Máté 25:14–46

Felkészülés a Szabadító visszatérésére

A Szabadító a tálentumok példázatát, valamint a juhok és a kecskék példázatát tanítva segített a tanítványainak tudni, hogyan álljanak készen az Ő második eljövetelére. Ez a második lecke segíthet azonosítani az ezekben a példázatokban rejlő igazságokat, és felkészülni a Szabadító második eljövetelére.

Tanulói felkészülés: Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el a tálentumok példázatát (lásd Máté 25:14–30) vagy a juhok és a kecskék példázatát (lásd Máté 25:31–46), és legyenek készek megosztani, hogy mit tanultak a tanulmányozás során.

Lehetséges tanulási tevékenységek

Elősegítheted a példázatok tanulmányozásával kapcsolatos korábbi tapasztalatok felidézését azzal, ha megmutatod a mag, az érme és a gyöngy képét, vagy ha lehetséges, behozol néhányat ezekből a tárgyakból az órára. Kérd meg a tanulókat, hogy idézzenek fel egy már korábban tanult példázatot az Újszövetségből, és röviden magyarázzák el a jelentését. Érdemes lehet egy kis szünetet tartani, és elegendő időt adni a tanulóknak a példák felidézésére. Szükség szerint emlékeztetőkkel is segítheted őket (például hogy egy magokról szóló példázat található a Máté 13:3–8, 18–23 -ban, egy pénzzel kapcsolatos a Lukács 15:8–10 -ben; valamint egy gyönggyel kapcsolatos a Máté 13:45–46 -ban).

Idézz fel néhányat a Szabadító példázatai közül. A következő képek segíthetnek emlékezni néhányra, amelyet ebben az évben tanulmányoztál.

• Milyen tanításokra emlékszel ezekből a példázatokból?

• Hogyan segítettek neked az ebben az évben vett példázatokból levont tanulságok?

Ha a tanulóknak nem jut eszébe semmi konkrét azzal kapcsolatban, hogy miként segítették őket a tanítások, érdemes lehet megosztani egy személyes példát.

• Mennyire vagy biztos abban, hogy képes vagy tanulni a Szabadítóról a példázatain keresztül?

Hallgasd meg a tanulók korábbi kérdésekre adott válaszait, és a következő anyagot igazítsd az ő szükségleteikhez.

A példázatok értelmezésének az áttekintése

Érdemes lehet áttekinteni a példázatok értelmezéséhez ajánlott módszereket. A tanév során korábban tanultatok a példázatok értelmezésének négy lépéséről. Ha nem tanulmányoztátok ezeket, vagy segítségre van szükségetek a felidézésükkel kapcsolatban, érdemes lehet újra elővenni a Máté 13 című leckét.

Írd le a következő címeket a tanulmányozási naplódba. Mindegyik alatt hagyj ki egy kis helyet a talált dolgok és a meglátások lejegyzéséhez.

1. Fontos részletek megtalálása

2. Lelki párhuzamok felállítása

3. Értékes tanulságok felfedezése

4. Saját vonatkozás felismerése

Ahogy tovább haladtok a leckével, ezt a négy alapelvet fogjátok alkalmazni a Máté 25:14–46 -ban található példázatokra.

Fontos részletek megtalálása

Amikor a Szabadító a második eljövetelről és az ítéletről tanított, példázatokkal próbálta megvilágítani, mit tehetünk azért, hogy készen álljunk az Ő visszatérésére. Válaszd ki tanulmányozásra a Szabadító alábbi példázatai egyikét, és keress benne fontos részleteket.

Tedd ki vagy oszd ki a következő feladatlapot a tanulóknak a tanulmányozáshoz. Ez azt javasolja, hogy a tanulók rajzolják le a példázatokat. Ezt megtehetik a lap hátulján. Attól függően, hogy mi a legjobb az osztály számára, érdemes lehet inkább két csoportra osztani és megkérni őket, hogy adják elő az általuk tanulmányozott példázatot. Ha ezt választod, adhatsz különféle szerepeket a tanulóknak (például rendező, felolvasó, színész) annak az elősegítésére, hogy mindenki tevékeny részese legyen a csoportmunkának.

A tálentumok példázata

Olvassátok el a Máté 25:14–30 -at, vagy nézzétek meg a ChurchofJesusChrist.org webhelyen elérhető The Parable of the Talents [A tálentumok példázata] (3:03) című rövidfilmet.

A példázat tanulmányozásánál segítséget jelenthetnek számodra a következő tudnivalók:

• A „tálentom” (vagy tálentum) az ősi időkben egy nagy pénzösszeget jelentett. Ebben a példázatban jelképezhet „nagy értékkel bíró” valamit – például az evangéliumot, áldásokat, ajándékokat, képességeket és lehetőségeket, amelyeket az Úr ad nekünk (lásd a Szentíráskalauz tálentum szócikkét a JezusKrisztusEgyhaza.org webhelyen).

