Becsületesség kérdése
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.
Mi a fontosabb: a díj vagy az igazság?
„Ami tisztességes dolog, azt cselekedjétek” (vö. 2 Korinthusbeliek 13:7).
„Kriszti! Ez itt a tiéd” – szólt a tanár nénije, Zsuzsa néni. Odaadott egy borítékot.
„Köszönöm!” – mondta Kriszti. Feltépte a borítékot, aztán elolvasta a benne talált levelet.
Gratulálunk! Egyike vagy annak a hat tanulónak, akit az osztálytársaid kiválasztottak arra, hogy az ötödikesek közül Kiváló Polgár díjat kapjon. Kérünk, válaszolj az alábbi kérdésekre, majd pedig az órák után hozd be a válaszokat a titkárságra, hogy a zsűri megtekinthesse azokat.
Kriszti izgatottan megszorította a borítékot. Már alig várta, hogy megmutassa a barátainak!
„Képzeld! – lelkendezett Gabinak az ebédnél. – Lehet, hogy kapok egy díjat!”
„Hű, de menő!” – mondta Gabi.
„Csak előtte még meg kell válaszolnom ezeket a kérdéseket – mondta Kriszti. – És már kezdek kifogyni a jó témákból. Itt például azt kérdezik, hogy mit tettem a körülöttem lévő emberekért. Nem nagyon jut eszembe semmi.”
„Szerintem nyugodtan írj olyat, amiről azt gondolod, hogy jó lennél benne – javasolta Gabi. – Nem nagy ügy. Csak arra kíváncsiak, hogy milyen ember vagy.”
Krisztinek nem igazán akaródzott kamuzni. Viszont talán írhatna valami olyasmit, amit a jövőben igaziból is betervezhet. A ceruzájával dobolt a papíron, miközben a fejét törte.
Aztán eszébe jutott egy felhívás, amelyet a helyi könyvtárban látott: „Kezdő olvasók mellé segítőket keresünk.” Kriszti szívesen segített a fiatalabb testvéreinek az olvasásban. Tök jó lenne más gyerekeknek is segíteni. Ugyan még nem jelentkezett rá, de… végül is szeretne! Le is írta: „Önkéntesként segítek a helyi könyvtárban a gyerekeknek, hogy megtanuljanak olvasni.”
Visszaolvasta, amit leírt. Gombócot érzett a torkában. Nagyokat nyelt. Ennek ellenére a kellemetlen érzés egyre csak rosszabb lett, ahogy a titkárság felé tartott, majd pedig beadta a válaszait.
Miközben Kriszti hazafelé gyalogolt, valahogy nehezére esett minden lépés. A vacsoránál sem volt étvágya.
„Jól vagy, drágám?” – kérdezte Anyu.
Kriszti hangosan felsóhajtott. „Nem igazán.”
„Szeretnél beszélni róla?” – kérdezte ezúttal Apu.
Kriszti elmondta, hogy mit tett. „Azóta nem érzem jól magam.” Keresztbe tette a karjait, és lejjebb csúszott a székében.
„Örülök, hogy elmondtad nekünk.” Anyu megszorította Kriszti kezét. „Ez az első lépés a dolgok rendbehozatala felé.”
„Tudom is, hogy mi a következő lépés” – felelte mosolyogva Kriszti. Egy kicsit már attól jobban érezte magát, ahogy erre gondolt.
Amikor aznap este imádkozott, elmondta Mennyei Atyának, mennyire sajnálja, hogy nem volt becsületes. Tudta, hogy Ő segíteni fog neki bűnbánatot tartani és helyrehozni a dolgokat.
Másnap reggel Kriszti elsétált az iskola titkárságára. Benyitott és belépett…
Illusztrálta: Morgan Bissant