Reménységgel és hittel végzett szolgálattétel

Amikor hittel megtartjuk a szövetségeinket, akkor segíthetünk másokat a remény Forrásához vezetni.

Kép

Jézus ruháját megérintő asszony

A remény és a hit példája

Márk evangéliumában olvashatunk egy megható beszámolót egy asszonyról, „a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala”. Megtudjuk, hogy „sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett” (Márk 5:25–26).

Tizenkét év hosszú idő a szenvedésre. Minden vagyonát elkölteni hatalmas kiadás. És csak rosszabbul lett. Ha bárkinek jogában állt reménytelennek érezni magát, akkor ez az asszony volt az.

Mégis, „mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját”, mert hitte, hogy „ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok”.

Márk elmondása szerint a nő hite miatt „vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából” (Márk 5:27–29).

Az asszony Jézusba vetett reménye és hite áldással válaszoltatott meg. „Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból” (Márk 5:34).

Minden kihívásban, függetlenül a mértékétől vagy időtartamától, nagyon nagy szükség van reményre. A félelem és a kétségbeesés megbéníthat minket. A Jézus Krisztusba vetett remény és hit azonban az életünkbe hívhatja az Ő hatalmát és áldásait.

Remény és hit gyakorlása a szolgálattételben

Szolgálattevő fivérekként és nővérekként ugyanerre a reménységre és hitre kell hagyatkoznunk. A szolgálattétel egyszerre jelenthet megelégedést és kihívást. Amikor valaki, akinek segíteni szeretnénk, vonakodni látszik elfogadni, könnyen elveszíthetjük a reményt. Lehet, hogy egy családtagod, egy barátod vagy egy olyan ember vonatkozásában nézel szembe most ezzel a helyzettel, akinek a megsegítésével meg lettél bízva. Talán a vérfolyásos asszonyhoz hasonlóan csak az Úr tudja, mennyi időt és erőfeszítést fordítottál már arra, hogy találj valamit, ami segít. Ha azonban ehhez az asszonyhoz hasonlóan mi is rálelünk a reményre, hogy továbbra is hittel nyújtsuk ki a kezünket, akkor a Szabadító hatalma változást idézhet elő.

A kihívás néha abban rejlik, hogy olyanoknak kell szolgálattételt nyújtanunk, akik maguk azzal küszködnek, hogy elegendő reménységet érezzenek a hit gyakorlásához. Vannak, akik – a Márkban lévő asszonyhoz hasonlóan – esetleg idült betegségekkel vagy pénzügyi nehézségekkel szembesülnek, illetve bármilyen egyéb, az erejüket szemmel láthatóan meghaladó megpróbáltatással. A remény hathatós forrása lehet a tudat, hogy nincsenek egyedül a küszködéseikben. Segíthetünk nekik rátalálni erre a reménységre azzal, hogy kimutatjuk: hajlandóak vagyunk viselni a terheiket, együtt gyászolni velük, megvigasztalni őket, és Isten tanúiként állni (lásd Móziás 18:9–10).¹

Kép

két nő egy folyóiratot olvas egy kislánnyal

A remény és a hit fejlesztése

Hogyan fejleszthetjük a remény és a hit krisztusi tulajdonságát? Íme néhány gondolat erről:

Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy a remény abbéli bizodalmat jelent, hogy Jézus Krisztus be fogja teljesíteni a neked tett ígéreteit.² Mivel a remény a Lélek ajándéka [lásd Moróni 8:26]³, imádkozhatunk érte (lásd Tan és szövetségek 46:7–9).
Russell M. Nelson elnök azt tanította, hogy a hit növelése munkát kíván. Elmondta, hogyan növelhetjük a hitünket azáltal, hogy tanulmányozunk, a hitet választjuk, hittel cselekszünk, érdemesen részesülünk szent szertartásokban, és Mennyei Atyánk segítségét kérjük.⁴