Winfred új receptje
„…a boldogság módja szerint éltünk” (2 Nefi 5:27).
Miből álljon Winfred receptje?
Jajja [ejtsd: dzsadzsa] (vagyis Nagyi) vacsorát főzött, Winfred pedig segített neki.
„Mmm! Finom a matoke” – mondta Jajja.
„Nagyon! – vágta rá Winfred. – Ez az egyik kedvenc ételem. Szeretem a zöld banánokat, a paprikát, a paradicsomot, de a legjobb az egészben a szaftja.”
„Azért, mert a szaftja az összes ízt egyesíti” – mondta Jajja.
Szeletelték tovább a zöldségeket, majd Winfred felsóhajtott.
„Jajja, te hogy tudsz mindig ilyen vidám lenni?” – kérdezte a nagyijától.
„Igyekszem – felelte Jajja –, de azért nem vagyok mindig vidám. A szomorúság is az élet része. Miért, te most szomorkodsz?”
Winfred bólintott. „Hiányzik Taata (Apu). Olyan messze dolgozik! Bárcsak megint járhatnék a suliba is. És hiányoznak az egyházi barátaim.”
„Nincs azzal semmi baj, ha szomorú vagy emiatt. Az élet nem mindig könnyű. Amikor én vagyok szomorú, olyankor megpróbálom elkészíteni a boldogságreceptemet.”
„A receptedet?”
„Ahogy van receptem a matokéhez, éppúgy van a boldogsághoz is. Néha a szomorúság túl nagy ahhoz, hogy rögtön elmúljon, de rájöttem, hogy a receptem sokszor segít jobban érezni magamat.”
„Mi a recepted?”
Jajja elmosolyodott. „Inkább próbáld ki, hátha össze tudsz állítani egy saját receptet. Aztán megbeszéljük.”
Aznap este, amikor imádkozott, Winfred tudta, hogy Mennyei Atya figyeli. Rájött, hogy az imádkozástól boldog lesz. Fogott egy lapot és felírta rá: Winfred boldogságreceptje. 1. Imádkozz! Utána elment lefeküdni.
Másnap reggel olvasott a Mormon könyvéből. A szentírások olvasása is boldogsággal töltötte el. Előkereste a lapot, és felírta: 2. Olvasd a szentírásokat! Ezután rápillantott az olvasott szentírásversre. Az állt benne, hogy „higgyetek Krisztusban” (2 Nefi 33:10).
Winfred újabb pontot írt a recepthez: 3. Legyen hited Jézus Krisztusban!
Winfred arra gondolt, milyen kedves volt Jajja, amiért megengedte, hogy meglátogassa. Megkereste a nagyiját és azt mondta: „Köszönöm, hogy itt lehettem nálad.”
Jó érzés volt köszönetet mondani. Winfred ezt is felírta a lapra: 4. Légy hálás!
Azután megkérdezte a szomszédokat, hogy átviheti-e játszani a kisebbeket. Átvitte a húgát, Milfredet, és az öccsét, Alfredet. Amikor kicsik befejezték a játékot, meghívta a gyerekeket, hogy olvassanak vele. Jajja felszeletelt nekik egy görögdinnyét.
Később Winfred átment az egyik barátjához, Happyhez. Együtt elmosogattak, segítve Happy anyukájának. Utána felsöpörtek. Jó móka volt segíteni!
Amikor eljött az este, Winfred segített a testvéreinek megcsinálni a házit. Milfreddel az ábécét tanulta, Alfrednek a matekban segített.
Aznap este Winfred megint beszélt a nagyijával.
„Ma már sokkal jobban érzem magam! Szerintem megtaláltam a boldogság receptjét.”
„Remek! Mondd el nekem” – kérte Jajja.
„Winfred boldogságreceptje – olvasta a lány. – 1. Imádkozz! 2. Olvasd a szentírásokat! 3. Legyen hited Jézus Krisztusban! 4. Légy hálás!”
„Fantasztikus recept! – mondta Jajja. – De szerintem kifelejtettél valamit. Mi az, ami még boldoggá tett ma téged?”
Winfred egy percre elgondolkodott. „Hát, jól éreztem magam, amikor a kisgyerekekkel játszottam. Meg amikor segítettem Happynek és az anyukájának. És amikor Milfreddel és Alfreddel tanultam. Hát persze! Segíteni másoknak – ez az utolsó összetevő.”
„Úgy van – helyeselt Jajja. – Másokat szolgálni olyan, mint a szaft – az összes többi jó dolgot egyesíti.”
Winfrednek fülig ért a szája: „Ez egy jó recept. Holnap is ki szeretném próbálni.”
Illusztrálta: Hollie Hibbert