Fiatal felnőtteknek
A függőség egyenlő a lázadással?
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Texasban él.
A függőség jobb megértése segíthet nekünk bízni abban, hogy az Úr egy nap majd megszabadít minket a rabságból.
Bukott világunkban a függőség egyesek számára kétségbeejtő és az életüket átalakító valóságot jelent. Ha bármit is állandóan arra használunk, hogy a segítségével elmeneküljünk az életünk elől – legyen az étel, gyógyszerek, közösségi média, pletykálkodás, pornográfia, hazugság, szerencsejáték, vagy akár a túlzásba vitt testedzés –, könnyen a függőség körforgásában találhatjuk magunkat.
Amikor a környezetemben csodálatos, szeretetteljes, tembereket láttam függőségekkel küszködni, a szentírásokhoz és a függőségről folytatott friss kutatásokhoz fordultam, hogy jobban megértsem ezeket az idegrendszeri ingereket és kényszereket.
A függőség gyomjai
Egy függőségen átevickélni olyan tud lenni, mint egy kertet gondozni. Nem lehet csak egyszer gyomlálni és aztán hátradőlni azzal, hogy készen vagyunk. Tudjuk, hogy újabb gyomok ütik majd fel a fejüket, így aztán gondosan és rendszeresen kihúzigáljuk őket, hogy megvédjük a többi növényt.
Ha függőséggel küzdünk, erőt vehet rajtunk a csüggedés, amikor visszaesünk, akár azután is, hogy már bűnbánatot tartottunk és segítséget kértünk. Meglepő és bosszantó lehet, hogy ezek a kísértések különösen erősek tudnak lenni az életünk nagyon boldog vagy nagyon szomorú időszakait követően. (Csakúgy, ahogy egy frissítő eső vagy egy lezúduló zápor után is egyre több gyom bújik elő.)
Függőség kontra szándékos lázadás
Tapasztalataim szerint Sátán annak „bizonyítékaként” használja a függőséget, hogy természetünknél fogva gonoszságra vágyunk, hogy kezdettől fogva kudarcra vagyunk ítélve, vagy hogy az Úr lemondott rólunk. Az ördög arra használja a szégyent, hogy kedvünket szegje, rámutatva, miszerint akárhányszor tartunk is bűnbánatot, a kísértések továbbra is felbukkannak.
Sok oka van, amiért az emberek hajlamosak engedni a függőségnek, de a kiváltó ok gyakran a „mélyen húzódó és kielégítetlen igények” kielégítésére tett kísérlet.1 Így bár a lázadás képes függőséghez vezetni, a függőségek pedig képesek bűnt idézni elő, azok gyakorta a gyengeségünkbe vannak ágyazva vagy azok nagyítják fel inkább őket, nem pedig a szándékos lázadás.2
Szerencsére tudjuk, hogy a gyengeségünk lehetőséget adhat számunkra a kegyelem megismerésére és a Jézus Krisztus gyógyító hatalmába vetett mély hit kialakítására.3
A fogságból való kiszabadulás idejéig
A Mormon könyvében két népcsoport is van, akiktől betekintést nyerünk abba, hogyan lehet átevickélni a függőségen és kiszabadulni a csapdájából: Limhi népe és Alma népe.
Mindkét csoport jelentős időn át sínylődött rabságban. Mindkettő felismerte, hogy „nem volt módja annak, hogy ki tudják szabadítani magukat” a fogságból (Móziás 21:5). Idővel mindkettő az Úrhoz fordult segítségért.
Limhi népe vétek miatt került rabságba. Anélkül, hogy az Úr segítségét kérték volna, haragjukban háromszor bocsátkoztak harcba az elnyomóik ellen. Mindhárom csatát elvesztették. Amikor elkezdtek megalázkodni, „az Úr nem sietett meghallgatni a fohászukat; mindazonáltal… meghallotta fohászaikat, és kezdte meglágyítani a lámániták szívét, hogy azok kezdtek könnyíteni a terheiken” (Móziás 21:15; kiemelés hozzáadva). Áldásban részesültek a fokozódó alázatosságuk miatt, ám akkor „az Úr mégsem látta jónak, hogy kiszabadítsa őket a rabságból”, csak jóval később.
Alma népe az igazlelkűsége ellenére volt rabságban, mégis „kiöntötték [Istennek] a szívüket”. Bár Isten ismerte igazlelkű vágyaikat, hagyta, hogy bizonyos idő elteljen a fogságba esésük és a szabadulásuk között. Miközben továbbra is Őrá támaszkodtak, ezt ígérte nekik: „megkönnyítem a terheket…, melyeket a vállaitokra raktak, hogy még csak nem is érzitek azokat a hátatokon, méghozzá azalatt, míg rabságban vagytok”. Ők pedig cserébe „vidáman és türelmesen vetették alá magukat az Úr minden akaratának” (Móziás 24:12, 14, 15).
Végül mindkét csoport kiszabadult. Nekünk is megadatik az ígéret, hogy ha az Úrhoz fordulunk a rabságunkban, akkor „ezentúl tanú[i]ként állha[tunk]”, és „biztosan tudha[tjuk], hogy… az Úristen meglátogat[ja] nép[ét] a megpróbáltatásaikban” (Móziás 24:14) – és a függőségeikben is.
Vigasztalódj meg!
Ha függőséggel küszködsz, emlékezz arra, hogy az Úr segítségével ez az idő dús táptalajt biztosíthat a krisztusi tulajdonságok kifejlesztéséhez. Alázatosságod fokozódásával képes leszel türelmet, könyörületet, hosszútűrést és szelídséget tanulni.
Beszélj a papsági vezetőiddel és azokkal, akik támogatást tudnak nyújtani, és használd ki a sok eszközt, amelyet Mennyei Atya biztosított, hogy segítsen rálelned a szabadságra. Támaszkodj az Úrra! Ha szorgalmasan követed, Ő a lelki finomodás hathatós lehetőségévé tudja tenni számodra ezt a csüggesztő és kétségbeejtő kihívást.4
A múltját a jelenjével összevetve egy korai ausztrál utolsó napi szent ezt mondta: „A múltam gyomokkal benőtt vadon [volt], melyben alig-alig sarjadzott virág. Mostanra [viszont] a gyomok mind eltűntek, és virágok bújtak ki a helyükön.”5
Amint ti és én következetesen gyomláljuk a kertünket és az Úrhoz fordulunk a megpróbáltatásainkban, elnyerjük az Alma népének adott ígéretet: „Vigasztalódjatok meg, mert holnap kiszabadítalak benneteket a rabságból” (Móziás 24:16).
Folytassátok a gazolást – az aratás bőven megéri!