Iskolázottság: küldetésünk megvalósításának nélkülözhetetlen alapja

Írta: Milton Camargo

első tanácsos a Vasárnapi Iskola Általános Elnökségében

A The Education, the Mission, and the World [Az oktatás, a küldetés és a világ] című áhítati beszéd alapján, amely 2023. február 28-án hangzott el a Brigham Young Egyetem, Hawaii hallgatói előtt. A teljes angol nyelvű beszéd a speeches.byuh.edu oldalon található.

A világnak tudnia kell azt, amit ti tudtok azokról a csodálatos áldásokról, amelyeket Jézus Krisztus kínál azoknak, akik követik Őt.

új készségeket tanulmányozó és elsajátító emberek kollázsa

Az Úr szeret benneteket, és számít rátok abban, hogy mindenkihez elvigyétek az Ő világosságát, akivel csak érintkezésbe kerültök. Azt akarja, hogy az életetek jelzőtűz legyen a barátaitoknak és a rokonaitoknak. Elvárja tőletek, hogy bizonyságot tegyetek Mennyei Atyánk valóságáról – arról, hogy mindannyian az Ő lélekgyermekei vagyunk, ezért az emberiség minden tagja a testvérünk. Az Úr azt is elvárja tőletek, hogy bizonyságot tegyetek szent küldetéséről ezen a földön – arról, hogy Ő az élő Isten Fia; hogy Ő volt, hogy Ő van, és hogy Ő el fog jönni (lásd Tan és szövetségek 68:6).

Az iskolázottság mint vallási felelősség

Russell M. Nelson elnök, a prófétánk, ezt mondta a fiatal felnőtteknek 2022 májusában: „Az iskolázottság nagyon fontos. Vallási felelősségnek tartom.”¹ Az Úr nem úgy tekint az iskolázottságra, mint amely elkülönül és elválasztható a lelkiségtől.

Mi több, a Tan és szövetségek 88:77–78-ban Ő maga adta nekünk azt a parancsolatot, hogy tanítsuk egymást, megígérve azt, hogy a kegyelme segíteni fog nekünk megtanulni „minden olyan dol[got], amely Isten királyságához tartozik”. És hogy melyek azok a dolgok, amelyek az Ő királyságához tartoznak? A 79. versben foglalt felsorolást meglepőnek találhatjátok, mivel nem csupán evangéliumi témákat tartalmaz, amilyen például a hit és a bűnbánat. Idetartoznak még a következők (mellékelve néhány saját gondolatomat arról, hogy miként kapcsolódnak ahhoz, amit tanulmányozhatunk):

Az égben lévő dolgok: A csillagok és bolygók? A föld légköre? Repülés? (Szerintem Uchtdorf elder egyetértene velem!)
A földön lévő dolgok: Építkezés? Gyártás? Ipari folyamatok? Számítástechnika? Egészségtudomány és minden, ami azzal jár? Állattan? Biológia? Biokémia? Mezőgazdaság?
A föld alatt lévő dolgok: Földtan? Ásványtan? Tengertan? Tengerbiológia?
Azon dolgok, amelyek voltak: Történelem?
Azon dolgok, amelyek vannak: A világban zajló történések? Politikatudomány? Szociológia? Üzleti tudományok? Közpolitika?
Azon dolgok, amelyek rövidesen bekövetkeznek: Időjárás-előrejelzés? Pénzügyi előrejelzések? Lehetséges járványok elemzése? Technikai fejlődés?
Otthon lévő dolgok: Olyan országos belügyek, amilyen az oktatás, az adók, a törvények, esetleg helyi városfejlesztési vagy élelmiszer-termelési beruházások?
Külhonban lévő dolgok: Külügyek? Nemzetközi kapcsolatok? Diplomácia?
A nemzetek háborúi és bonyodalmai, valamint az ezen a földön lévő ítéletek; és országokat és királyságokat érintő ismeretek: A különféle kormányzatok, kultúrák és nyelvek? Embertan? A világszerte meglévő művészeti és irodalmi hagyományok?

Hű! Ez máris sokkal több annál, amit egy egész élet alatt elsajátíthatnánk (és biztos vagyok benne, hogy az Úr ennél is több tanulnivalót szán nekünk).

