Lassú olvasás: Meglátni a Szabadítót a szentírásokban. Liahóna, 2024. jan.
Lassú olvasás: Meglátni a Szabadítót a szentírásokban
Ha kölcsönvesszük ezt a műalkotásokkal kapcsolatban használt megközelítést, az segíthet nekünk meglátni Jézus Krisztust a Mormon könyvében.
Michelangelo: Pietà
Michelangelónak több mint egy évbe telt megalkotnia a Pietà néven ismertté vált szobrát, mely ámulatba ejtően ábrázolja a keresztfáról levett Jézus testét tartó Máriát. Leonardo da Vinci pedig ennél is tovább: mintegy három éven át dolgozott azon, hogy megfesse az utolsó vacsora közismert ábrázolását.
Mit válaszolnál, ha meg kellene tippelned, hogy egy múzeumlátogató átlagban mennyi időt tölt az egyes műalkotások nézegetésével?
Egy tanulmány szerint a válasz: 17 másodperc!1
Gondold el, hogy 17 másodpercet szánsz egy olyan műalkotás megtekintésére, amelyet a művész talán éveken át alkotott.
Ez valahol érthető. Festmények és szobrok százai vannak egy-egy múzeumban, mi pedig elfoglalt emberek vagyunk. Így hát sietünk, és igyekszünk a lehető legtöbbet látni. Fonák helyzet, hogy az attól való félelmünktől vezérelve, nehogy bármit is elmulasszunk, végül pont azt hagyjuk ki, ami a művészet célja – azokat az érzelmeket és gondolatokat, amelyeket a művészek szerettek volna, ha megtapasztalunk. Minden műtárgyra ránézünk, de igazából egyiket sem látjuk. Majd pedig kimerülten és közönyösen távozunk a múzeumból. Talán még az a kérdés is felmerül bennünk, hogy egyáltalán „mit esznek” az emberek a képzőművészeten; esetleg a fejünkbe vesszük, hogy a művészet nem való mindenkinek, csak a magasan képzett embereknek.
Lassú nézés
Mindezek kiküszöbölésére a képzőművészeti múzeumok szerte a világon arra biztatják a látogatókat, hogy gyakorolják azt, amit úgy neveznek, hogy „lassú nézés”.2 Arra kérik az embereket, hogy válasszák ki a múzeum egyik műalkotását, helyezzék magukat kényelembe, és alaposan vegyék szemügyre egy darabig – úgy 5-10 percig. Nézzék meg különböző szögekből. Lépjenek közelebb, hogy jobban lássák a részleteket. Lépjenek hátrébb, hogy jobban lássák a teljes alkotást. Néha a látogatókat még arra is megkérik, hogy ne olvassák el a műtárgy mellett lévő múzeumi értelmezést – legalábbis addig, amíg nem volt lehetőségük saját véleményt alkotni és saját felfedezéseket tenni.
A lassú nézés sok ember számára változtatta meg a múzeumlátogatás élményét. Vannak olyanok, akik korábban nem tartották magukat nagy művészetkedvelőnek, de ezután szenvedélyük lett a képzőművészet. Egyre magabiztosabban érzik azt, hogy bármilyen műalkotásban képesek értelmet találni, és örömre lelnek abban, amit felfedeznek. Rájönnek, hogy művészettörténeti diploma nélkül is megérintheti az embert egy műalkotás; ehhez csak le kell lassítani, és lehetőséget kell adni a műalkotásnak arra, hogy elvégezze azt, amire meg lett alkotva.
Vajon alkalmazhatók-e ugyanezek az alapelvek a szentírások olvasására is – például a Mormon könyve idei tanulmányozására a Jöjj, kövess engem! keretében?
Tudjuk, hogy a Mormon könyve, lévén egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról, azzal a szándékkal íródott, hogy megerősítse a Szabadítóba vetett hitünket (lásd 1 Nefi 6:4). Tudjuk, hogy Isten sugalmazott prófétái írták, kifejezetten a mi napjainkra (lásd például Mormon 8:35). Tudjuk, hogy a Mormon könyvét író ősi próféták nagy személyes áldozatokat hoztak ezért. Már a szavak fémlemezekre vésése is aprólékos és fáradságos folyamat volt (lásd Jákób 4:1). Néhányan pedig az életüket kockáztatták a feljegyzés megőrzéséért, hogy az ma is a rendelkezésünkre álljon (lásd Mormon 6:6; Moróni 1).
