Elhalasztott utazás
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Maine államban él.
Mi lesz, ha Freddie soha nem jut el Dél-Koreába, hogy meglátogassa a nagyszüleit?
„Családunk együtt élhet örökre” (Gyermekek énekeskönyve, 98.).
Freddie búcsúzóul még megölelte az apukáját. „Mondd meg Harabodzsinak, hogy imádkozunk érte.”
„Megmondom. Mindennap telefonálni fogok nektek, és elmondom, hogy érzi magát.”
Freddie bólintott, és nyelt egy nagyot.
Apu Dél-Koreába indult, hogy meglátogassa Freddie nagyszüleit, Harabodzsit és Halmonit. Majdnem egy hónapig lesz távol, mialatt Freddie és a családja otthon marad az Amerikai Egyesült Államokban.
Az ajtó becsukódott Apu mögött.
„Bárcsak én is mehetnék” – motyogta Freddie. Elmorzsolt egy könnycseppet. Freddie már nagyon régen nem találkozott Harabodzsival és Halmonival. A családja régóta gyűjtötte a pénzt, hogy a következő nyáron meglátogathassák őket Dél-Koreában. De most Harabodzsi megbetegedett és műtétre várt.
„Sajnálom, Freddie – mondta Anyu. – Én is örülnék, ha mind elutazhatnánk Apuval, de még nem gyűlt össze elég pénz. Apunak pedig fontos most ott lennie, amikor Harabodzsinak szüksége van rá.”
„De mi lesz, ha az orvosok nem tudnak segíteni Harabodzsinak? Mi lesz, ha meghal, és én soha többé nem látom? Most kellene Apuval mennünk!” Még több könnycseppet morzsolt el. Szomorúnak és dühösnek érezte magát.
Anyu átölelte. Amikor Freddie már nem sírt, Anyu megkérdezte tőle: „Mondjunk még egy imát Harabodzsiért?”
A fiú bólintott. Mindketten összefonták a karjukat és együtt imádkoztak.
Freddie és a családja naponta imádkozott Harabodzsiért. Freddie nagyon figyelt, hogy mindig emlékeztesse őket erre. Nagyon igyekezett segíteni Apu távollétében. Átvette Apu néhány feladatát, például a kutyasétáltatást vagy az esti mese olvasását a kicsiknek.
Teltek a hetek, és Freddie már nem volt annyira szomorú, de még mindig aggódott Harabodzsi miatt.
Az egyik este, amikor telefonon beszélt Apuval, megkérdezte: „Mi lesz, ha soha nem mehetek Koreába? Mi lesz, ha Harabodzsi nem gyógyul meg, és soha többé nem láthatom?”
„Freddie, egy nap te is eljutsz Koreába. De akár él még akkor Harabodzsi, akár nem, ismét látni fogod. A családunk örökkévaló.”
„Tudom” – mondta Freddie. Melegséget érzett a mellkasában. Egy nap látni fogja Harabodzsit, bármi történjen is.
„Szeretlek, Freddie – mondta Apu. – És hamarosan otthon leszek.”
„Én is szeretlek!”
Freddie mosolyogva tette le a telefont. Tudta, hogy egy nap mind együtt lesznek. Örült, hogy örökkévaló családja van.
Harabodzsi végül jobban lett, és két évvel később Freddie meglátogatta őt Dél-Koreában.
Illusztrálta: Karly Jade Catto