2021
Megéri! A templom egy sorsfordító áldás
2021. október


Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek

Megéri! A templom egy sorsfordító áldás

A Covid19-járvány miatt a vőlegényemmel sok ellenállásba ütköztünk, amíg vártuk, hogy eljussunk a templomba; én már kezdtem azon tűnődni, hogy bejutunk-e valaha is egyáltalán.

fiatal házaspár a templom udvarán

A fényképen modellek láthatók

A férjemmel nagyon nehezen sikerült házasságot kötnünk a templomban – és nem azért, mert nem akartuk eléggé! Folyton közbejött valami, ami megakadályozott bennünket e szent szövetség megkötésében.

De a nehézségek, növekedés és szeretet eme ösvényén még erősebb bizonyságot szereztem a templomról és azon áldásokról, melyeket e szent hely képes hozni az életünkbe.

Oly sok kudarc

Miután eljegyeztük egymást, a dolgok nehézkessé váltak. Egy ideig egy csomó szerencsétlen körülmény akadályozott bennünket abban, hogy tovább haladjunk a templomi házasság felé. Egy örökkévalóságnak tűnő várakozás után sikerült kitűznünk a felruházási és pecsételési dátumunkat 2020 májusára. Majdnem minden meg volt tervezve. Végre eljött a mi időnk!

De aztán a világra lecsapott a Covid19-járvány, és az országunkat, Dél-Afrikát teljesen lezárták.

Újra el kellett halasztanunk a templomot és a házasságunkat.

Már kezdtem azt gondolni, hogy talán soha nem leszek képes belépni a templomba. Azon tűnődtem, megéri-e egyáltalán ez a sok erőfeszítés. A férjem és én még a felruházásunkban sem részesültünk, és elcsüggedtem, mert miután egész életemben arra készültem, hogy érdemes legyek eljutni oda, semmi nem akart összejönni.

De aztán átgondoltam mindazt, amit a próféták tanítottak a templomba menetel fontosságáról és a rengeteg áldásról, melyet az Úrral kötött szövetségeink miatt kapunk. Russell M. Nelson elnök azt tanította, hogy „az egyháztagság legfőbb előnyei csak a templom felmagasztosító szertartásain keresztül valósulhatnak meg”1.

Így még mindig elszánt voltam arra, hogy a megfelelő időben elmenjek.

Megérte várni

Az ezt követő hónapokban a férjemmel böjtöltünk, imádkoztunk és gyakoroltuk a hitünket, hogy érdemesek maradjunk és össze tudjunk házasodni a templomban. Aztán csodák csodájára 2020 szeptemberében a Dél-afrikai Johannesburg templom korlátozott nyitvatartású lett, így a férjem és én részesülhettünk a felruházásunkban.

Szavakkal nem lehet kifejezni, mennyivel közelebb éreztem magam Mennyei Atyához és a Szabadítóhoz a templom falain belül. Olyan meghitt lelki pillanat volt, amelyet soha nem felejtek el. És megérte a várakozást.

Nem sokkal ezután a férjemet és engem végre egymáshoz pecsételtek az Úr házában az időre és az egész örökkévalóságra.

A pecsételésünk napja oly szent volt. Mi voltunk akkor az egyedüli olyan pár a templomban, akik ezt az örökkévaló szövetséget kötöttük meg egymással és az Úrral. Az, hogy boldog voltam, nem kifejezés! Úgy éreztem, mintha a Szabadító ott ülne mindkettőnk mellett, és azt mondaná: „Elégedett vagyok a hitetekkel. Végre sikerült nektek!”

Izgatottan kezdünk bele egy új közös utazásba, mely során újra meg újra visszatérünk a templomba.

A templom áldásai

Bár a templomok nem mindannyiunk számára érhetőek el könnyen, ha elsődleges fontosságúként kezeljük az Úr házának látogatását, és törekszünk érdemesnek maradni a templomi ajánlásra, áldásokat hozhatunk életünk minden területére.

Ahogy azt Quentin L. Cook elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja tanította: „Testvéreim, azért imádkozom, hogy mindannyian becsüljük meg a Szabadítót, és tegyünk meg minden ahhoz szükséges változtatást, hogy lássuk magunkat az Ő szent templomaiban. Ezt téve véghezvihetjük az Ő szent céljait, és felkészíthetjük magunkat, valamint családunkat minden olyan áldásra, melyet az Úr és az Ő egyháza ebben az életben és az örökkévalóságban kiáraszthat ránk.”2

Amikor csak a templomi szövetségeimre gondolok vagy elmegyek a templomba, közelebb érzem magam Mennyei Atyához és Jézus Krisztushoz, és képes vagyok elengedni a világ dolgait, békét hívva ezáltal az életembe. A templom áldásainak köszönhetően a férjemmel vissza tudtunk tekinteni, és láttuk, hogy Mennyei Atya keze terelgetett bennünket az életünkben és növelte meg az abba vetett hitünket, hogy Ő mindennap utat mutat nekünk.

Hálás vagyok a templomi felruházásért, amely segít megtudnunk, hogyan térhetünk vissza Mennyei Atyához, és azért a lehetőségért, hogy össze lehetünk pecsételve a szeretteinkkel. Ez leírhatatlan áldás számunkra, Jézus Krisztus engesztelésének köszönhetően.

Mindannyian érdemesek lehetünk ezekre az áldásokra, miközben felkészülünk és a Szabadító példáját követjük, bármilyen kihívások vagy hátráltató tényezők bukkannak is fel előttünk.

Eljutni oda megér minden erőfeszítést. Higgy nekem!

Jegyzetek

  1. Russell M. Nelson, “Endure and Be Lifted Up,” Ensign, May 1997, 72.

  2. Quentin L. Cook: Lásd magad a templomban! Liahóna, 2016. máj. 100.