Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek

Az új vanuatui templom miatti örömünk

E szigetországban élő fiatal felnőttek megosztják örömüket és izgatottságukat az országukban bejelentett új templom miatt.

Ő emlékszik rád, rám és a tenger minden szigetére

„Emlékszem, nyolcéves koromban hallottam először a templom szót, amikor a misszionáriusok tanítottak. Más hitben nevelkedtem, és bár nem értettem a templom szó teljes jelentését Jézus Krisztus evangéliumával összefüggésben, később megtanultam, hogy mik a templomok, miért olyan fontosak, és hogyan készülhetünk fel az ottani szertartások elvégzésére.

Mindig is szerettem olvasni az egyházi folyóiratokban arról a sok bámulatos és csodával határos élményről, amelyet az egyház azon tagjai szereztek, akik elmehettek a templomba. Tapasztalataik megerősítették bennem a vágyat, hogy érdemesen éljek, még akkor is, ha nincs templom a szigetországomban. Együttérzek másokkal is, akiknek hozzám hasonlóan nincs a közelükben templom. De úgy szeretem, hogy bárhol is élsz, a templom áldásai mindig az Úr saját idejében érkeznek el.

Mindig is tudtam, hogy az Úr továbbra is áldásokat áraszt ránk, ha hűségesek vagyunk hozzá, függetlenül attól, hogy van-e templom a közelben. Több mint hálás vagyok a hit egy apró lépésének egyszerűségéért – azért, hogy hűségesen tanulhatunk és türelmesen várhatunk az Úrra »sort sorra, előírást előírásra« (2 Nefi 28:30). Elismerem és dicsérem az Úr időzítését és az Ő nagyszerű munkáját, amelynek azt akarja, hogy részese legyek.

Amikor szeretett prófétánk, Russell M. Nelson elnök a 2020. októberi általános konferencián bejelentette, hogy Vanuatun, Port Vilában templom épül majd, olyan nagy békét éreztem.

Nem fogom elfelejteni az örömkönnyeket, amelyeket hullattam. Mivel Ő szereti gyermekeit, és tud róluk, még mindig »megemlékez[ik] azokról, akik a tenger szigetein vannak« (2 Nefi 29:7).

Bizonyságot teszek arról, hogy az Úrnak egyedülálló céljai és tervei vannak a világ minden országával. Ismeri gyermekei azon vágyait, hogy az evangélium minden áldását megkapják, beleértve azokat is, amelyek a templomból származnak. Azokat, akiknek még nincsenek templomaik, arra kérem, hogy várjanak türelmesen, legyenek továbbra is hithűek, és várják az áldásokat, amelyek már úton vannak számukra. Nagyon szeretem ezt az evangéliumot amiért tele van szentséggel és világossággal.”

Louisette Desire Waiane, Vanuatu, Port Vila Cövek

Az Úr meggyorsítja a munkáját, és én itt vagyok, hogy segítsek

„Leírhatatlan érzés volt, és olyan pillanat, amelyet egy életen át őrizni fogok, amikor Nelson elnök bejelentette, hogy Vanuatun templomot építenek. Váratlan volt a hír, de bízom az Úrban, az Ő időzítésében és munkájában.

Rájöttem, hogy az Úr a maga bölcsessége szerint meggyorsítja a munkáját.

A bejelentéskor csak a családomra, a barátaimra, a vezetőimre és mindazokra tudtam gondolni, akik áldozatot hoztak azért, hogy segítsenek Isten királyságát építeni Vanuatun. Nagyra értékeltem a saját úttörőinket, akik kitaposták az utat. Tudom, hogy néhányan közülük már elhagyták ezt a halandó életet, és most a fátyol túloldalán örvendeznek. Köszönetet mondok nekik!

Alázattal tölt el a tudat, hogy a családom most már részesülhet a templom áldásaiban és szertartásaiban. Jelenleg a vanuatui egyháztagok sokat áldoznak azért, hogy eljussanak a Fidzsi-szigeteken vagy Új-Zélandon lévő templomba. Néhányan életük során csak egyszer vehetnek részt a szertartásokon. Most áldottak vagyunk, hogy az Úr háza a saját országunkban épül. Örökre hálás leszek ezért.

