Titkok és meglepetések
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Iowában él.
Helyes dolog volt megtartani Kamilla titkát?
„…Krisztus Lelke minden embernek megadatott, hogy különbséget tehessen jó és gonosz között” (Moróni 7:16).
„Odanézz!” Kamilla felkapott egy gyűrött papírbabát a bolt padlójáról. „Tessék, tedd a zsebedbe!”
„Azt akarod, hogy vigyem haza?” – kérdezte Mira.
„Úgysem tudnák eladni – mondta Kamilla. – Csak kidobnák a szemétbe. Ez egy mentőakció! Megmentjük ezt a babát.”
Kamilla Mirára mosolygott. Mira visszamosolygott.
„Na jó!” Mira a zsebébe csúsztatta a papírbabát. Különleges érzés volt mentőakcióban lenni.
Mégis, ahogy kimentek a boltból, olyan érzés volt, mintha a papírbaba helyett egy nehéz kő húzná le a zsebét. Biztos, hogy ilyen érzés egy mentőakció?
Amikor végre hazaértek Miráékhoz, Kamilla gondosan megragasztotta és kisimította a papírbabát, amennyire csak tudta.
„Milyen ruhákat készítsek neki? – kérdezte, miközben fogott egy zsírkrétát. – Talán egy gyönyörű báli ruhát?”
Mira lelkesen bólogatott. „Aztán megmutatjuk anyukámnak.”
„Nem! Senkinek sem mondhatjuk el – mondta Kamilla. – Soha. Ez a mi titkunk. Rendben? Ígérd meg!”
„Hát…, rendben. Megígérem – egyezett bele Mira. – De miért nem mondhatjuk el?”
„Mert ha elmondod, az anyukád dühös lesz, és lehet, hogy többet nem enged majd együtt játszani bennünket.”
„Miért lenne dühös?” – kérdezte Mira. A gyomra idegesen összeszorult.
Kamilla letette a zsírkrétát. „Ha nem árulod el, megtarthatod a babát és az összes ruhát, amit rajzolok neki.”
Mira már tudta, hogy mitől ideges. „Ugye, mi… elloptuk?” – suttogta.
„Hé! Te raktad a zsebedbe, és te vitted ki a boltból!”
„De te mondtad!”
„Nem is mondtam! – ellenkezett Kamilla. – Haza is megyek, mielőtt bajba keversz.” A lány felugrott és elrohant.
Ekkor lépett be a szobába Mira anyukája. „Hova sietett ennyire Kamilla?” Meglátta a papírbabát Mira kezében. „És az honnan van?”
Mira a száját harapdálta. Nem volt jó érzés bármit is eltitkolni Anyu elől. De mi van, ha Kamillának igaza volt, és Anyu dühös lesz?
Az ideges érzés a gyomrában nem akart elmúlni. Vett egy mély levegőt, és kibökte az egész történetet.
„Kamilla azt mondta, hogy ígérjem meg, hogy titokban tartom – tette hozzá a végén. – De nem éreztem helyesnek.”
Anyu leült Mira mellé az ágyra. „A legtöbb titok rossz. Főleg akkor, ha valaki azt mondja neked, hogy nem mondhatod el senkinek. Persze egy meglepetés, mint például egy ajándék vagy egy buli, az jó lehet. Az olyasmi, ami remélhetőleg mindenkinek jó lesz.”
Mira bólintott. „Köszi, hogy nem haragudtál meg rám – mondta. – Kamilla azt mondta, hogy dühös leszel.”
Az anyukája szorosan átölelte. „Nagyon büszke vagyok rád, amiért a Szentlélekre hallgattál, és elmondtad nekem az igazságot.”
„Elviszel a boltba, hogy visszaadjam a babát?” – kérdezte Mira.
„Hát persze!” Anyu mosolygott. „Aztán, amikor hazaértünk, segíthetsz nekem tortát készíteni, amivel meglepjük Aput.”
Mira nevetett. „Na, ez már jó érzés!”
Illusztrálta: Devin McSherry