A fontos vendég
A szerzők a tanzániai Dar Es Salaamban és az Amerikai Egyesült Államok Utah államában laknak.
Hogyan segíthetne Ammon a családjának a fontos vendégük fogadásában?
„…alapíts[á]tok meg …a rend házát, Isten házát” (Tan és szövetségek 88:119).
Szombat délután volt. Ammon némi szórakozásra vágyott.
„Anya – kérdezte –, kimehetek játszani?”
„Először rendet kell tenned a szobádban” – mondta Anya.
„De anya – mondta Ammon – a szobám várhat, nem?”
„Szeretnénk fontos vendéget hívni. Ezért azt akarjuk, hogy tiszta és rendes legyen a házunk.”
„Fontos vendéget? – kérdezte Ammon. – Az otthonunkban?”
„Igen, és te segíthetsz meghívni őt – mondta Anya. – Vagyis menj, és tedd rendbe a szobádat!”
Ammon izgatott volt. Szerette a vendégeskedést. Azon gondolkozott, hogy vajon ki lehet a vendégük. Talán a polgármester? Az iskolaigazgató? Vagy esetleg a püspök?
Ammon bement a szobájába. Először is megkereste a földön heverő piszkos zoknijait. Betette a szennyesbe. Aztán kirakta a tankönyvét az íróasztalra. Szerette volna, ha a vendég látja, hogy szeret új dolgokat tanulni.
A nővére, Angel lépett a szobába. „Mit csinálsz?” – kérdezte.
„Anya azt mondta, hogy fontos vendégünk lesz – felelte Ammon. – Megkért, hogy készüljek fel rá.”
Mindketten felnéztek, és Anyát pillantották meg az ajtóban.
„Még mit tehetünk azért, hogy felkészüljünk? – kérdezte Ammon. – Szeretnénk, ha a fontos vendégünk érezné, hogy szívesen látjuk.”
„Nektek milyen ötleteitek vannak?” – kérdezte Anya.
„Mondhatjuk neki azt, hogy karibu” – felelte Ammon. Ez szuahéli nyelven azt jelenti, hogy szívesen látunk a házunkban, szólj bátran.
„Meghallgathatjuk – mondta Angel. – Fontos, hogy meghallgassuk.”
„Ezek remek ötletek – helyeselt Anya. – Nézzük meg, mit mond Baba (Apa), amikor hazaér.”
Körülbelül egy óra múlva megérkezett apa.
Ammon már várta. „Anya azt mondja, hogy különleges vendéget hívunk a házunkba. Épp készülődünk.”
Apa elmosolyodott. „Örülök. Gyere! Ülj le! Beszélgessünk! Angel, kérlek, te is gyere ide!”
Amikor mind együtt voltak, apa azt mondta: „Anya és én már említettük a különleges vendégünket, és hogy mit tehetünk, amivel éreztetjük vele, hogy szívesen látjuk. Először is, elmondom nektek, hogy ki a vendégünk. A Szentlélek. Ő az egyik legeslegfontosabb vendég.”
Ammon és Angel egymásra néztek. Ammon nem erre számított.
„Ő olyan vendég, akit mindig meghívhatunk – mondta Anya. – Angel, a keresztelkedésed után konfirmáltak. Kaptál egy ajándékot. Emlékszel, mit mondott apa az áldásban?”
„Azt mondta, hogy fogadjam be a Szentlelket.”
„Így van – helyeselt Anya. – Felkérést kaptál, hogy fogadd be a Szentlelket. Ammon, amikor azt mondtam, hogy segíthetsz meghívni Őt, vajon mire gondoltam?”
Ammon elgondolkozott. Úgy tervezte, hogy készít egy lapot, amellyel meghívja a vendégüket. A Szentlelket vajon hogy tudná meghívni? „Talán ha olyan dolgokat teszek, amelyekből érzi, hogy szívesen látjuk, azzal meghívom Őt” – mondta Ammon.
„Így van! – helyeselt Anya. – Többek között azzal hívhatjuk meg Őt az otthonunkba, hogy rendbe és tisztává tesszük azt.”
„Ezért szerette volna Anya, hogy rendet rakjunk a szobánkban?” – kérdezte Ammon.
„Igen! – válaszolta Anya. – Még mit tehetünk azért, hogy meghívjuk Őt, hogy legyen velünk?”
„Imádkozhatunk – mondta Ammon. – És olvashatjuk a szentírásokat.”
„Hallgathatunk jó zenét – mondta Angel. – Énekelhetünk közösen himnuszokat.”
„Lehetünk kedvesek, kerülve a veszekedést” – mondta Ammon.
„Így van – helyeselt Anya. – Ha megpróbáljuk azt tenni, amit Jézus Krisztus tanított, akkor meghívjuk a Szentlelket, hogy legyen velünk. Ő segít nekünk olyan hellyé tenni az otthonunkat, ahol szeretetet és békességet érezhetünk.”
Ammon egy percre elgondolkodott. „Igazad van, Apa. A Szentlélek tényleg az egyik legeslegfontosabb vendég.”
Illusztrálta: Mark Jarman