Hit a bizonytalansággal való szembenézéshez. Liahóna, 2023. ápr.
A hit képmásai
Hit a bizonytalansággal való szembenézéshez
Az újszülött lányunk által elszenvedett szövődmények miatt különleges jelentőséggel bír számomra a Szabadító dicsőséges vasárnapi feltámadását megelőző nap.
Fényképek a szerző jóvoltából
A lányunk, Alexis, 26 hétre született. Fejletlen tüdeje miatt légzéstámogatásra volt szüksége.
Úgy volt, hogy az újszülött-intenzívosztályon töltött három hónap után Alexis majd hazatérhet. Az állapota azonban hirtelen rosszabbra fordult, amikor megnövekedett a nyomás a tüdeje vérellátását biztosító erekben, vagyis pulmonális hipertónia alakult ki nála.
Kitörölhetetlenül bevésődött az elmémbe az a kép, ahogy aznap elkékülve küszködött, hogy levegőhöz jusson. Egyike volt ez annak a sok ijesztő pillanatnak, amelyet a kórházban töltött 12 hónapja során átéltünk. Az az év szívszorító hullámvasút volt a férjemnek és nekem.
Az elszigeteltségünk még egy lapáttal rátett az aggodalmainkra. A Covid19-járvány miatt nem lehettem a távolabbi hozzátartozóimmal. A férjemnek és nekem emellett az is nehéz volt, hogy a kórházon kívül támogatást találjunk. Úgy tűnt, kevesen értik meg, min megyünk keresztül. Tehetetlennek és kétségbeesettnek éreztem magam, és többször is összeomlottam a kórházban.
Hálás vagyok a segítőegyleti nővérekért, akik segítettek a családomnak a szükség óráján. Új voltam az egyházközségben, mivel éppen akkor költöztem Hongkongból Szingapúrba. Sok, számomra ismeretlen nővér volt, aki ételt hozott és megnézte, hogy vagyok. Megérintett a családom felé irányuló szeretetük és imáik.
A sötét pillanatokban Istenhez fordultam. Nem válaszolta meg azonnal az imáimat, én azonban folytattam az imádkozást. Bár a férjem nem az egyház tagja, támogatott azzal, hogy csatlakozott az imáimhoz. Úgy jutottunk túl minden egyes napon, hogy a szívünkben hittük, Isten majd gondoskodik rólunk. Mi minden tőlünk telhetőt megtettünk a drága gyermekünkért, a többit pedig Őrá bíztuk.
Isten útmutatásával meghoztunk egy olyan döntést, mellyel hónapokon át küszködtünk. Azt a késztetést éreztük, hogy Alexisen hajtsanak végre légcsőmetszést. A sebészek azt tervezték, hogy a nyaka elülső részén bemetszést végeznek a légcsövén, majd behelyeznek egy légcsőkanült, amely lehetővé teszi a levegő eljutását közvetlenül a tüdejébe. Ez ahhoz kellett, hogy Alexis az orra vagy a szája használata nélkül tudjon lélegezni.
A vég nélküli szombat
Miközben az Alexisszel kapcsolatban átélt dolgokra gondolok, a Szabadítónk engesztelő áldozata jut eszembe. Mindannyian ismerjük a keresztre feszítését és a dicsőséges feltámadását. Az e két fontos esemény közötti időszakot a szentírások alig említik. Pedig ez az időszak különleges jelentőséggel bír számomra, különösen jelentőségteljessé téve a húsvétot.
A szombat például a bizonytalanság napja volt. A Szabadító tanítványai nem igazán látták még a vasárnap eljövendő dicsőséget. A péntekhez hasonlóan a szombati napot is nehéz volt kibírniuk.
A lányunk hosszú kórházi ellátása alatt azt éreztük, mintha egy vég nélküli szombatot élnénk át. Olyan sok bizonytalansággal néztünk szembe, hogy nem láthattunk messzebb az adott napnál. Az ijesztő pillanatokban, amikor úgy tűnt, Alexis meg is halhat, nehezen láttuk a fényt az alagút végén, reményt pedig még annál is nehezebben éreztünk.
Az alapján, amit akkor átéltünk, megtanultam, hogy Mennyei Atya és az Ő Fia teljes mértékben tudnak rólunk és a próbatételeinkről. Hálás vagyok a Szabadítóért, és ámulattal tölt el az engesztelése. Az Ő engesztelése által rendületlen segítséget kaphatunk ahhoz, hogy keresztüljussunk életünk szombatjain, miközben a jövőbeni áldásokat várva kapaszkodunk a reménybe.
Alexis műtétje sikeres volt. Nemrég ünnepelte a harmadik születésnapját. Annak ellenére, hogy min ment keresztül, vidám kisgyermek, aki szeret mosolyogni és új emberekkel megismerkedni a közeli parkban. A légcsőkanülje megakadályozza a beszédben, de nagyon szeret színeket jelelni és könyveket olvasni. Áldottnak érezzük magunkat, hogy éjjel-nappal vele lehetünk.