Egyedül az ebédlőben
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.
Kami csak egy barátra vágyott.
„A Szent Lélek halk hangon a szívemhez szól” (Gyermekek énekeskönyve, 56.).
Kami bement az ebédlőbe és körülnézett. Az összes többi gyerek rögtön a barátaihoz szaladt és az asztalok köré gyűlt. A terem izgatott hangoktól és örömteli kacajtól visszhangzott. Még csak a tanév második napja volt, de úgy tűnt, mindenkinek van kivel ülnie, csak Kaminak nem.
Az uzsonnásdoboza fülét szorongatva odalépett az egyik asztalhoz. „Leülhetek ide?” – kérdezte Kami.
Egy hosszú, barna copfos lány nézett fel rá. Fújt egyet, aztán megrázta a fejét. „Bocs. Foglalt!” – mondta.
„Értem.” Kami meglátott egy másik üres helyet, és letette a dobozát.
„Ide nem ülhetsz! Valakinek foglalom” – mondta egy zöld csíkos pólós fiú, és a földre lökte Kami uzsonnásdobozát. A haverjai nagyot nevettek.
Kami lehajolt és felvette a dobozát. Átment az ebédlőn és leült egy üres asztalhoz. Meglátta az egyik szomszéd fiút, és megpróbált integetni neki, de a fiú elfordította a fejét. Kami elhúzta a száját. Miért nem akar senki sem a barátja lenni?
Kami lenézett az ennivalójára. Elment az étvágya. Megtörölte a szemét, becsukta az uzsonnásdobozt, aztán kisétált.
A többiek már mind a barátaikkal játszottak. Kami egyedül üldögélt egy padon, és figyelte, ahogy a többiek jól szórakoznak nélküle. Aztán észrevett egy vele körülbelül egyidős fiút, aki egymaga ücsörgött a fűben. Foltos sárga póló volt rajta, a haja pedig égnek állt hátul.
Kami elfordította a tekintetét. Meglátott néhány lányt az osztályából, akik labdáztak. Arra gondolt, bárcsak odahívnák, hogy játsszon velük.
Aztán ismét a fiúra nézett, aki lehajtott fejjel tépkedte a fűszálakat a lába körül. Kaminak eszébe jutott, mit szokott mondani néha az anyukája: Keresd a magányos gyerekeket!
Kami elhúzta a száját. De hiszen ő maga is magányos! Senki sem akar barátkozni vele!
Aztán Kaminak eszébe jutott a tavalyi keresztelője. Megígérte, hogy figyelni fog a Szentlélekre. Talán a Szentlélek épp segít neki felidézni, amit Anya mondott. Lehet, hogy a Szentlélek azt próbálja súgni neki, hogy játsszon a sárga pólós fiúval.
Kami nagyot sóhajtott, aztán felállt. Melegség öntötte el a szívét. Odasétált és leült a fiú mellé a fűbe.
„Szia!” – mondta Kami.
„Szia!” – motyogta válaszképp a fiú.
„Mi a kedvenc színed?”
„Hát… a zöld.”
„Az szép szín. Én a rózsaszínt szeretem – felelte Kami. – Van kedvenc állatod?”
A fiú egy kicsit kihúzta magát és Kamira nézett. „Aha. Imádom a dinoszauruszokat.”
„Hű, én is! A triceratopsz a kedvencem.”
A fiú elmosolyodott.
Aztán becsengettek. Kami talpra szökkent és búcsút intett a fiúnak. Mosolygott, miközben egyedül sétált vissza a tantermébe. Lehet, hogy nem lett még legjobb barátja, de boldog volt, amiért egy kicsit jobbá tudta tenni valakinek az ebédszünetét.