halleluját – hiszen Ő örökkön örökké uralkodik!
Kedves fivérek és nővérek! Hozsánnával és hallelujával ünnepeljük az élő Jézus Krisztust a folyamatos visszaállítás és a húsvét ezen időszakában. Tökéletes szeretettel a Szabadító arról biztosít bennünket, hogy „békességetek le[het] én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én legyőztem a világot.”1
Amikor néhány éve Gong nővér és én ellátogattunk egy kedves családhoz, a kislányuk, Ivy, félénken előhúzta a hegedűtokját. Kiemelte a vonót, megfeszítette és meggyantázta a szőrt, majd visszafektette a vonót a tokba, pukedlizett, és leült. Újdonsült kezdőként bemutatott mindent, amit a hegedűről tudott. Ma, évekkel később, Ivy gyönyörűen hegedül.
E halandó időszakban egy kicsit mind olyanok vagyunk, mint a kis Ivy és a hegedűje. Az alapoknál kezdjük. Gyakorlással és kitartással fejlődünk és jobbá válunk. Ahogy telik-múlik az idő, az erkölcsi önrendelkezés és a halandóság tapasztalatai segítenek egyre hasonlóbbá válnunk a Szabadítónkhoz, miközben Vele munkálkodunk a szőlőskertjében2 és a szövetséges ösvényén járunk.
Az évfordulók – amilyen e bicentenárium is – rávilágítanak a visszaállítás mintáira.3 Jézus Krisztus evangéliumának folyamatos visszaállítását ünnepelve egyben a húsvétra is készülünk. Mindkettővel örvendezünk Jézus Krisztus visszatértében. Ő él – nemcsak akkor, hanem most is; nem csupán néhányakért, hanem mindenkiért. Ő eljött és eljön, hogy az összetört szívűeket meggyógyítsa, a foglyokat kiszabadítsa, a vakok szemeit megnyissa, és szabadon bocsássa a lesújtottakat.4 Ez mindegyikünkre vonatkozik. Az Ő megváltó ígéretei mindenkire vonatkoznak, függetlenül a múltunktól, a jelenünktől, és a jövőre vonatkozó aggodalmainktól.
Holnap virágvasárnap lesz. A hagyomány szerint a pálmaágak az Úrban való örvendezés szent jelképei, mivel ezek kísérték Krisztus dicső bevonulását Jeruzsálembe, ahol „nagy sokaság… pálmaágakat vőn, és kiméne elébe”5. (Érdekes lehet számotokra, hogy Harry Anderson e festményének eredetije Russell M. Nelson elnök irodájának falát díszíti, közvetlenül az íróasztala mögött.) A Jelenések könyvében az Istent és a Bárányt dicsőítők „fehér ruhákba [voltak] öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak [lengedeztek]”6. Az „igazlelkűség köntösei” és a „dicsőség koronája” mellett pálmaágak is részét képezték a Kirtland templom felszentelési imájának.7
Természetesen a virágvasárnap jelentősége túlmutat a Jézust pálmaágakkal köszöntő tömegeken. Azon a vasárnapon Jézus bevonult Jeruzsálembe, oly módokon, melyekben a hithűek felismerték a prófécia beteljesedését. Ahogy azt Zakariás8 és a zsoltáríró látnoki módon megjövendölte, Urunk szamárháton lépett be Jeruzsálembe, miközben a tömegek ennek tudatában így kiáltoztak: „Hozsánna a magasságban!”9 A hozsánna szó azt jelenti: „szabadíts meg most”10. Akkor, ahogy most is, így örvendezünk: „Áldott, a ki jő az Úrnak nevében”11.
Egy héttel virágvasárnap után következik húsvétvasárnap. Russell M. Nelson elnök azt tanítja, hogy Jézus Krisztus „azért jött, hogy megfizessen egy olyan adósságot, amellyel nem Ő tartozott, mert mi olyan adóssággal tartoztunk, amelyet nem tudtunk megfizetni”12. Valóban, Krisztus engesztelése révén Isten minden gyermeke „megszabadulhat, ha engedelmesked[ik] az Evangélium törvényeinek és szertartásainak”13. Húsvétkor halleluját zengünk. A halleluja azt jelenti: „Dicsérjétek Jehovát, az Urat!”14 Händel Messiás című oratóriumának Halleluja kórusa közkedvelt húsvéti kijelentése annak, miszerint Ő „uraknak Ura és királyoknak Királya”15.
A virágvasárnap és húsvétvasárnap közti szent eseménysorozat a hozsánna és a halleluja története. Hozsánnával esdeklünk Istenhez szabadításért, és hallelujával fejezzük ki dicséretünket az Úrnak a szabadítás és a felmagasztosulás reménységéért. Hozsánnával és hallelujával ismerjük el az élő Jézus Krisztust a húsvét és az utolsó napi visszaállítás középpontjaként.
