Jóbarát a jóbaráthoz
Szabadítás a sziklák szorításából
Haley Yancey interjúja alapján.
Amikor hatéves voltam, a családommal elmentünk kirándulni egy folyóhoz. A víz nagyon hideg volt, mert a folyó Chile hegyei között eredt. Miután játszottam egy kicsit a folyóban, fel szerettem volna melegedni.
A nap rásütött néhány közeli sziklára. Így hát nekivetettem a hátamat az egyik sziklának, a lábamat pedig a vele szemben lévőnek, és elkezdtem napozni.
A sziklákat csúszós moha borította, emiatt elkezdtem lassan lefelé csúszni. Annyira lassan, hogy egy ideig fel sem tűnt.
Viszont egyszer csak beszorultam! A két térdem a mellkasomhoz nyomódott. Nem kaptam levegőt! Meg sem tudtam moccanni, és még mindig csúsztam! A térdem minden másodperccel egyre jobban nyomta a mellkasomat. Az ég felé tekintettem, de minden egyre sötétebbnek tűnt.
Aztán hirtelen megpillantottam a bátyám arcát! Megfogta a kezemet, és felhúzott. Nem voltam többé beszorulva. Újra kaptam levegőt, és láttam a világosságot.
Jézus Krisztus a Szabadítónk és a bátyánk. Mindig tudja, hol vagyunk. Kihúz minket a veszélyből. Mindig mellettünk van, hogy a kezét nyújtsa felénk.
Illusztrálta: Kelly Kennedy