Megmártózom vagy megmerítkezem?

Szerinted miért történt meg Lehinek az élet fájáról szóló álmában (lásd 1 Nefi 8) az, hogy néhányan eltávoztak a fától, míg mások a fa mellett maradtak, hogy egyenek a gyümölcsből? Néhányan, akik vettek a gyümölcsből, utána letértek másfelé, szégyenkezve a nagy és tágas épületben lévő gúnyolódó tömeg miatt. Az egyik kulcsfontosságú különbség e csoportok között abban áll, hogy mit tettek, mielőtt odaértek: hogyan markolták a vasrudat, vagyis Isten szavát.

Hogyan kapaszkodunk?

Lehi látott egyeseket „előretörekedni… a vasrúdba kapaszkodva”, és másokat, akik „előrenyomultak útjukon, folyamatosan szilárdan kapaszkodva a vasrúdba” (1 Nefi 8:24, 30; kiemelés hozzáadva).

David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából rámutatott, hogy három csoport indult el az ösvényen, de csak két csoport kapaszkodott a vasrúdba:

„[A második csoport tagjai] a vasrúd jelentette áldásban is részesültek, és kapaszkodtak is abba! […] A vasrúdba kapaszkodást itt én úgy értelmezem, hogy esetükben csak a tanulmányozás alkalmankénti »fellángolása«, vagyis rendszertelen megmártózás volt ahelyett, hogy következetesen és folyamatosan megmerítkeztek volna Isten szavában. […]

A harmadik csoport is hittel és meggyőződéssel nyomult előre, azonban semmi nem utal arra, hogy elkóboroltak… Lehet, hogy ez a harmadik embercsoport folyton olvasta és tanulmányozta és kutatta a szentírásokat. […] Nektek is és nekem is arra kell törekednünk, hogy ehhez a csoporthoz tartozzunk.”¹

Vajon mi megmártózunk vagy megmerítkezünk, amikor Isten szavának a megtapasztalásáról van szó? Bár a megmártózók és a megmerítkezők egyaránt vizesek lesznek, a megmerítkezőknek sokkal mélyebb és kiegyensúlyozottab élményben van részük, amely folyamatos örömöt képes nyújtani.