Mit jelent számomra a templom?
A szerző az ausztráliai Tasmania államban él.
Az érvényes templomi ajánlás segít biztosítani, hogy folyamatos maradjon a Jézus Krisztus evangéliuma szerinti élet iránti lelkesedésem.
Az Ausztráliai Melbourne templom
Balra: fényképezte Karen Larsen
A férjemmel Tasmania államban, ezen az ausztrál szárazföldtől délre fekvő szigeten élünk. A mi „helyi” templomunk az Ausztráliai Melbourne templom, amely majdnem 500 kilométerre van tőlünk.
Szerencsések voltunk, hogy 2019 novemberében néhány napra ellátogathattunk a Melbourne templomba. Nem is sejtettük, hogy jó ideig ez lesz az utolsó utunk. A világjárvány előtt a férjemmel évente egy-négy alkalommal jártunk a templomban. Ilyenkor repülővel vagy komppal utaztunk. Volt néhány év, amely nehéz volt anyagilag, így ritkábban tettük meg az utat. Néhány ilyen utazás egynapos volt, mások pedig néhány napig tartottak.
Templomi szertartásszolga vagyok, így az a néhány nap, amikor ott voltam a templomban, becses lehetőséget adott arra, hogy újra végezhessem az elhívásomat, és többet tudjak meg Mennyei Atyám tervéről, valamint hogy másokat szolgáljak, és lássam, amint örömet és boldogságot tapasztalnak meg a templomban.
Amikor a templom és az államhatáraink bezártak a Covid19 idején, azon tűnődtem, hogyan őrizzem meg a templomot az életem jelentőségteljes részeként. Éreztem, ahogy a Szentlélek érzései megerősítenek abban, hogy bár a templom zárva van, a templomi szövetségeim áldásai nyitva állnak számomra. Egyre közelebb éreztem magam az Úrhoz, különösen akkor, amikor mások szolgálatára összpontosítottam, akár a saját családomban, akár azoknál, akiknek szolgálattételt nyújtok.
Időt töltöttem azzal, hogy átismételjem az elmémben a szövetségeket, amelyeket kötöttem, a templomban megtapasztalt érzéseket, valamint a megszerzett tudást. Gondolatban áttekintettem a szertartások szavait. Folytattam a családtörténetem kutatását, neveket és forrásokat írtam be a FamilySearchbe, és megosztottam ezeket a neveket a templommal. Örömmel várom, hogy láthassam, amint újra elvégzésre kerülnek a szertartások a megosztott nevekért, miután újranyitnak a templomok.
Évekkel ezelőtt egy drága nővér az egyházközségünkből megosztotta velem, hogy mivel egy felruházási blokk nagyjából két órát vesz igénybe, és mivel ő maga annyira messze lakik a templomtól, úgy döntött, hogy hetente legalább két órát a családtörténeti munkára fog szánni. Meg akarta mutatni az Úrnak, hogy bár nehéz eljutnia a templomba, mégis elkötelezte magát a templomi munka mellett. A célja nagyon megérintett, ezért én ugyanezt a célt tűztem magam elé.
A 2020. októberi általános konferenciai beszéd, melyet Ronald A. Rasband elder a Tizenkét Apostol Kvórumából elmondott, emlékeztetett erre a régóta kitűzött célra. Ezt mondta: „Templomi munkát végzünk akkor is, amikor felkutatjuk az őseinket és benyújtjuk a nevüket szertartásokra. Bár a templomaink zárva vannak, attól még felkutathatjuk a családunkat. Isten Lelkével a szívünkben helyettesként állhatunk értük, hogy ők is »az Úrnak ajánlva« legyenek.”1
A Melbourne templom felszentelésének 20. évfordulójára 2020-ban került sor, és elárasztottak a kedves emlékek azokról az áldásokról, amelyeket a családunk a 2000-ben történt felszentelés óta kapott ezen és más templomok látogatása során. A templom a családunk erejének és bizonyságának alapja. Négy gyermekünkkel több templomban jártunk Ausztráliában, hogy gyermekeink kereszteléseket végezzenek, részesüljenek a felruházásukban, és a házastársukhoz pecsételjék őket.
Prebble fivér és nővér a gyermekeikkel és azok házastársával az Ausztráliai Sydney templomban a legkisebb lányuk pecsételésén.
Fent: fényképezte Sally Crosbie
Az érvényes templomi ajánlás segít biztosítani, hogy folyamatos maradjon a Jézus Krisztus evangéliuma szerinti élet iránti lelkesedésem. Az ajánlásom megújítási interjúi mindig az elmélkedés időszakai számomra. Lehetőséget adnak nekem, hogy kifejezzem a bizonyságomat. Lehetővé teszik számomra, hogy megerősítsem az eltökéltségemet aziránt, hogy igaz és hű maradjak az Úr által megígért „áldások sokaságá[hoz]” (Tan és szövetségek 104:2), melyeket én és a családom kaptunk, és amelyek megerősítettek bennünket.
A jelenlegi templomi ajánlásom a hitemről, a Jézus Krisztus evangéliuma iránti elkötelezettségemről, az örömömről, a reménységemről, a hálámról, az engedelmességemről, valamint a Szabadító Jézus Krisztusom és a Mennyei Atyám iránti szeretetemről szól.