Amikor a világom elsötétült, Krisztushoz fordultam

Írta: Maria Celeste Ramirez Mendoza

Mivel olyan sok komor dolog történt körülöttem, nem tudtam biztosan, mit jelent az, hogy Krisztusban van az alapunk.

Nemrég egy általános konferenciai beszédben Henry B. Eyring elnök, második tanácsos az Első Elnökségben, a világban járó veszedelmes időkről szólt: „Pál apostol azt írta Timóteusnak: »Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be« (2 Timótheus 3:1). […]

Így hát egyre nehezebb, nem pedig könnyebb lesz tiszteletben tartani az általunk megkötendő és megtartandó, arra irányuló szövetségeket, hogy Jézus Krisztus evangéliuma szerint éljünk.”¹

E szavakat hallva aggodalom töltött el. Már amúgy is kihívásokkal küszködtem otthon, Venezuelában, és állandóan olyan kérdések foglalkoztatták a szívemet, hogy miként maradhatnék derűlátó egy ilyen sötétségbe borult világban, és hogyan tekinthetnék várakozással egy ragyogó jövőre egy ilyen komor jelenben.

Eyring elnök azonban megoldást kínált. A Hélamán 5:12-t idézte, amely arról szól, hogy „Megváltónk sziklájára, aki Krisztus” építsük az alapunkat.

Mindig is hittem, hogy ez a szentírás igaz, de az alapomnak a Szabadítóra való építését könnyebbnek tűnt mondani, mintsem megtenni. Mindazonáltal Krisztushoz egyre közelebb kerülve azt láttam, hogy minden dolog összefog a javunkért, amikor szilárdan hiszünk Őbenne (lásd Tan és szövetségek 90:24).

Az elhagyatottság érzése

Néhány hónappal ezelőtt lesújtó hírt kaptam a családomtól. Úgy tűnt, mintha a szemem előtt omlana össze a világom. Zsibbadtnak és zavarodottnak éreztem magam, és annyira aggódtam, hogy bele is betegedtem.

Nem értettem, miért nézünk szembe ilyen nehézségekkel, amikor igyekszem hithűnek lenni. Azon gondolkodtam, vajon valami rosszat tettem-e. Sivárnak tűnt a jövő, és úgy éreztem, hogy Mennyei Atya és Jézus Krisztus magamra hagyott.

Megpróbáltatásom közepette beszélgettem egy jó barátommal. Mondott valamit, amit soha nem fogok elfelejteni: „Szerintem ez a helyzet jó alkalom arra, hogy elgondolkodj az Úrral való személyes kapcsolatodon. Bármi történjék is, rajtad áll, hogy Őhozzá fordulj segítségért. Ha megteszed, Ő megadja neked azt a szeretetet és enyhülést, amelyre éppen most szükséged van.”

Ezek a szavak megváltoztatták a látásmódomat. Dühöt, megbántottságot és zavarodottságot éreztem a körülményeim miatt, de volt választásom. Nem számít, min megyünk keresztül, milyen félelmeink vannak vagy milyen nehézségekkel nézünk szembe, Jézus Krisztus mindig mellettünk áll. Dönthetünk úgy, hogy a zűrzavaros időkben hittel Őhozzá fordulunk, ahelyett, hogy elfordulnánk Tőle.

Így erősítjük meg az Őbelé vetett hit alapját, és állunk ellen a világban lévő nehézségeknek. Azzal, hogy Őt választjuk.

Amint azt D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanította: „…e finomító tüze közepette ahelyett, hogy haragudnánk Istenre, inkább kerüljünk közel Hozzá. Szólítsuk az Atyát a Fiú nevében. Járjunk Velük a Lélek által, napról napra. Engedjük, hogy idővel kinyilvánítsák nekünk az irántunk táplált hűségüket. Jussunk el az Ő valódi megismerésükre és önmagunk valódi megismerésére.”²

Krisztus arra várt, hogy Őhozzá forduljak segítségért. Ez nem azt jelentette, hogy Ő majd minden gondomat elűzi, vagy azonnal helyrehoz mindent az életemben és a családomban, de segített nekem jobbnak lenni, örömre lelni és kifinomultabbá válni.

Idővel pedig, amikor ima, szentírás-tanulmányozás és hit által a Szabadítót kerestem, Ő segített nekem megbocsátani a családtagjaimnak, és ismét örömet hívni az életembe, bár néhány kihívás még mindig nem oldódott meg.

A biztonság ígérete

Ezek valóban veszedelmes utolsó napok. Hallunk háborúkról és háborúk híreiről, világjárványokról, természeti csapásokról – és biztos vagyok benne, hogy még ennél is nehezebb idők várnak ránk. Azonban ha arra a sziklára építünk, amely Jézus Krisztus, valamint bízunk Őbenne, az mindig békességet és örömöt fog adni nekünk, függetlenül attól, hogy mivel nézünk szembe. Eyring elnök szintén így tanított: „A saját maguk és szeretteik miatt aggódóknak közöttünk reményt ad Isten azon ígérete, hogy lesz biztonságot nyújtó hely az előttünk álló viharokban.”³

Mily erőteljes és gyönyörű ígéret! Láttam beteljesedni ezt az ígéretet az életemben. Tudom, hogy ez Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma, és hogy Ő minden áldás forrása. Ő a világosság, Ő a Szabadítónk, mi pedig az Ő juhai vagyunk. Válasszuk Őt és válasszuk a hitet!

A szerző Venezuelában, Zuliában él.