A hit képmásai
Sakiusa és Salote Maiwiriwiri
Fidzsi-szigetek, Suva
Alig hittem el, hogy milyen béke és boldogság honol a Maiwiriwiri család otthonában. Annak ellenére, hogy két gyermekük is elhunyt, ők minden napjukat örömmel és céltudatosan élik.
Leslie Nilsson, fényképész
Salote:
Két évvel azután, hogy a tüdőrák elvette a fiunk, Esa életét, a kislányunk, Esalynn agyhártyagyulladást kapott és meghalt. A templomban erős késztetést éreztem arra, hogy beszédbe elegyedjek egy idősebb misszionárius nővérrel, aki évekkel azelőtt szintén elveszítette két gyermekét. Ezt mondta: „Ha szent hellyé teszitek az otthonotokat, érezhetitek majd a gyermekeitek jelenlétét.”
Ez vált hát a célunkká. Minden tettünk célja az, hogy szent hellyé tegyük az otthonunkat. Szeretnénk közel érezni őket.
Nem tudjuk, hogyan lehetünk a fátyol túloldalán lévő gyermekeink szülei, de ha minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy igazlelkűen éljünk, akkor úgy hisszük, hogy érezni fogják az erőfeszítéseinket. Családi áhítataink során név szerint üdvözöljük Esát és Esalynnt.
Még ha esetleg nézeteltérés támad is az otthonunkban, igyekszünk gyorsan megoldani. Szeretnénk, hogy az otthonunk annyira szent hely maradjon, amennyire csak lehetséges. Mindezek megtétele közben mindannyian reményt, gyógyulást és szeretetet éreztünk.
Sakiusa:
Esa és Esalynn elvesztése végül szorosabban összekovácsolta a családunkat. Tanácskozunk a többi gyermekünkkel. Családként eljárunk a templomba. Olyan egyszerűen élünk, ahogy csak lehetséges, és mindennap a hálát választjuk. Amikor arról beszélgetünk, hogy mit jelent az, hogy a családunk össze lett pecsételve a templomban, ez a pecsételés életre kel bennünk. Mindezek révén pedig valóban érezzük a gyermekeink jelenlétét.
Az egyik első dolog, amit az otthonunk szentebbé tétele érdekében tettünk, a Mormon könyve mindennapos olvasásának bevezetése volt. Eleinte történeteket meséltünk a Mormon könyvéből a hozzájuk kapcsolódó képek kíséretében a kisebb gyermekeinknek. Aztán jöttek a rövidfilmek. Mára már egyre többet olvasunk a Mormon könyvéből. Bizonyságot tudok tenni a Mormon könyvében rejlő hatalomról.
A szabadítás tervében rejlő hatalomról is bizonyságot tudok tenni. Esa és Esalynn temetésének szervezésekor úgy döntöttünk, nem lesz olyan díszes temetés, amilyen a fidzsi kultúrában szokás. A feleségemmel mi voltunk az egyedüli felszólalók, és a szabadítás tervéről beszéltünk. Miután a temetésen hallották ezeket az igazságokat, a tágabb családunk tagjai közül azóta már sokan csatlakoztak az egyházhoz.
Sakiusa arra tanítja a családját, hogy az életben nincs hátramenet, csak előre. „Mindennap egyre jobban csiszolódunk” – mondja. Olyan egyszerűen élnek, ahogy csak lehetséges, és a hálára összpontosítanak.
Salote nagy örömet talál abban, amikor együtt lehet a gyermekeivel és az evangéliumot taníthatja nekik
A Maiwiriwiri családnak erős bizonysága van a templomi pecsételésről. A szívükben őrzik ezeket az igazságokat, amikor emlékezetben tartják Esát és Esalynnt.
Amikor az egyszerű életre és az előrehaladásra összpontosítanak, a Maiwiriwiri család nap mint nap hálát érez az áldásaikért. „Hálásak vagyunk mindazért, amink van” – mondja Sakiusa.