Néha azonban olyan elfoglaltak vagyunk, hogy gyorsan letudjuk a Mormon könyve olvasását. Lehet, hogy reggeli közben vagy munkába menet átfutunk néhány verset. Még az is lehet, hogy a tekintetünk végigpásztázza az összes szót egy-egy fejezetben, de nem sok minden marad meg belőle. És ha nem is mindig, de időnként megesik, hogy amikor becsukjuk a könyvet vagy az alkalmazást, pont ugyanúgy érezzük magunkat, mint amikor nekikezdtünk.
Lassú olvasás
Ha egy képzőművészeti remekmű megérdemli, hogy „lassú nézés” alkalmazásával értékeljék, akkor talán a Mormon könyve megérdemli részünkről a „lassú olvasást”. Ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a szentírás-tanulmányozásunknak tovább kell tartania, csupán azt jelenti, hogy esetleg javunkra válna egy ütemváltás. Ahelyett, hogy gyorsan végig akarnánk olvasni egy fejezetet, a mai tanulmányozás összpontosíthatna mindössze három-négy versre. De úgy, hogy tényleg elmerülünk azokban a versekben. Észreveszünk részleteket, szavakat és kifejezéseket. Eltöprengünk azon, hogy miért lehet fontos az egyik vagy a másik. Tanít-e nekem valamit a Szabadítóról? Elmélyíti-e az Őiránta való szeretetemet és az Őbelé vetett hitemet? Van-e valami, amit szeretne, hogy tudjak?
A lassú olvasás lehetővé teszi számunkra, hogy észrevegyünk olyan dolgokat a Mormon könyvében, amelyeket máskülönben nem vennénk észre. Ami a legfontosabb: segíthet gyakrabban meglátnunk a Szabadítót ebben a könyvben, amely azért íródott, hogy bizonyságot tegyen Őróla. A lassú olvasás egy olyan módszer, amely rányitja a szemünket, az elménket és a szívünket a Mormon könyve hathatós bizonyságára Jézus Krisztusról. Egy ihletadó műalkotás – amikor időt szakítunk arra, hogy valóban meglássuk azt – életre szóló hatással lehet az emberre. Ha meglátjuk a Szabadítót a szentírásokban, az még ennél is behatóbban képes mély hatást gyakorolni a gondolatainkra és az érzéseinkre – következésképpen pedig az életünkre is.
Tegyük fel például, hogy az 1 Nefi 1. fejezetét olvasod. Felkelti a figyelmedet a 6. vers, ezért lelassítasz, és elidőzöl ott. Talán a Lehi által látott „tűzoszlop” fogott meg, amely „megállapodott előtte egy kősziklán”. A tűz nem szokott így viselkedni. Mit jelenthet ez? Esetleg felötlenek benned a szentírásokban említett egyéb tűzoszlopok (a lábjegyzetek segíthetnek ezen a téren). Eltöprenghetsz azon, miért hasonlítják oly gyakran az Úr jelenlétét tűzhöz. Mit árul el ez neked Őróla? Előfordult már, hogy Ő olyan volt a te életedben, mint egy tűzoszlop?
Máris bőven van min elgondolkodni, pedig messze még a vers vége.
Természetesen az is sokat tud adni, ha gyorsan végigolvassuk a Mormon könyvét. Segíthet nagy vonalakban megismerkednünk a történetszálakkal és az ismétlődő témákkal. Azonban a Mormon könyve részleteiből sokat tanulhatunk Jézus Krisztusról, és olykor úgy láthatjuk meg a legjobban ezeket a részleteket, ha lelassítunk és gondosan szemlélődünk.
Nefi azt mondta az általa a Mormon könyvébe leírt szavakról, hogy „ezek Krisztus szavai, és ő adta nekem azokat; és… Krisztus az utolsó napon hatalommal és nagy dicsőséggel meg fogja nektek mutatni, hogy ezek az ő szavai” (2 Nefi 33:10–11). Nem kell gyakorlott olvasónak lenned ahhoz, hogy megtaláld a Szabadító szavait a Mormon könyvében. Csak le kell lassítanod, és lehetőséget kell adnod a Mormon könyvének elvégezni azt, amire meg lett alkotva: építeni a Jézus Krisztusba vetett hitedet.