LMBT-fivéreink és -nővéreink megértése és bevonása

Írta: Ryan J. Wessel

A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.

Mindannyian segíthetünk egységessé tenni az egyházközségeinket és a közösségeinket.

Az első néhány hónapban, miután elhívtak püspöknek, meglepődtem, amikor az egyházközségem három szülőpárja is négyszemközt keresett meg, hogy tudassa velem, van egy gyermekük, aki melegként vagy transzneműként határozza meg magát. A szülők minden esetben őszinte szeretetüket fejezték ki a gyermekük iránt, ami különböző mértékű aggodalommal párosult, hogy a gyermekük nem fog beilleszkedni az egyházközség közösségébe.

Végül más családok is megosztottak velem hasonló értesüléseket, és rájöttem, hogy bár nem nagyon ismerem ezeket a tapasztalatokat, püspökként abban a kiváltságban van részem, hogy az egyházközségem minden tagjának segíthetek egységesebb közösséget kialakítani, függetlenül attól, hogy mit élnek át.

Hamar rájöttem, hogy ahhoz, hogy eredményesebb püspök legyek, hajlandónak kell lennem megérteni azon egyháztagok – és a családjuk – tapasztalatait, akik LMBT-ként határozzák meg magukat. Így hát szívből jövő és nyílt beszélgetések, próbálkozások és tévedések, sok tanulmányozás, valamint megértésért az Úrra támaszkodást követően sokat tanultam arról, hogy miként nyújthatnék nagyobb támogatást az ilyen körülmények között élő egyháztagoknak, miközben igyekeznek Krisztushoz jönni.

Rányílt a szemem az egység és a megértés szükségességére, és megtanultam néhány olyan leckét, amelyek segítettek püspökként elősegíteni a befogadóbb hangnemet az összes LMBT-fivérünk és -nővérünk kapcsán. Remélem, hogy miközben a vezetők és mások elolvassák az általam tanultakat, találnak majd néhány hasznos ötletet a saját helyzetükre vonatkozóan.

1. tanulság: Kövesd az élő prófétát!

Hamar felfedeztem, milyen értékkel bír, ha megismerem a témával kapcsolatos legfrissebb apostoli tanításokat.

Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának egyik gyönyörű igazsága az, hogy élő apostolok és próféták vezetnek minket (lásd Tan és szövetségek 1:30). Számomra az élő szó azt sugallja, hogy útmutatással rendelkezünk a mi időnkben azzal kapcsolatban, hogy miként vonatkozik az evangélium a mi napjaink szükségleteire. Ha tehát csak a múlt nyelvezetére hagyatkozunk, akkor lemaradhatunk mindarról a gyönyörű és fontos útmutatásról, amelyet az Úr a jelenlegi prófétáinkon keresztül nyújt.

Az egyik forrásanyag, amely segített áttekintenem a közelmúltbeli apostoli tanításokat, az egyház honlapja volt, azon belül is az Azonos nemhez vonzódás, illetve Transzneműség oldalak. Néhány kijelentés, amely kifejezetten megragadott:

D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta: „A sokszínűség, amelyet most az egyházban tapasztalunk, talán csak a kezdet. Őszintén szólva, szerintem egyre nagyobb és nagyobb sokszínűségnek leszünk tanúi. […] [T]ény, hogy az emberek különböző ajándékokat és látásmódokat hoznak magukkal, és a tapasztalatok, a háttér és a kihívások széles skálája, amelyekkel az emberek szembesülnek, megmutatja nekünk, hogy mi az, ami valóban lényeges Krisztus evangéliumában. És hogy majdnem minden egyéb, ami talán az idők során rárakódott, és inkább kulturális, mint tanbeli, leválhat róla, mi pedig valóban megtanulhatunk tanítványnak lenni.”¹
Quentin L. Cook elder a Tizenkét Apostol Kvórumából arra hívott, hogy „legyünk a frontvonalon a szeretetünk és könyörületünk kifejezésének, és mások felkarolásának tekintetében. A családok ne legyenek kirekesztőek vagy tiszteletlenek azokkal, akik másfajta életmódot választanak a saját nemükkel kapcsolatos érzéseik következményeként!”²

Hogy az egyházközségemet a legutóbbi apostoli tanítások tanulmányozására buzdítsam e témában, az ötödik vasárnapi közös leckénk egyikét annak megbeszélésére szenteltük, hogy miként követhetnénk jobban az irányelveket. Ez a lecke mélyrehatóan hasznos, szívbe markoló és építő élménynek bizonyult.

2. tanulság: Válaszd a hitet a félelem helyett!

Az ismeretlen ijesztő tud lenni. Új püspökként félelmetes feladatnak tűnt felkarolni az egyházközségem egyik tagját, aki melegként határozta meg magát, és lelki segítségre volt szüksége. Kihívást jelentett a témával kapcsolatos beszélgetések levezetése, valamint a kilétükkel küszködő fiatalok szüleivel való tanácskozás.

Hullámokban jöttek a nyugtalanító gondolatok:

Mi lesz, ha valami rosszat mondok?

Mi van, ha túl konzervatívnak vagy túl szélsőségesnek hangzom?

Egyáltalán eleget tudok ahhoz, hogy segítséget tudjak nyújtani?

Egy nap, miközben a félelmeimen elmélkedtem, az elmém a félelmet említő szentírások tanulmányozása felé fordult. Békességet éreztem, amikor azt olvastam, hogy „a tökéletes szeretet minden félelmet elűz” (Moróni 8:16), és hogy „a szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet” (1 János 4:18).