Azt a felhívást szeretném adni mindannyiunknak, hogy készüljünk fel lelkileg arra, amikor a saját országunkban is fogadhatjuk az Úr házait. A fátyol mindkét oldalán örökkévaló szövetségeket fogunk kötni és részt veszünk a szabadítás munkájában. Tudom, hogy ha igyekszünk érdemesnek lenni a Szentlélek állandó társaságára, akkor jobban fel leszünk készülve arra, hogy belépjünk az Úr szent házába.

Jelenleg kerületi írnokként szolgálok. Lelkesen igyekszem segíteni a kerületi elnökünknek és Isten gyermekeinek, akiket Mennyei Atya a gondjainkra bízott, felkészülni arra a nagy napra, amikor a Vanuatu templom megnyílik. És imádkozom, hogy ugyanaz a Lélek, melyet a bejelentés pillanatában éreztem, motiváljon, hogy előre haladjak.

Nagyra értékelem a lehetőséget, hogy kifejezhetem gondolataimat és érzéseimet ezzel a nagyszerű történelmi bejelentéssel kapcsolatban. Csak annyit mondhatok, hogy köszönöm Mennyei Atya és köszönet Nelson elnöknek is, hogy ma az Úr szószólója a földön.”

Dack Tivles, Vanuatu, Luganville körzet

A templom bepillantást enged a mennyországba

„Ebben a földi életben mindenki keres valamit, ami lelkileg és fizikailag is felemeli vagy meggyógyítja őt. Számomra ez a valami a tagságom Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában. Mióta 12 évvel ezelőtt csatlakoztam az egyházhoz, soha nem bántam meg a döntésemet. Oly sokféleképpen megáldotta már az életemet.

Amikor megkeresztelkedtem, sokat kezdtem hallani a templomról. Más tagok mindig arról beszéltek, hogy ez mennyire fontos a számukra. Ennek gondolata mindig békét hozott a szívembe, és továbbhaladásra össztönzött. Tudtam, hogy egy nap el akarok menni oda, és átélni azt az örömöt, amit ők éreztek.

Később úgy döntöttem, hogy missziót szolgálok, és az Ausztrália Brisbane Misszióba hívtak el. Először belépni az Új-zélandi Hamilton templomba a legjobb érzés volt. Soha nem fogom elfelejteni azt az élményt. Az öröm, a béke és a boldogság szavakkal tudnám leírni az érzéseimet. Tényleg éreztem Mennyei Atya szeretetét irántam, és a Lélek erősen jelen volt. Arra ösztönzött, hogy mindig erős maradjak a misszióm alatt és utána is.

Az egyház vanuatui tagjaiként mindig is arról álmodtunk, hogy lesz egy templom az országunkban, de Nelson elnök bejelentésekor az álmunk valósággá vált.

Az, hogy lesz egy templomunk itt Vanuatun, azt jelenti, hogy az életünk sokkal mozgalmasabb lesz, de jó értelemben, mert több templomi és családtörténeti munkát tudunk majd végezni.

Emlékszem, hallottam egy általános konferencia beszédet arról, hogy mindig a templomnak kell a szemünk előtt lebegnie.¹ Ha így van, ha zászlóként lebeg előtted, akkor mindig lesz valami, amire várakozással tekinthetsz.

A templom segít fenntartani azt a szemléletmódot, hogy az életet nem korlátozzák a gondok. Az ottani örökkévaló látásmód ösztönözhet minket arra, hogy tovább igyekezzünk, tovább higgyünk, tovább gyakoroljuk a hitet, és tovább bízzunk. Számomra hatalmas áldás, hogy van egy templomunk itt, Vanuatun – ez egy darabka mennyország.”

Eunice Hoiesi James, Vanuatu, Port Vila Stake