1 Péter 3:18–22; 4:1–6
A halottak szabadításának a munkája
Mi történik majd Mennyei Atya sok milliárd olyan gyermekével, akik anélkül éltek, majd haltak meg, hogy lehetőségük lett volna hallani Jézus Krisztusról vagy felhatalmazott szertartásokat elfogadni az Ő nevében? Péter apostol azt tanította, hogy Jézus Krisztus a halála után a lélekvilágban prédikálta az evangéliumot, elérhetővé téve az evangélium áldásait Mennyei Atya minden gyermeke számára. Ez a lecke segíteni fog, hogy felfedezd, milyen módokon segíthetsz a Szabadítónak a halottak megváltására vonatkozó munkájában.
Lehetséges tanulási tevékenységek
Egy zavarba ejtő kérdés
D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt mondta:
„A keresztény hittudósok régóta küszködnek a következő kérdéssel: Milyen sors vár arra a számtalan milliárdnyi emberre, akik úgy éltek és haltak meg, hogy nem ismerték Jézust?”
(D. Todd Christofferson, “The Redemption of the Dead and the Testimony of Jesus,” Ensign, Nov. 2000, 9)
-
Hogyan válaszolnál, ha valaki ezt a kérdést tenné fel neked?
Christofferson elder így folytatta:
„Jézus Krisztus evangéliuma visszaállításával érkezett el a tudás arról, hogy miként váltatnak meg a keresztség nélküli halottak, és hogyan lehet Isten egyszerre »tökéletes, igazságos Isten…, és irgalmas Isten is« [ Alma 42:15].”
(D. Todd Christofferson, “The Redemption of the Dead and the Testimony of Jesus,” 9)
A Szabadító a lélekvilágban
Bár a halottak szabadításáról való tudás Joseph Smith prófétán keresztül lett visszaállítva, a Biblia is tartalmaz olyan részeket, amelyek megmutatják nekünk, hogy ezeket az igazságokat a korai apostolok is értették és tanították. Péter apostol például tanított arról, hogy mit tett Jézus Krisztus azokért, akik az evangélium ismerete nélkül haltak meg.
Olvasd el az 1 Péter 3:18–20 ; 4:6 -ot, hogy megtudd, mit tanított Péter, hogyan folytatta Jézus Krisztus a munkáját Mennyei Atyánk gyermekeinek a szabadításáért, még a halála után is.  
tanismereti szentírásrész. A tanismereti szentírásrészeket megjelölheted valamilyen feltűnő módon, hogy könnyű legyen megtalálni őket.
-
Mit tanítanak neked ezek a versek a Szabadító szolgálattételéről a lélekvilágban?
-
Az 1 Péter 4:6 szerint miért prédikálják az evangéliumot a halottaknak?
-
A halottak szabadításának a tana hogyan mutatja meg Isten gyermekei iránti szeretetét és irgalmát?
Újkori kinyilatkoztatás a lélekvilágról
Az újkori kinyilatkoztatás segíthet többet megtudnunk arról, hogy mit tett a Szabadító, amíg a lélekvilágban volt.
Miközben Joseph F. Smith elnök (1838–1918) ugyanezeket a verseket olvasta az 1 Péterből, és ezeken elmélkedett, látomást kapott a Szabadító halottak között végzett szolgálattételéről. Ez a kinyilatkoztatás a Tan és szövetségek 138 -ban van feljegyezve, és olyan részleteket tartalmaz, amelyek korábban ismeretlenek voltak az egyháztagok számára. Ha gondolod, a szentírásaidban a Tan és szövetségek 138 -ra mutató kereszthivatkozást vagy hivatkozást írhatsz az 1 Péter 4:6 -hoz.
Olvasd el a Tan és szövetségek 138:29–34, 57–58 -at, és keress további meglátásokat a Szabadító szolgálattételéről a lélekvilágban.
-
Mit tanultál a Tan és szövetségek 138 tanulmányozásából, ami érzésed szerint különösen fontos? Miért?
-
Milyen hatással lehet a templomi és családtörténeti munka végzésével kapcsolatos élményeidre annak a megértése, hogy mi történik a lélekvilágban?
-
Jézus Krisztus szeretetének és irgalmának milyen bizonyítékát látod ezekben a versekben?
A mi felelősségünk
Dale G. Renlund elder a Tizenkét Apostol Kvórumából arról a felelősségről beszélt, hogy segítenünk kell a Szabadítót a halottak megváltásáért végzett munkájában. Megnézheted a Családtörténeti és templomi munka: pecsételés és gyógyítás című rövidfilm 3:01-tól 3:47-ig tartó részét a ChurchofJesusChrist.org oldalon, vagy elolvashatod a következő idézetet:
„Egyháztagokként Istentől kapott feladatunk őseink felkutatása és családtörténetünk összeállítása. Sokkal több ez egy javallt hobbinál, mivel a szabadítás szertartásaira Isten összes gyermekének szüksége van. Be kell azonosítanunk a saját őseinket, akik a szabadítás szertartásai nélkül haltak meg. A templomokban elvégezhetjük a helyettes szertartásokat, őseink pedig választhatnak, hogy elfogadják-e a szertartásokat. Arra is biztatnak bennünket, hogy segítsük az egyházközség és a cövek tagjait a saját családi neveikkel. Lélegzetelállítóan bámulatos, hogy a családtörténeti és templomi munka révén segíthetünk a halottak megváltásában.”
(Dale G. Renlund: Családtörténeti és templomi munka: pecsételés és gyógyítás. Liahóna, 2018. máj. 46–47.)
-
Milyen hatással volt és van az életedre vagy mások életére a családtörténeti és templomi munkában való részvétel? Ha még nem vettél részt benne, szerinted milyen hatással lehetne az életedre?
-
Látogass el a FamilySearch.org webhelyre vagy használd a FamilySearch Családfa alkalmazást. Nézd meg, hogy megtalálod-e azon ősök nevét, akiknek még szükségük van papsági szertartások elnyerésére. Ezeket a neveket lefoglalhatod, és elviheted a templomba, vagy beküldheted őket, hogy valaki más elvégezhesse értük a szertartásokat. A Készen álló szertartások funkció segítségével gyorsan beazonosíthatod azokat az ősöket, akiknek papsági szertartásokra van szükségük.  
-
 