Ezek az igazságok segítettek emlékeznem arra, hogy ha őszinte szeretetből cselekszem, magabiztos lehetek a tekintetben, hogy útmutatást és segítséget kapok az Úrtól.

Bizonyságomat tehetem arról, hogy amikor kellő hajlandósággal és alázattal követtem a Szentlélek késztetéseit – még akkor is, amikor elégtelennek éreztem magam ismeretlen helyzetekben –, megtapasztaltam azt az ígéretet, miszerint Isten „erőssé teszi a gyenge dolgokat” (vö. Ether 12:27).

3. tanulság: Vezetők, támaszkodjatok az egyszerű gyakorlatokra!

Azzal, hogy hithű forrásokhoz fordultam e témával kapcsolatban, felfedeztem néhány olyan gyakorlati tanácsot, amely jó hatással volt arra, hogy püspökként képes legyek felépíteni egy befogadó közösséget. Amikor a Lélekre támaszkodsz, az alábbi javaslatok némelyikét az egyházközséged szükségleteihez alakíthatod:

Fordulj olyan egyének felé, akik ismerik az LMBT-témákat, hogy segítsenek neked megismerni és megérteni a nézőpontjukat. Ide tartozhat a cövekelnököd, az egyházközségi tanácsod, más püspökök a területeden, megbízható barátok, valamint az egyházközséged azon tagjai – és a családjuk –, akik LMBT-ként határozzák meg magukat. Az egyház azonos nemhez vonzódással foglalkozó weboldala (ChurchofJesusChrist.org/topics/gay) is adhat útmutatást. Oly sok segítség van körülöttünk, és egyikünk sem egyedül tölti be az elhívását.
Alázatosan oszd meg a bizonyságodat, és hasonlóképpen ne félj megkérdezni olyan dolgokat, amelyeket nem teljesen értesz. Támogatást nyújtunk még azáltal is, hogy hajlandóak vagyunk odafigyelni és tanulni.
Ne félj bocsánatot kérni, ha olyasmit mondtál vagy tettél, ami bántó, még akkor sem, ha az nem szándékos volt. A kölcsönös nyitottság bizalmat épít.
Ha egy barátod vagy az egyházközséged egyik tagja káros vagy sértő megjegyzéseket tesz LMBT-személyekkel kapcsolatban, gondold át, mi a legjobb válasz. A legtöbb esetben ezek a megjegyzések tapasztalatlanságból erednek, és nem az a céljuk, hogy tiszteletlenek legyenek. Hasznos lehet, ha négyszemközt nyújtasz útmutatást.
Ügyelj arra, hogy a beszéded Isten minden gyermekéhez szólva összhangban legyen a szövetségeiddel és az elhívásoddal, függetlenül attól, hogy kivel beszélsz éppen.
Amikor az egyházközség tagjai megosztják a tapasztalataikat, az mélyen személyes. Az ő engedélyük nélkül ne ossz meg személyes részleteket.
Ne feledd, hogy amit valaki érez, és hogy miként reagál ezekre az érzésekre, az nem ugyanaz! Az egyik evangéliumi témák esszé kifejti: „Az egyház különbséget tesz az azonos nemhez vonzódás és a homoszexuális viselkedés között. Azoknak az embereknek, akik a saját nemhez való vonzódást tapasztalnak, illetve melegként, leszbikusként vagy biszexuálisként határozzák meg magukat, lehetőségük van szövetségeket kötni Istennel és megtartani azokat, valamint maradéktalanul és érdemesen venni részt az egyházi életben. A melegként, leszbikusként vagy biszexuálisként, illetve saját nemhez vonzódó személyként való önmeghatározás nem bűn és nem zár ki senkit abból, hogy részt vegyen az egyházban, elhívásokkal rendelkezzen, valamint belépjen a templomba.”³
Ügyelj arra, hogy ne korlátozd az egyháztagok részvételi lehetőségeit, ha melegként vagy transzneműként határozzák meg magukat! Az egyházközséged tagjai mind egyedi tapasztalatokkal és nézőpontokkal rendelkeznek, amelyek hasznosak lehetnek az egyházközségetek számára. Amint azt Christofferson elder szintén tanította, annál, aki „Krisztus evangéliumának szövetségeit és mércéit és tanításait követi, legyen bár érintett az azonos nemhez való vonzódásban –, tényleg nem áll fenn semmilyen ok, amiért ne lehetne az egyházban teljes mértékben részt vevő, amiért ne lehetne teljes jogú tag, aki elhívásokkal rendelkezik és beszédet mond, és belép a templomba és ott szolgál”⁴.

Továbbra is tanulni és szeretni

young men and young women interact during a youth activity

Amióta elhívtak püspöknek, erős meggyőződésemmé vált, hogy minden egyes testvérünk gyönyörű és egyedi módon járul hozzá Jézus Krisztus evangéliumához, a közösségeinkhez és az egyéni életünkhöz. És függetlenül attól, hogy milyen szerepet töltünk be az egyházközségben, áldott felelősség és kiváltság egységesebb közösséget építeni azáltal, hogy igyekszünk jobban szeretni, megérteni és támogatni minden egyes lelki testvérünket.

A Segítőegylet általános elnöke, Jean B. Bingham így tette bizonyságát: „ha nyitva tartod az elmédet és nyitva tartod a szívedet, egy csomó olyan csodálatos dolgot tudsz meg az emberekről, amire talán soha nem is számítottál. Amikor ezt megtapasztalod, amikor meglátod, amikor megnyitod a szívedet más emberek előtt, akkor látod, hogy mindannyian összetartozunk.”⁵