Az utolsó napi visszaállítás isteni megjelenéssel vette kezdetét: az Atyaisten és Fia, Jézus Krisztus szó szerint megjelentek az ifjú Joseph Smithnek. Joseph próféta ezt mondta: „Ha öt percre betekinthetnétek a mennybe, többet tudnátok, mint mindannak az elolvasása által, amelyet erről a témáról valaha is írtak.”16 Mivel a mennyek újból megnyíltak, „hiszünk Istenben, az Örökkévaló Atyában, és az Ő Fiában, Jézus Krisztusban, valamint a Szentlélekben”17 – a mennyei Istenségben –, és ismerjük Őket.
A visszaállítás kezdeti napjaiban, 1836. április 3-án, húsvétvasárnap, az élő Jézus Krisztus megjelent a Kirtland templom felszentelését követően. Akik ott látták Őt, a tűz és víz egymást kiegészítő jelképével tettek Róla bizonyságot: „Szemei olyanok voltak, mint a tűz lángja; fején a haj fehér, mint a tiszta hó; arca ragyogott, meghaladva a nap fényességét; hangja pedig olyan volt, akár a nagy vizek zúgásának hangzása, méghozzá Jehova hangja”18.
Ezen alkalommal Szabadítónk kijelentette: „Én vagyok az első és az utolsó; én vagyok az, aki él, én vagyok az, aki megöletett; én vagyok a ti szószólótok az Atyánál.”19 Ismét egymást kiegészítő ellentétek: első és utolsó, élő és megöletett. Ő az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég,20 hitünk szerzője és beteljesítője21.
Jézus Krisztus megjelenése után Mózes, Éliás és Illés szintén eljött. Isteni rendelkezés alapján ezek a nagyszerű ősi próféták visszaállították a papság kulcsait és felhatalmazását. Visszaállított egyházának adattak „ennek az adományozási korszaknak a kulcsai”22 Isten minden gyermekének megáldására.
Illés eljövetele a Kirtland templomba Malakiás ószövetségbeli jövendölését is beteljesítette, miszerint Illés vissza fog térni „az Úr nagy és félelmetes napjának eljövetele előtt”23. Ezzel Illés megjelenése egybeesett – noha nem véletlenszerűen – a zsidó pészah időszakával, melyben a hagyományok szerint áhítattal várják Illés visszatértét.
Sok hithű zsidó család terít meg Illésnek is a pészahi asztaluknál. Sokan csordultig töltenek egy poharat az ő meghívására és köszöntésére. Néhányan pedig a széderesti hagyományos vacsorán kiküldenek egy gyermeket az ajtóhoz, melyet résnyire nyitva hagytak, hogy megnézze, kint áll-e Illés, arra várva, hogy beinvitálják.24
Jövendölés beteljesedéseként és minden dolog megígért visszaállításának részeként25 Illés az ígérethez híven el is jött, húsvétkor, a pészah ünnepének kezdetekor, és elhozta a pecsételő hatalmat, mely összeköti a családokat a földön és a mennyben. Amint azt Moróni tanította Joseph prófétának: Illés „a gyermekek szívébe ülteti az atyáknak tett ígéreteket, és a gyermekek szíve atyáikhoz fordul. Ha nem így lenne – folytatta Moróni –, akkor az egész föld teljesen elpusztulna az ő eljövetelekor.”26 Illés lelke, a Szentlélek megnyilvánulása a múltbéli, a jelenkori és a jövőbeli nemzedékeinkhez vonz minket a nemzedékrendjeinkben, a történelmünkben és a templomi szolgálatunkban.
Tekintsük át röviden azt is, hogy mit jelképez a pészah. A pészah megemlékezik Izráel gyermekeinek szabadulásáról a közel 400 éves fogságukból. Mózes második könyve számot ad arról, miszerint ezt a megszabadulást sok csapás előzte meg: békák, tetvek, legyek, dögvész, fekélyek és kelések, jégeső és tűz, sáskák és sűrű sötétség. Az utolsó csapás az ország elsőszülötteinek halálával fenyegetett, de nem Izráel házában – amennyiben a családok meghintik az ajtófélfájukat egy szeplőtelen elsőszülött bárány vérével.27
A halál angyala elhaladt a bárány jelképes vérével megjelölt házak felett.28 Ez az elhaladás azt jelképezi, ahogy Jézus Krisztus végül legyőzte a halált. Igen, Isten Bárányának engesztelő vére hatalmat ad a mi Jó Pásztorunknak, hogy népét nyája biztonságába egybegyűjtse minden helyen és minden körülményben, a fátyol mindkét oldalán.
Jelentőséggel bír, hogy a Mormon könyve „Krisztus hatalmát és feltámadását”29 – a húsvét lényegét – két visszaállítás vetületében írja le.