• A „nyereség” utalhat egyszerűen kamat felszámítására egy kölcsönnél, de utalhat igazságtalanul nagy kamatra is.

• Az úr Jézus Krisztust jelképezi.

• A szolgák minket jelképeznek.

Rajzolj egy illusztrációt ehhez a példázathoz.

A juhok és a kecskék példázata

Olvasd el a Máté 25:31–46-ot, vagy nézd meg a ChurchofJesusChrist.org webhelyen elérhető “Ye Have Done It unto Me” [„Én velem cselekedtétek meg”] (3:14) című rövidfilmet.

A példázat tanulmányozásánál érdemes lehet tudni a következőket:

• A „jobb keze felől”: az ősi időkben a király jobbján vagy a király mellett, a jobb oldalán ülni a lakomákon a legnagyobb megtiszteltetésnek számított.

Rajzolj egy illusztrációt ehhez a példázathoz.

Lelki párhuzamok felfedezése, értékes tanulságok levonása

Az alábbi kérdések segítségével keresd meg, milyen leckéket tanított a Szabadító a példázatain keresztül. Legyél a lehető legkonkrétabb.

Adj elég időt minden egyes kérdésre, hogy a tanulók jól átgondolhassák a válaszaikat.

• Milyen igazságokat vagy tanulságokat fedeztél fel a példázat tanulmányozása során?

Néhány igazság, amelyet a tanulók felismerhetnek: Ha hűen használjuk az Úrtól kapott ajándékokat és képességeket, Ő elégedett lesz az erőfeszítéseinkkel, és örömmel, valamint örök élettel fog megáldani minket. Kimutathatjuk az Úr iránti szeretetünket azzal, ahogyan másokkal bánunk.

• Hogyan segít felkészülni a Szabadító második eljövetelére ezeknek az igazságoknak az ismerete és megélése? Mit gondolsz, miért tanította a Szabadító ezeket az igazságokat?

• Miként irgalmas és egyúttal igazságos is az Úr?

• Hogyan érezheted a Szabadító szeretetét az e példázaton keresztül tanított igazságokban?

• Hogyan hat ezeknek az igazságoknak az ismerete arra a vágyadra, hogy felkészülj a Szabadítóval való találkozásra a második eljövetelekor?

Saját vonatkozás felismerése

Segíts a tanulóknak alkalmazni a leckéből tanultakat a személyes életükben, számukra jelentőségteljes módokon. Az alábbi tevékenységek javaslatok. Használd ezeket a tevékenységeket, vagy igazítsd őket a tanulók szükségleteihez és képességeihez.

1. Ha a tálentumok példázatát tanulmányoztad, írd össze azokat a képességeket és áldásokat, amelyeket az Úrtól kaptál. Ha lehet, ezeknek az áldásoknak a számbavételéhez kérdezd meg néhány ismerősödet, vagy olvasd el a pátriárkai áldásodat, ha van ilyened. Gondolkozz el azon, vajon mit szeretne az Úr, hogyan használd ezeket a készségeket és áldásokat.

2. Ha a juhok és a kecskék példázatát tanulmányoztad, gondolkozz el azon, mit jelenthet a te helyzetedben ételt, italt, ruhát vagy társaságot felajánlani valakinek. Gondold végig, hogy általában kikkel találkozol, és próbálj találni valakit, akivel kapcsolatban úgy érzed, az Úr szeretné, hogy segíts rajta. Írd le, hogyan tudnál segíteni ennek a személynek abban, hogy közelebb jöjjön Őhozzá.

3. Ossz meg egy ebben a leckében tanult igazságot a Szabadító példázataiból, és fejtsd ki, hogyan tudnád alkalmazni ezt a tantételt a mindennapi cselekedeteid során.

Érdemes lehet megkérni a tanulókat, hogy osszák meg egymással a tevékenység során felmerült gondolataikat.

Segíthet, ha együtt eléneklitek a Számold össze áldásaidat című himnuszt (Himnuszok, 156. sz.).

Intézz felhívást a tanulókhoz, hogy tegyenek bizonyságot az általuk feltárt tantételekről. Biztasd őket arra, hogy használják ajándékaikat és készségeiket mások szolgálatára és arra, hogy felkészüljenek a Szabadítóval való találkozásra.

Megjegyzések és háttér-információk

Mi a helyzet, ha valaki más nálam többet vagy kevesebbet kap?

