Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Személyesen hallani a Lélek hangját
Mennyei Atya és Jézus Krisztus sokféleképpen szól hozzánk – rajtunk áll, hogy megtanuljuk felismerni a Lélek hangját.
Fénykép a szerző jóvoltából
Mennyei Atya és Jézus Krisztus szeretnék, ha mély, személyes kapcsolatuk lenne mindegyikünkkel, és olyan sokat tudnak rólunk – a személyiségünkről is –, hogy pontosan tudják, hogyan érjenek el minket. Hiszem, hogy gyakran azért küldik el a Lelket, hogy olyan módon szóljon hozzánk, amire a legfogékonyabbak vagyunk (lásd 2 Nefi 31:3).
Pszichológiát tanulva sokat megtudtam a különböző személyiségekről. Mindenki másképpen fogad be és dolgoz fel információkat. Ez talán arra is vonatkozhat, ahogyan a Lelket érezzük.
Különféle módokon érezhetjük a Szentlelket és kaphatunk válaszokat. Énós például azt mondja: „íme, …az Úr hangja szólt elmémben” (Énós 1:10). Pál azt tanítja, hogy a Lélek „szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség” érzéseként érkezik (Galátziabeliek 5:22, lásd még 23. vers). És Joseph Smith abból tudta, hogy kinyilatkoztatást kap, mert egy bizonyos gondolat „foglal[t]a le az elmé[jét], és ez [volt a] legerősebb hatással az érzése[ire]” (Tan és szövetségek 128:1).
Figyelembe véve a próféták tanácsát, miszerint törekedjünk a Lélekre, azon tűnődtem, hogyan tudnám a legjobban beazonosítani az Ő hangját az életemben, és hogy a mód, amelyen szól hozzám, kimondottan rám szabott-e.
Megtanulni felismerni a Lelket
Gyermekkoromban azt hittem, hogy a Lélek csak füllel hallható hangon szól, ami miatt azt gondoltam, nagyon kevés embernek van kiváltsága hallani ezt a hangot. Így amikor találkoztam a misszionáriusokkal, és elfogadtam a felkérést, hogy imádkozzunk Mennyei Atyához megerősítésért az evangélium igaz voltáról, arra számítottam, hogy hallok majd egy hangot. És csalódott voltam, amikor nem így történt. Bár éreztem, hogy az üzenetük igaz, vonakodtam megkeresztelkedni, mert nem hallottam a Lélek hangját.
Amikor a családtagjaim megkeresztelkedtek és bizonyságot tettek, úgy éreztem, hogy valamit rosszul csinálok, mert Mennyei Atya nem „szólt” hozzám. Amikor az édesanyám és a bátyám elment a templomba, erősen éreztem, hogy a templom valóban az Úr háza, és fel kell készülnöm arra, hogy egy nap majd elmenjek oda. De még mindig nem ismertem fel, hogy az érzéseim a Lélektől érkező késztetések.
Egy nap a misszionáriusokkal együtt olvastuk a Mormon könyvét, és erős érzésem támadt, hogy amit olvasunk, igaz. Elmondtam az eldereknek, mit érzek, ők pedig segítettek megértenem, hogy az általam érzett tanúság az, ahogyan a Szentlélek szólt hozzám. Abban a pillanatban ráébredtem, hogy már oly sokféleképpen éreztem a Lelket, de nem gondoltam volna, hogy Ő mindannyiunkhoz másképp szól. Aznap elfogadtam a felkérést a keresztelkedésre.
A Lélek jelenléte az életemben
Sokan közülünk talán küszködnek azzal, hogy érezzék a Lelket, vagy tudják, hogy Ő szól-e hozzájuk. Ha azonban megismerjük a különböző módokat, amelyeken kommunikál velünk, és segítséget kérünk Mennyei Atyától, akkor képesek leszünk felismerni a késztetéseket, még akkor is, ha azok másként érkeznek, mint amire számítottunk.
Megfigyeltem, hogy számomra a késztetések mindig is az érzéseimen keresztül érkeztek. Még azelőtt is, hogy csatlakoztam volna az egyházhoz, mindig erőteljesen éreztem, hogy az evangélium igaz. Emlékszem, amikor először vettem részt úrvacsorai gyűlésen, és a békességre, amelyet éreztem, amiről most már tudom, hogy a Lélek volt.
Bár rájöttem, hogy a Lélek leggyakrabban az érzéseimen keresztül szól hozzám, még mindig tanulom, hogyan ismerhetem fel az Ő jelenlétét az életemben mindennap.
Russell M. Nelson elnök ezt tanácsolta azzal kapcsolatban, hogy megtanuljuk, hogyan szól hozzánk a Lélek: „Jézus Krisztus nevében imádkozzatok az aggodalmaitok, a félelmeitek, a gyengeségeitek – igen, szívetek hő vágyai felől! Azután pedig figyeljetek! Írjátok le az elmétekbe érkező gondolatokat! Jegyezzétek fel az érzéseiteket, és hajtsátok végre a tetteket, melyekre késztetést éreztek! Ezt a folyamatot napról napra, hónapról hónapra, évről évre ismételve »belenőhettek a kinyilatkoztatás tantételébe« [Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith (2007). 132.].”1
Miközben igyekszünk felismerni a Lelket, emlékezhetünk arra, hogy Ő ismer minket, és egyénileg szól hozzánk. Ha az Ő társaságára érdemesen élünk, és hitet gyakorolunk Jézus Krisztusban, akkor képesek leszünk felismerni a hangját és engedni, hogy vezessen bennünket.