És miért akarja, hogy mindezt megtanuljuk?

Nemcsak azért, hogy jó állásotok legyen – bár ez fontos Neki. Az Ő jövőképe ennél szélesebb, és az Ő céljának örökkévalóbb következményei vannak. Ezt a 80. vers tárja elénk: „Hogy minden dologban fel lehessetek készülve, amikor újra elküldelek titeket, hogy felmagasztaljátok az elhívást, amelyre elhívtalak benneteket, és a küldetést, amellyel megbíztalak titeket.”

Tanulás mint a küldetésünkre való felkészülés

Úgy tűnik, ez az iskolázottság nagy célja: hogy felkészültek legyünk arra a küldetésre, melyet Isten adott nekünk; hogy készen álljunk, amikor újra elküld minket.

Néhányan közületek talán azt kérdezik: Újra el fog engem küldeni? Már szolgáltam missziót. Újra el leszek küldve?

Valójában csak egyetlen küldetés létezik. Ha szolgáltatok teljes idejű missziót, az az Úrnak nyújtott, felfokozott szolgálat bámulatos időszaka volt. Csakhogy nem ez volt a kezdete, sem a vége annak a küldetésnek, melynek a teljesítésére Ő ide küldött benneteket. És hogy mi ez a küldetés? Gondoljátok át a következő szentírásbeli leírásokat:

„[A]lkotunk egy földet, amelyen [Isten gyermekei] lakhatnak; és próbára tesszük őket ezzel, hogy meglássuk, vajon megtesznek-e minden olyan dolgot, amelyet az Úr, az ő Istenük megparancsol nekik” (Ábrahám 3:24–25).
Ádámnak és Évának ezt mondta az Úr egyik angyala: „[M]indent, amit teszel, a Fiú nevében tedd, és tarts bűnbánatot, és szólítsd Istent a Fiú nevében mindörökké” (Mózes 5:8). Ádám és Éva pedig „minden dolgot tudattak fiaikkal és leányaikkal” (Mózes 5:12).
Feltámadását követően a Szabadító ezt mondta Péternek: „Legeltesd az én juhaimat” (János 21:17). A többi apostolnak pedig ezt: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Máté 28:19–20).
Amikor Krisztus megjelent az amerikai földrészen, azt mondta: „[A]zokat a cselekedeteket, melyeket engem tenni láttatok, nektek is azokat kell megtennetek” (3 Nefi 27:21).
Joseph Smith napjaiban kijelentette: „Mármost, íme, bámulatos mű jelenik meg hamarosan az emberek gyermekei között! Ezért, ó, ti, akik Isten szolgálatába léptek, ügyeljetek, hogy teljes szívetekkel, lelketekkel, elmétekkel és erőtökkel szolgáljátok őt, hogy ártatlanul állhassatok majd Isten előtt az utolsó napon. Ha tehát Istent kívánjátok szolgálni, el vagytok hívva a munkára” (Tan és szövetségek 4:1–3).
Ma pedig az Úr azt mondja nekünk az élő prófétáján, Russell M. Nelson elnökön keresztül, hogy „Izráel egybegyűjtése a legfontosabb munka, amely ma a földön zajlik. Ennek az egybegyűjtésnek az egyik döntő fontosságú eleme egy olyan nép felkészítése, amely képes, kész és érdemes lesz az Úr fogadására, amikor Ő újra eljön – egy olyan népé, amely már Jézus Krisztust választotta e bukott világ helyett; egy olyan népé, amely örömmel használja az önrendelkezését arra, hogy Jézus Krisztus magasabb, szentebb törvényei szerint éljen. Felhívást intézek hozzátok, drága fivéreim és nővéreim, hogy váljatok ezzé az igazlelkű néppé. Minden más kötelezettségnél jobban becsüljétek meg és tartsátok tiszteletben a szövetségeiteket. […] [Engedjétek], hogy Isten uralkodjon az életetekben.”²

Összefoglalva tehát a küldetésünk ez:

Betartani Isten parancsolatait, az Ő magasabb és szentebb törvényét.
Teljes szívünkkel követni Jézus Krisztust, mindent az Ő nevében cselekedve.
És mindezt tudatni Isten többi gyermekével, visszagyűjtve őket Őhozzá, felkészülésként az Úr második eljövetelére.

