Ti írtátok
Vigasz a Jóbaráttól
Egyik nap kerékpárral mentem haza az iskolából. A házunk közelébe érve megláttam édesanyámat, kezében az új kiskutyánkkal. Olyan izgatott lettem, hogy gyorsan lepattantam a kerékpárról. Hirtelen éles reccsenést hallottam. Fájdalom hasított a jobb karomba. Alig tudtam felemelni.
Anyukám bevitt a kórházba. Amikor megérkeztünk, az orvos megröntgenezte a karomat. Azt mondta, hogy ciszta van a csontomban. Nem tudtam, az mi, így hát elmagyarázta. „Csontcisztának nevezzük azt, amikor a csont egy része üreges és folyadék tölti ki” – mondta az orvos. „Ezért tört el olyan könnyen.”
Az orvos azt mondta, hogy műtétre lehet szükség. Ez ijesztően hangzott. Azt mondta, hogy néhány hét múlva újra találkozunk, és eldöntjük, hogy szükség van-e műtétre. Addig is felkötve kell hordanom a karomat. Hazafelé folyamatosan imádkoztam magamban: Mennyei Atyám, kérlek, segíts nekem bátornak lenni. Ez annyira ijesztő. Kérlek, segíts nekem magabiztosnak lenni.
Egy hónappal később visszamentünk az orvoshoz, hogy meglássuk, meg kell-e műteni. Még mindig meg voltam ijedve. Épp megérkezett a Jóbarát folyóirat ahavi száma, és olvasni kezdtem. A Máté és Metti képregény arról szólt, hogy Máté eltörte a karját (2019. október). Műteni kellett. Pont, mint az enyémet!
Miután elolvastam, békességet éreztem. Imában megköszöntem Mennyei Atyának, hogy megválaszolta az imámat. Tudtam, hogy bátor tudok lenni, nem számít, mi történik. Azt is megköszöntem Mennyei Atyának, hogy mindig meghallgat és mellettem áll, akárcsak egy igazi jóbarát.
Illusztrálta: Katie Kath