Jóbarát a jóbaráthoz
Barackról barackra
Amber Healey interjúja alapján.
Amikor kislány voltam, a szüleim elvittek engem és a nővéremet egy egyházi tulajdonú gyümölcsösbe. Azért mentünk, hogy segítsünk barackot szedni. Felmásztunk a magas létrákra, és sűrű levelek között nyúlkálva barackot szedegettünk a fákról.
Eleinte nagyon izgalmas volt. De hamarosan a gyümölcs héján lévő apró pihéktől az egész karunk viszketett! Mondtuk az anyukánknak, hogy már nem szeretnénk tovább csinálni. Abba akarjuk hagyni.
Anya megkérdezte, tudjuk-e, hová kerül ez a sok barack. Amikor mondtuk, hogy nem tudjuk, elmagyarázta nekünk.
„Minden egyes barackot elvisznek egy épületbe, ahol önkéntesek konzervbe teszik őket. Aztán ezeket a konzerveket olyanoknak adják, akiknek ételre van szükségük. Az egyház minden évben több ezer konzervdoboznyi ételt adományoz a rászorulóknak.”
Én és a nővérem attól kezdve nem foglalkoztunk többet a viszkető karunkkal. Tudtuk, hogy olyanoknak segítünk, akiknek élelemre van szükségük. Újra felmásztunk a létrákra, és szedtük a pihés narancssárga gyümölcsöt. Nagyon jó szórakozás volt!
Idén arra kértünk titeket, hogy vegyetek részt egy Segítő kezek kezdeményezésben (lásd a Jóbarát 2021. januári száma). Úgy szolgálni, ahogyan Krisztus szolgált, az egyik legfontosabb dolog, amit csak tehettek. A gyermekeknek különös érzékük van ahhoz, hogy észrevegyék a rászorulókat, és felajánlják a segítségüket. Egy aprócska szolgálat első ránézésre talán nem tűnik túl soknak. De ha minden gyermek világszerte keresi a szolgálat módjait, akkor a tetteik összeadódnak, és csodálatos dolgokhoz vezetnek.
Illusztrálta: Toby Newsome