Quentin L. Cook elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta:

„A személyes fejlődést leginkább saját tálentumaink gyarapodásán tudjuk lemérni. […] Az áldások összehasonlítgatása szinte biztosan elűzi az örömöt. Nem lehetünk egyszerre hálásak és irigyek. Ha valóban azt akarjuk, hogy velünk legyen az Úr Lelke, és örömöt és boldogságot tapasztaljunk meg, akkor örvendezzünk az áldásainkban és legyünk hálásak.”

(Quentin L. Cook, “Rejoice!,” Ensign, Nov. 1996, 29–30)

Milyen cselekedetek alapján fog a Szabadító megítélni minket?

Joseph B. Wirthlin elder (1917–2008) a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta:

„Az utolsó napon a Szabadító nem fogja megkérdezni, hogy milyen elhívásaink voltak. Nem fog az anyagi javainkról vagy hírnevünkről sem kérdezni. Az fogja érdekelni, hogy meglátogattuk-e a betegeket, adtunk-e inni és enni az éhezőknek, elmentünk-e a foglyokhoz, vagy segítettünk-e az erőtleneknek [lásd Máté 25:31–40 ]. Amikor Mennyei Atyánk gyermekei közül a legkisebben is segítünk, azt Ővele cselekedjük meg [lásd Máté 25:40 ]. Ez Jézus Krisztus evangéliumának a lényege.”

(Joseph B. Wirthlin: A nagy parancsolat. Liahóna, 2007. nov. 30.)

Mit vár tőlünk az Úr, mit tegyünk azzal, amit Ő ad nekünk?

Stanley G. Ellis elder a Hetvenek Kvórumából a tálentumok példázatával kapcsolatban osztotta meg a következő meglátásokat:

„Jó és hű szolgának nevezte azt a szolgát, aki ötöt kapott és tízet adott vissza, miként azt is, aki kettőt kapott és négyet adott vissza. Amire azonban felfigyeltem, hogy az a szolga, aki csak egyet kapott, gondját viselte annak az egynek, és épen adta vissza azt az urának. Nagyon meglepett az ő urának a válasza: »Gonosz és rest szolga… Vegyétek el azért tőle a tálentomot… És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre« (lásd Máté 25:14–30).

Ez szigorú válasznak tűnhetett a szolga számára, aki megpróbálta gondját viselni annak, amit kapott. A Lélek azonban megtanította nekem ezt az igazságot: az Úr változást vár el.”

(Vö. Stanley G. Ellis: Ő bízik bennünk! Liahóna, 2006. nov. 52.)

Ellis elder azt mondja, hogy ezt a változást úgy valósíthatjuk meg a saját életünkben, ha megmaradunk az Úrban (lásd János 15:5), elvégezzük a lelki kötelességeinket, valamint követjük a Lelket és az egyházi vezetőinket.

Kiegészítő tanulási tevékenységek

Másik lehetséges ötlet a leckéhez: az özvegy két fillére

Ha a tanulóknak előnyére válna megismerni, hogyan vélekedik az Úr azzal kapcsolatban, amit Őneki felajánlunk, akkor felkérheted a tanulókat, hogy tanuljanak az özvegyasszony két filléréről szóló történetből.

Hozz be két pénzérmét: az egyik legyen nagyon kevéssé értékes, a másik jelentősen értékesebb. Kérdezd meg a tanulóktól, hogy mit tudnának venni az egyikből és mit a másikból. Ha a tanulók ajándékba kapnák ezeket két különböző embertől, melyiket tartanák értékesebbnek? Miért?

Ezt követően a tanulók elolvashatják a Márk 12:41–44 -et vagy a Lukács 21:1–4 -et, vagy megnézhetik a Jesus Teaches about the Widow’s Mites [Jézus az özvegyasszony két fillérjéről tanít] (0:58) című rövidfilmet a ChurchofJesusChrist.org webhelyen, hogy lássák, hogyan határozza meg az Úr a felajánlásaink értékét. A tanulók példákat hozhatnak arra, hogy milyen felajánlásokat tesznek az Úrnak (például kis összegű, de teljes tizedet adnak, hírverés nélkül szolgálatot végeznek, esetleg megtanítanak egy leckét vagy beszédet mondanak akkor is, ha izgulnak), és megbeszélhetitek, hogy az Úr miért értékeli a felajánlásainkat.

Jesus Teaches about the Widow's Mites

Mások szolgálata.

Annak a szemléltetésére, hogy miként használhatjuk a kapott tálentumainkat mások megsegítésére (lásd Máté 25:35–40), megmutathatod a The Coat [A kabát] című rövidfilmet (2:07), amely Heber J. Grant elnök gyermekkorából mutat be egy történetet. A videó a JezusKrisztusEgyhaza.org webhelyen érhető el.

Kérd meg a tanulókat, hogy a rövidfilmet megtekintve figyeljék meg, kit szolgált a fiú.

The Coat