Teát vagy mangólét?
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Kaliforniában él.
A történet Tajvanban játszódott.
„Hogyhogy nem teát kértél?” – kérdezte Jiro.
„Ó, légy igaz!” (Gyermekek énekeskönyve, 81.).
Csang egy zsúfolt utcán sétált Tajvanban. Barátja, Jiro szorosan mellette haladt. Mindenhol emberek voltak. A vásárlók akciós ruhákat nézegettek, a gyerekek játszottak, az emberek pedig a mobiltelefonjaikon beszélgetve siettek el mellettük. Csang erősen markolta az iskolatáskáját, nehogy elejtse.
„El sem hiszem, hogy mindjárt itt a tanév vége!” – kiáltotta Csang félhangosan, hogy Jiro hallja.
„Tudom! Már várom, hogy vége legyen a tanításnak!” – válaszolt Jiro.
Csang és Jiro standok mellett mentek el, amelyek mindenféle ételt árultak. Sárkánygyümölcsöt és epret. Olajban sistergő tésztabatyut. Földimogyorós fagyitekercset. Mindenhonnan ínycsiklandozó illatok áradtak! Ám Csang csak arra tudott gondolni, milyen melege van, és mennyire ragacsosnak érzi magát.
„Úgy érzem, mintha egy kemencében lennék!” – panaszkodott Csang.
„Én is – felelte Jiro. – Vegyünk valami innivalót.”
Egy színes üdítőket árusító bódé felé vették az irányt.
Jiro elővett egy kis pénzt. „Két buborékteát kérek.”
Csang tudta, hogy a tea ellenkezik a Bölcsesség szavával. „Kérhetnék inkább egy mangólevet?” – kérdezte.
Jiro megfordult és Csangra nézett. Csang gyomra összeszorult. Lehet, hogy Jiro most furcsának tartja őt, amiért nem teát kér?
Az eladó hölgy egy hűs buborékteát nyújtott Jirónak és egy mangólevet Csangnak. A fiúk visszasétáltak a hazafelé vezető utcára.
Jiro szürcsölni kezdte az italát. „Hogyhogy nem teát kértél? Annyira fincsi!”
Csang beleharapott az ajkába. „Hát… én nem iszom teát.”
„Miért nem?”
Csang átgondolta, mit feleljen erre a kérdésre. A misszionáriusok tanították őt a Bölcsesség szaváról. Az elemis osztályában azt tanulta, hogy a Bölcsesség szavának betartása segít, hogy vele lehessen a Szentlélek.
„Hiszek Istenben, és Ő azt szeretné, hogy vigyázzak a testemre. Azt kéri tőlünk, hogy ne igyunk teát, kávét vagy alkoholt” – felelte.
„Honnan tudod ezt?” – kérdezte Jiro.
„Az istentiszteleten tanultam róla.”
Jiro megint belekortyolt az italába. „Ez butaságnak tűnik. Ez csak tea. Nem lesz tőle semmi bajod.”
Csang úgy érezte, mintha tele lenne a gyomra ugrándozó békákkal. Hogyan segíthetne Jirónak megérteni? Talán valaki az egyházból segíthetne neki elmagyarázni Jirónak.
„Szeretnél eljönni velem valamikor istentiszteletre? Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza gyűléseire járok. Tanulhatnál Istenről és Jézus Krisztusról.”
Jiro egy pillanatra elgondolkodott. „Inkább nem.”
„Rendben” – válaszolta Csang. Kicsit szomorú volt, amiért Jiro nem akart elmenni vele istentiszteletre. De azért örült, hogy megosztotta a bizonyságát.
Később, a hét során Csang tanítója, Lin tanár úr, a gyerekek figyelmét kérte. „Holnap lesz az utolsó tanítási nap. Mivel mindannyian olyan szorgalmasan dolgoztatok idén, van egy meglepetésem a számotokra! Buborékteát iszunk mindannyian!”
Az egész osztály ujjongott. Mindenki, Csangot kivéve. Lejjebb csúszott a székében. Elmondani a tanárának, hogy nem iszik teát, még nehezebb lesz, mint amikor Jirónak mondta meg! Biztos mindenki azt fogja gondolni, hogy ez furcsa, ahogy Jiro is tette.
Jiro jelentkezett. „Lin tanár úr! Csang nem iszik teát. A vallása miatt. Kaphatna inkább mangólevet?”
Lin tanár úr Csanghoz fordult. „Igaz ez, Csang?”
Csang bólintott.
Lin tanár úr mosolygott. „Oké. Akkor neked inkább gyümölcslevet rendelek.”
Iskola után Csang és Jiro együtt mentek haza. „Köszönöm, amit tettél” – mondta Csang.
Jiro mosolygott. „A barátom vagy. Ha neked valami fontos, akkor nekem is az.”
Illusztrálta: Melissa Manwill