Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Hogyan segített nekem a tanulás – és a hit – a bizonytalanság kezelésében
Miután elszakadtak a keresztszalagjaim, nem voltam biztos benne, hogy mit tartogat jövőm, de ez a tapasztalat olyan dolgokhoz vezetett, amelyeket korábban el sem tudtam képzelni.
Emlékszem, amikor aznap hazaértem a kórházból. A szüleim segítettek kiszállnom az autóból, elsétálni a szobámig és lefeküdni az ágyamra. Emlékszem, hogy ott feküdtem, és életemben először tehetetlennek éreztem magam.
Gyerekkorom óta a sport volt az életem. Abban reménykedtem, hogy az egyetemi csapatban is futhatok majd. A középiskola vége felé azonban elszakadt az elülső keresztszalagom (ACL) a térdemben – másodszor is. A felépülés több műtéttel és több mint egy éven át tartó terápiával járt. Az első műtétem pont akkor volt, amikor végeztem a középsuliban. Otthon kellett feküdnöm, miközben a barátaim sorra megnyitották életük következő fejezetét: egyetemre mentek, missziót szolgáltak, és izgalmas helyekre költöztek. Az egykor biztos jövőm most tele volt bizonytalansággal.
Persze tudtam, hogy ezek a kihívások nem egyediek vagy rendkívüliek, de az én kihívásaim voltak – és elég nehéz volt megküzdeni velük. Az első reakcióm az volt, hogy bármilyen biztos dologba belekapaszkodtam, és elkezdtem tervezni a jövőmet. A személyes bizonyosságra vagy biztonságra való törekvés e folyamatában– mely folyamat ma is folytatódik – megtanultam néhány dolgot.
Lehetőségek a bizonytalanságban
Egy bölcs püspök egyszer ezt mondta nekem: „Az evangélium egyik célja az, hogy a kihívásaink eltüntetése helyett segítsen nekünk legyőzni azokat.”
Ha igyekszünk tanulni a bizonytalanságból, nem pedig menekülünk előle, akkor a tapasztalataink segíthetnek közelebb kerülnünk a Szabadítóhoz. A pszichológusok még azt is felvetik, hogy a személyes fejlődésnek jót tesz némi bizonytalanság az életben.1 Végső soron azonban úgy birkózunk meg a bizonytalansággal, hogy hittel fogadjuk azt.
A BYU–Pathway Worldwide elnöke, Brian K. Ashton egyszer ezt mondta: „Hittel haladjatok előre! Ha jelenleg nem is látjátok a megoldást a gondjaitokra, higgyétek el, hogy ezek a megoldások megérkeznek majd, ha haladtok előre, ha azt teszitek, amit Isten szeretne.”2 A bizonytalanság a legjobban azzal kezelhető, ha magabiztosan cselekszünk, tanulva az út során, bízva, hogy Isten segíteni fog minket, ha Őrá támaszkodunk.
A tanulás biztosabbá teheti a jövőnket
A tanulás fontos szerepet játszott abban, hogy segítsen megértenem a bizonytalanságot. Miközben a műtét után lábadoztam, beiratkoztam a BYU–Idaho online kurzusaira. Eleinte nem voltam biztos benne, hogy az online tanulás-e a helyes út a számomra, de az elképesztő élményeim hamar megváltoztatták a véleményemet.
Sokat tanultam az osztálytársaimtól, akiknek mind eltérőek voltak a körülményeik. A tanulmányaim segítettek abban, hogy másként gondoljak magamra és a körülöttem lévő világra, és elkezdtem átírni a fontossági sorrendemet. Kezdtem élvezni a tanulást ahelyett, hogy csak gépiesen végeztem volna; és Jézus Krisztus evangéliumának is nagyobb jelentősége lett az életemben.
A tanulás nélkül nem lennék az, aki ma vagyok. Úgy hiszem, hogy ezek miatt a kurzusok miatt is döntöttem a teljes idejű misszionáriusi szolgálat mellett. Hiszem, hogy Isten vezetett engem, és továbbra is segít nekem, ha hiszek Őbenne.
Meglátni a teljes képet
Bár a jövő még mindig tele van bizonytalansággal, ezt már nem élem meg annyira kellemetlenül. Az élményeim megerősítették az Istennel való kapcsolatomat, és segítettek megváltoztatni a hozzáállásomat az élethez. Ahelyett, hogy mindent túlgondolnék (aminek a mestere vagyok), rájöttem, hogy néha egyszerűen csak cselekednem kell. Ez nem egy gondtalan hozzáállás, hanem az abból fakadó bizonyosság, hogy most már tudom, Mennyei Atya segíteni fog nekem, sugalmazásokat ad és megnyitja előttem a lehetőségek kapuit, amikor hittel lépek előre.
Russell M. Nelson elnök nemrég ezt mondta: „A pozitív lelki lendület tovább fog vinni minket előre a …félelem és bizonytalanság közepette.”3 A kapott lendület által a bizonytalanság felhőjét felváltotta a ragyogó jövőbe vetett reményem. Visszatekintve rájöttem, hogy Isten velem volt – talán nem úgy, ahogy arra számítottam, de Ő mindig ott volt, amikor a leginkább szükségem volt Őrá.