Először is a feltámadás magában foglalja testünk megfelelő és tökéletes vázának fizikai visszaállítását: „…minden végtag és ízület visszaállíttatik annak testéhez; igen, még a fejüknek egy hajszála sem veszik el”30. Ez az ígéret reményt ad azoknak, akik elveszítették a végtagjukat, a látásra, hallásra vagy járásra való képességüket, vagy akik úgy gondolják, veszítettek egy kegyetlen kór, mentális betegség vagy képességeik másféle megfogyatkozásával szemben. Ő ránk fog találni. Éppé tesz minket.
Lelki értelemben a húsvét és Urunk engesztelésének második ígérete az, hogy minden dolog visszaállíttatik annak megfelelő rendjébe.31 Ez a lelki visszaállítás a tetteinket és a vágyainkat tükrözi. Kenyér az a víz színén32 – visszaállítva „jót azért, ami jó; …igazlelkű; …igazságos [és] irgalmas”33. Nem csoda, hogy Alma próféta 22 alkalommal használja a visszaállítás szót,34 miközben így int minket: „viselkedj igazságosan, ítélj igazlelkűen, és szüntelenül tégy jót”35.
Mivel „Isten… maga hoz engesztelést a világ bűneiért”36, az Úr engesztelése nemcsak azt képes teljessé tenni, ami volt, hanem azt is, ami lehet. Mivel Ő ismeri a fájdalmainkat, megpróbáltatásainkat, betegségeinket és mindenféle kísértéseinket,37 Ő irgalommal telve a gyengeségeink szerint képes megsegíteni minket.38 Mivel Isten „egy tökéletes, igazságos Isten…, és irgalmas Isten is”, így az irgalom terve képes kielégíteni „az igazságosság követelményeit”39. Bűnbánatot tartunk és megteszünk minden tőlünk telhetőt. Az Úr „szeretetének karjai örökre átölelnek”40 minket.
Ma a visszaállítást és a feltámadást ünnepeljük. Veletek együtt örvendezem Jézus Krisztus evangéliuma teljességének folytatódó visszaállításában. Amint az idei tavasz előtt 200 esztendővel kezdetét vette, továbbra is adatik világosság és kinyilatkoztatás az Úr élő prófétáján és az Ő egyházán keresztül, melyet az Ő nevén neveznek – Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza –, valamint a Szentlélek természetfeletti ajándéka révén kapott személyes kinyilatkoztatás és sugalmazás útján.
E húsvéti időszakban veletek együtt bizonyságot teszek Istenről, a mi Mennyei Atyánkról és az Ő Szeretett Fiáról, az élő Jézus Krisztusról. Más halandókat is feszítettek keresztre, akik később feltámadtak. De csakis az élő Jézus Krisztus a maga tökéletes feltámadt alakjában az, aki még mindig a kezén, a lábán és az oldalán viseli a keresztre feszítés sebeit. Egyedül Ő mondhatja ezt: „Íme, kezem tenyerére véstelek”41. Csak tőle hangozhat el ez: „Én vagyok az, aki felemeltetett. Én vagyok Jézus, akit keresztre feszítettek. Én vagyok Isten Fia.”42
A kicsi Ivyhoz és a hegedűjéhez hasonlatosan mi is némiképp még mindig az út elején járunk. Valóban így van: „A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.”43 Ezekben az időkben sokat tanulhatunk Isten jóságáról és a bennünk rejlő isteni lehetőségekről, hogy növekedjen bennünk Isten szeretete, amint Őt keressük és kinyúlunk egymás felé. Új módokon és új helyeken, sorról sorra, kedvességről kedvességre, egyénenként és együttesen cselekedhetünk és változhatunk.
Kedves fivérek és nővérek mindenütt! Amikor csak találkozom és tanulok veletek, a hitetek és jóságotok hatására egyfajta evangéliumi kalandvágy és hála fog el. A ti bizonyságotok és evangéliumi utazásotok gazdagítja az én bizonyságomat és evangéliumi utazásomat. A ti aggályaitok és örömeitek, a ti szeretetetek Isten háznépe és a szentek közössége iránt, valamint a visszaállított igazság és világosság általatok megélt megértése kiterjeszti számomra a visszaállított evangélium teljességét, melynek a középpontjában az élő Jézus Krisztus áll. Együtt bizakodunk: „Fényben, borúban, ó, maradj velem!”44 Egységbe vonódva tudjuk, hogy a terheink és feladataink közepette összeszámolhatjuk számos áldásunkat.45 Láthatjuk, amint a mindennapos részletek és „kis és egyszerű dolgok visznek véghez nagyszerű dolgokat”46 az életünkben.
„És lészen, hogy az igazlelkűeket kigyűjtik minden nemzet közül, és Sionba jönnek, örök öröm dalait dalolva.”47 A hozsánna és halleluja ezen időszakában zengjünk halleluját – hiszen Ő örökkön örökké uralkodik! Kiáltsunk hozsánnát Istennek és a Báránynak! Jézus Krisztus szent nevében, ámen.