-
 
-
Sorolj fel olyan kérdéseket az őseidről, amelyeket feltehetsz a szüleidnek vagy más rokonaidnak. Tedd fel a kérdéseidet egy arra alkalmas időpontban, és beszéljétek meg, hogyan vehet részt a családod közösen a templomi és családtörténeti munkában.
Megjegyzések és háttér-információk
Mi a felelősségem az elhunyt őseim felé?
Quentin L. Cook elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:
„A család tanának a családtörténeti és templomi munkával való kapcsolata világos. Az Úr a kezdetben kinyilatkoztatott utasításokban egyértelműen »a halottaitokért való keresztelést« említi [ Tan és szövetségek 127:5 ; kiemelés hozzáadva]. Tanbéli kötelességünk a saját elődeinkre vonatkozik. Ez azért van, mert a menny celesztiális elrendezése a családokra épül. Az Első Elnökség arra buzdítja az egyháztagokat – különösen a fiatalokat és a fiatal egyedülálló felnőtteket –, hogy a családtörténeti munka és a szertartások során a saját családi neveikre, illetve az egyházközségük vagy gyülekezetük tagjainak őseire összpontosítsanak. A gyökereinkhez és az ágainkhoz egyaránt kapcsolódnunk kell.”
(Quentin L. Cook: Gyökerek és ágak. Liahóna, 2014. máj. 45.)
Thomas S. Monson elnök (1927–2018) ezt tanította:
„Tudomásom szerint az Úr soha nem említette, hogy munkája a halandóságra korlátozódik. Sőt, az Ő munkája felöleli az örökkévalóságot. Hiszem, hogy felgyorsítja munkáját a lélekvilágban. Abban is hiszek, hogy az Úr, az Ő ottani szolgáin keresztül, sok lelket felkészít az evangélium befogadására. A mi feladatunk az, hogy kutassuk fel a halottainkat, azután pedig menjünk el a templomba és végezzük el a szent szertartásokat, melyek ugyanazokat a lehetőségeket biztosítják azoknak, akik a fátyolon túl vannak, mint nekünk. […]
Testvéreim, bizonyságot teszek arról, hogy az Úr meg fog minket áldani, amint elfogadjuk és válaszolunk erre a felhívásra.”
(Thomas S. Monson: A munka meggyorsítása. Első elnökségi üzenet, 2014. június.)
Hogyan vehetek részt a templomi és családtörténeti munkában?
 
Russell M. Nelson elnök ezt mondta:
„Ha bármikor bármi olyat teszel, amivel hozzásegítesz bárkit – a fátyol mindkét oldalán – ahhoz, hogy szövetségeket kössön Istennel, és részesüljön az alapvető – keresztelési és templomi – szertartásokban, akkor Izráel egybegyűjtésében segítesz. Ez ilyen egyszerű.”
(Russell M. Nelson és Wendy W. Nelson: Izráel nagy reménysége. [Világméretű áhítat fiataloknak, 2018. június 3.], a Liahóna melléklete, 15., ChurchofJesusChrist.org.)
Hogyan áldhat meg engem a templomi és családtörténeti munka?
A 2018. áprilisi általános konferenciai beszédében Dale G. Renlund elder a Tizenkét Apostol Kvórumából sok olyan áldást sorolt fel, amelyet a templomi és családtörténeti munkában való részvételből fakadóan nyerhetünk el. Nézd meg ezt a kivonatot, vagy olvasd el a teljes beszédet (Dale G. Renlund: Családtörténeti és templomi munka: pecsételés és gyógyítás. Liahóna, 2018. máj. 46-49.)