Hogyan segíthet nektek felkészülni erre a küldetésre az, ha iskolázottak vagytok? Sok lehetséges válasz van erre a kérdésre, de íme néhány gondolat:

Az égről és a földről való tanulás elmélyítheti az áhítatos tiszteletünket Jézus Krisztus iránt, aki teremtette azokat.
A múltról, a jelenről és a jövőről való tanulás felnyithatja a szemünket az Isten parancsolatainak való engedelmesség – és engedetlenség – következményeire az emberi történelem során.
A „nemzetek háborúiról és bonyodalmairól, …országokat és királyságokat érintő ismeretekről” való tanulás fogékonyabbakká tehet bennünket a kulturális különbségekre. Minél jobban ismerjük a világ népeinek a szívét – a szükségleteiket, az értékeiket és azt, hogy mi számít nekik –, annál felkészültebbek vagyunk arra, hogy oly módon osszuk meg velük az evangéliumot, ahogy azt megértik, befogadják és megbecsülik.

Teljes bizonyosságom van abban, hogy ti és én véghez tudjuk vinni ezt a küldetést annak köszönhetően, hogy Jézus Krisztus véghez vitte a sajátját. A mi sikerünk Tőle függ, Ő pedig hű volt ahhoz a küldetéshez, melyet Atyja adott Neki – egy olyan küldetéshez, amelyet csak Ő tudott teljesíteni.

Tanúsítom, hogy Jézus Krisztus azért vitte véghez a küldetését, hogy ti is véghez vihessétek a tiéteket. „Ő kijelölte az ösvényt és utat mutatott.”³ A ti küldetésetek pedig most az, hogy kövessétek az Ő ösvényét – a szövetség ösvényét –, és mindenkivel megismertessétek azt. Amint azt Lehi megfogalmazta: „Mily nagy tehát annak fontossága, hogy ezen dolgokat tudassák a föld lakóival” (2 Nefi 2:8). Tudassátok gyermekeitekkel, testvéreitekkel, az Úr juhaival, minden nemzettel – méghozzá a világ végezetéig. Tudassátok szóban és példamutatással, megosztva és megélve mindazt, amit a Szabadítóról tudtok. Tudassátok azáltal, hogy teljes szívetekkel, lelketekkel, elmétekkel és erőtökkel szolgáljátok Istent és az Ő gyermekeit Izráel egybegyűjtésének e csodálatos munkájában, egy olyan nép felkészítésében, amely képes, kész és érdemes lesz az Úr fogadására, amikor Ő visszatér.

Óvintézkedések a világ ellen

Ez a ti küldetésetek, és ez valóban csodálatos küldetés. A világnak szüksége van arra, amit Krisztus szövetséges követőiként nyújtani tudtok. Szembesülni fogtok azzal a kihívással, hogy a világban kell élnetek, miközben a fontos küldetéseteket is teljesítitek. És ez bizony egy bonyolult világ, ahol az ellenség kifinomult fegyvereket használ, arra törekedve, hogy megtévesszen benneteket, helyesnek láttassa a helytelent, vagy lassan elferdítse azt, ami eredetileg helyes volt, mígnem az valami helytelenné válik.

David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőket mondta a 2022. októberi általános konferencián: „Mindennapi életünk teendői közepette és napjaink világának a zűrzavarában, amelyben élünk, könnyen elterelődhet a figyelmünk azon örökkévaló dolgokról, amelyek a leginkább számítanak, azáltal, hogy elsődleges helyre tesszük az élvezeteket, az anyagi javakat, a népszerűséget és az ismertséget.”⁴

A mi életünkben miképpen következik be ez? Valahogy így:

