Úttörők minden országban
Ana Cumandá Rivera
Misszionárius és írás-olvasás tanító Ecuadorban
„Hol szeretnéd, hogy szolgáljak?”
Ana Rivera nővér befonta hosszú, sötét haját, és vállára vette a szentírástartó táskáját. Új nap vette kezdetét a misszióján. Izgatottan várta, hogy milyen csodáknak néz elébe!
Ana és társa, Carrascal nővér, kiléptek a házból a reggeli friss levegőre. A távolban látták a vulkánokat, miközben átsétáltak a falun. Az első misszionáriusok között voltak, akik az Otavalo területen szolgáltak. Az egyház még új volt Ecuadorban, de azért növekedett.
„Hola!” – köszöntötték a családok egyikét, akiket tanítottak. A tanításra összesereglett az anyuka, az apuka és számos gyermek.
„Ma a prófétákról fogunk tanítani” – szólalt meg Ana társa. Ana és Carrascal nővér felváltva magyarázták el, miként hív el Isten prófétákat arra, hogy Jézus Krisztusról tanítsanak.
Amikor eljött az olvasás ideje, Ana felnyitotta a Mormon könyvét. Mindig Ana olvasta fel a szentírásverseket, mert Carrascal nővér nem tudott sem olvasni, sem írni. Carrascal nővér ettől még nagyon hatásosan tanító misszionárius volt.
„Tudom, hogy amit ma megosztottunk, igaz – mondta Ana a lecke végén. – Imádkoznátok, hogy ti magatok is tudjátok?”
A családtagok bólintottak. Ana szívét melegség töltötte el.
A nap végén Carrascal nővér így szólt hozzá: „Meg tudnál tanítani engem írni és olvasni?”
Ana nem tudta, mit mondjon. Még soha senkit nem tanított olvasni. Nem tudta, hogy képes lesz-e rá.
„Megpróbálhatom – válaszolta végül Ana. – De nem tudom, hogy jó tanító leszek-e.”
Carrascal nővér széles mosolyra fakadt. „Csak taníts engem – felelte. – Én pedig majd imádkozom Mennyei Atyához, hogy segítsen megértenem.”
Anát lenyűgözte Carrascal nővér hite. „Rendben. Megteszem!” – ígérte.
Ana minden reggel szorgalmasan dolgozott, hogy segítsen Carrascal nővérnek a tanulásban. Gyakorolták, hogyan kell írni a betűket. Kiejtették a szavakat. Segítségért imádkoztak. Carrascal nővér a végén szavanként szentírásverseket is tudott olvasni!
Amikor Ana végzett a missziójával, hazatért Ecuador fővárosába, Quitóba.
De tovább szeretett volna szolgálni. „Mennyei Atyám – imádkozott –, szeretnék tovább szolgálni, és kell találnom egy munkát is. Kérlek, segíts megtudnom, hogyan tudok a munka mellett szolgálni is.”
Egy napon Ana imája válaszra talált. Egy Mesa fivér nevű férfi jött hozzá látogatóba. Az Egyházi Oktatási Szervezetnek dolgozott.
„Ana – mondta –, az egyháznak önkéntesekre van szüksége, akik megtanítanak másokat olvasni. Hajlandó vagy segíteni?”
„Igen! – vágta rá Ana. – Hol szeretnéd, hogy szolgáljak?”
A fivér elmosolyodott. „Otavalóban!”
Ana mosolyogva képzelte el, hogy visszamegy azokba a falvakba, melyeket annyira szeretett. Hálás volt azokért az ajándékokért, melyeket Mennyei Atyától kapott, hogy megosszon másokkal: az olvasás képességét és az evangéliumot. Mindkettő csoda volt.