A tornádó ijesztő
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Vermontban él.
Az egész világon ijesztő dolgok történnek. Mit tehetne Joel?
„…amikor embertársaitok szolgálatában vagytok, akkor is csak Istenetek szolgálatában vagytok” (Móziás 2:17).
Joel a tornádóról hallva megijedt. Folyamatosan a tornádó és az általa okozott kár képei jutottak az eszébe. Az egyik képen Joel látott egy rózsaszín gumicsizmát viselő kislányt. Korabelinek tűnt, és egy törmelékkupacon állt, amely egykor az otthona volt. Mi fog történni vele? Mi fog történni mindazokkal, akik elveszítették az otthonukat?
„Nagyon álmosnak tűnsz – mondta Anya másnap reggel. – Jól érzed magad?”
Joel vállat vont.
Anya megtapintotta az arcát. „Nincs lázad. Nézzük meg, hogy érzed majd magad reggeli közben! Apa épp palacsintát süt.”
A konyhában apa a tűzhely mellett állt és a palacsintákat forgatta. Tekintete vissza-visszatért a telefonjára.
„Rengeteg kárt okozott a tornádó – mondta. – Sok ezer embernél még mindig nincs áram.”
„Remélem, hogy hamarosan megint lesz nekik” – mondta Anya. Apával tovább beszélgettek a tornádóról. Joel asztalhoz ült. A kezébe temette a fejét.
„Jól vagy, pajti?” – kérdezte Apa.
Joel felpillantott. „Meg vagyok ijedve – mondta. – Itt is tornádó lesz? Nem akarom, hogy elsodorja a házunkat.” Sírva fakadt.
Anya leült és Joel köré fonta a karját.
„Nem tudjuk, hogy történik-e majd velünk valami ijesztő, de bízhatunk benne, hogy Mennyei Atya segíteni fog nekünk, bármi történjék is.”
„De mi van azokkal az emberekkel, ahol tornádó volt? – kérdezte Joel. – Nekik miért nem segített Mennyei Atya?”
„Dehogynem! Mennyei Atya segít nekik – mondta Apa. Az asztalra tett egy nagy halom palacsintát. – Mennyei Atya nem fog megakadályozni minden rossz dolgot, de mindig segít a gyermekeinek.”
„Hogyan?” – kérdezte Joel.
„Nos, időnként apró csodákat küld, vagy megvigasztal, vagy segítségnyújtásra késztet másokat.”
Anya bólintott. „Mennyei Atya sokszor rajtunk keresztül segít másoknak.”
„Emlékszel, amikor Johnsonéknál tűz ütött ki, és áthívtuk őket hozzánk? Te is megosztottad a szobádat” – mondta Apa.
„És játszottál a kisbabával, hogy segíthessünk nekik újjáépíteni a házukat – tette hozzá Anya. – Ez hatalmas segítség volt. Johnsonék már visszaköltöztek az otthonukba.”
Joel elmosolyodott. Örömmel segített Johnsonéknak. Vajon rajta keresztül Mennyei Atya segített nekik?
„Aztán volt az a spagettis vacsora, hogy pénzt gyűjtsünk a földrengés sújtotta embereknek” – mondta Apa.
„Én segítettem felsöpörni a padlót” – szólt Joel.
„Igen, segítettél” – felelte Apa.
„Mi van a tornádó közelében lakó emberekkel? – kérdezte Joel. – Segíthetünk nekik?”
„Szerintem Mennyei Atya arra késztet, hogy segíts. Mit gondolsz, mit tehetnénk?” – kérdezte Anya.
„A szülinapi pénzem segítene? – töprengett Joel. – Még mindig megvan.”
„Igen, segítene – mondta Anya. – Apával is van némi pénzünk, amit elküldhetünk.”
Joel a palacsintákra pillantott. Nagyon finomnak tűntek. „Mondhatom az imát?”
„Persze” – felelte Apa.
Joel lehajtotta a fejét. Köszönetet mondott Mennyei Atyának az ételükért és azért, hogy mindig segít a gyermekeinek. Aztán Joel imádkozott a tornádó sújtotta emberekért. Megkérdezte, hogy még hogyan segíthetne ő és a családja.
Utána Joel nagyot harapott a palacsintába. Oly sokféleképpen lehet segíteni! És Joel sokkal jobban érezte magát.
Illusztrálta: Kasia Dudziuk