Veszünk egy pár fekete cipőt a munkához. Idővel szükségünk lesz egy barnára a hétvégékre. Aztán szükségünk lesz egy kékre is, mert az illik az újonnan vett ruhánkhoz – bár a kedvenc ruhánkhoz meg pont nem, mert ahhoz inkább egy fehér cipő menne jobban. Hamarosan lesz 10-15 pár cipőnk. Lábból viszont továbbra is csak egyetlen pár áll rendelkezésre!
A házastársunkkal együtt eldöntjük, hogy a közös családi időtöltéseket előre vesszük a fontossági sorrendünkben. Elvégre A család: Kiáltvány a világhoz azt mondja, hogy „a sikeres házasságok és családok [egyebek közt] a tartalmas szabadidős tevékenységek tantételeire épülnek, és azok által tartatnak fenn”. Így aztán eldöntjük, hogy a családunk minden évben izgalmas, új kirándulásokra fog menni. Idővel ezek az utazások egyre hosszabbak lesznek. Áthúzódnak a vasárnapokra is, olyan helyekre, ahol nincs kápolna és nincsenek vasárnapi gyűlések. Egyre drágábbak is lesznek, így aztán minden pénzünket ráköltjük – még azt is, ami nincs! Azt hiszem, hallottátok már ezt a mondást: „Olyan dolgokat veszünk, amelyekre nincs szükségünk, olyan pénzből, amellyel nem rendelkezünk, hogy lenyűgözzünk olyan embereket, akiket nem kedvelünk.” Aztán az összes fényképet felrakjuk a közösségimédia-oldalunkra, és várjuk a sok kedvelést.

Nelson elnök erre a kihívásra utalt, amikor azt mondta: „Mit jelent legyőzni a világot? Azt jelenti, hogy legyőzzük az arra irányuló kísértést, hogy jobban törődjünk e világ dolgaival, mint Isten dolgaival. Azt jelenti, hogy az emberi bölcseleteknél jobban bízunk Krisztus tanában. Azt jelenti, hogy gyönyörködünk az igazságban, elítéljük a megtévesztést, és Krisztus »alázatos követői[vé]« válunk. Azt jelenti, hogy úgy döntünk, tartózkodunk mindentől, ami elűzi a Lelket. Azt jelenti, hogy még a kedvenc bűneinkkel is hajlandóak vagyunk felhagyni.”⁵

Emlékezzetek prófétánk e tanításaira! Írjátok le őket, és olvassátok el újra, amikor megkísértenek e világnak a gondjai:

E világ dolgainál jobban törődjetek Isten dolgaival.
Az emberi bölcseleteknél jobban bízzatok Krisztus tanában.
Keressétek a szentírásokban, valamint az élő próféták és apostolok szavaiban található örökkévaló igazságot, és gyönyörködjetek benne.
Legyetek Krisztus alázatos követői.
Tartózkodjatok mindentől, ami elűzi a Lelket. A Szent Lélek valóságos, és csodálatos ajándék az életetekben. Mindig törekedhettek és törekedjetek a Lélek késztetéseire.
Hagyjatok fel a kedvenc bűneitekkel!

Nelson elnök Ezra Taft Benson elnök (1899–1994) ezen ígéretét is idézte:

„Az olyan férfiak és nők, akik életüket átadják Istennek, fel fogják ismerni, hogy Ő sokkal többet tud kihozni az életükből, mint ők maguk. Mit fog tenni?

Elmélyíti az örömeiket,
kiszélesíti a látószögüket,
felélénkíti az elméjüket,
felemeli a lelküket,
megsokszorozza az áldásaikat,
kibővíti a lehetőségeiket,
megvigasztalja szívüket,
barátokat támaszt, és
békességet áraszt ki rájuk.”⁶

Őszintén szólva, van-e a világnak bármi ahhoz fogható ajánlata, mint amit az Úr kínál nektek?

A világnak tudnia kell azt, amit ti tudtok azokról a csodálatos áldásokról, amelyeket Jézus Krisztus kínál azoknak, akik követik Őt.

Az Úr számít rátok

Azzal zárom, amit az elején írtam: Az Úr szeret benneteket, és számít rátok abban, hogy mindenkihez elvigyétek az Ő világosságát, akivel csak érintkezésbe kerültök. Azt akarja, hogy az életetek jelzőtűz legyen a barátaitoknak és a rokonaitoknak. Elvárja tőletek, hogy bizonyságot tegyetek Mennyei Atyánk valóságáról és az Úr szent küldetéséről ezen a földön.

Az iskolázottságotok döntő fontosságú az Istentől kapott küldetésetekhez. A küldetésetek pedig döntő fontosságú és égetően szükséges ma a világban.