A drogdöntés
Szóljak valakinek? – tűnődött Alvin.
„Tégy mindig jót, vállald a következményt” (Himnuszok, 152. sz.).
A játszóteret bezengte a csengő hangja. Vége a szünetnek. Alvin visszatette a kosárlabdát és a terembe ment.
„Üljetek le és vegyétek elő a matematikakönyveteket” – mondta a tanárnője, Kati néni.
Alvin becsusszant a padjába és az iskolatáskájáért nyúlt. Aztán kopogást hallott az osztályterem ajtaján. Kati néni kinyitotta és beszélgetni kezdett egy másik tanárral.
Néhány paddal odébb Balázs és Jancsi sutyorogni kezdtek.
„Pszt! Idenézz, mit találtam!”
„Azta!”
„Ki akarod próbálni suli után?”
Mi folyik ott? – tűnődött Alvin.
Épp csak a szeme sarkából látta Balázst és Jancsit. Úgy tűnt, mintha az egyikük apró műanyag zacskót húzna elő a zsebéből.
Várjunk csak, ez vajon kábítószer?
Alvinnak felgyorsult a szívverése. Korábban a szülei már beszéltek vele és a testvéreivel a kábítószerekről. Tudta, hogy a kábítószer ellenkezik a Bölcsesség szavával. Kárt tehet az ember testében és agyában. Azt is tudta, hogy veszélyes más orvosságát beszedni.
Mit tegyek? – gondolta magában Alvin. Körbepillantott. Ez a kábítószer árthat valakinek. Úgy tűnt, hogy a többi gyerek közül senki nem figyel oda. Szóljak valakinek? Vagy csak tegyek úgy, mintha nem láttam volna?
Alvin alig tudott odafigyelni matekon. Akkor sem tudott összpontosítani, amikor olvasásra került a sor. Mire elérkezett az ebédidő, úgy érezte, mintha egy kő lenne a gyomrában.
„Jól vagy?” – kérdezte a barátja, Misi.
Alvin vállat vont.
„Mi a helyzet? Mondd el nekünk” – noszogatta a barátja, Hanna.
Így hát Alvin elmondta nekik, amit látott. „Szerintem szólnunk kellene Kati néninek.”
„De mi van, ha rájönnek, hogy te árulkodtál? – vetette fel Misi. – Lehet, hogy nagyon megharagszanak rád.”
Alvin is így gondolta. Azonban ez az undorító érzés a gyomrában csak nem akart elmúlni. Végül döntött. Szólni fog a tanáruknak.
„Veled tartok” – mondta Hanna.
Alvin és Hanna a tanáriban találta meg Kati nénit.
„Kati néni! – szólt neki Alvin. – Beszélhetünk négyszemközt?”
„Hát persze – felelte Kati néni. – Miben segíthetek?”
„Nos… – kezdett bele Alvin. Kati néni kedvesen mosolygott. Ez felbátorította. – Ma az órán kábítószert láttam Balázsnál és Jancsinál. Úgy gondoltam, szólnom kellene róla.”
„Jól tetted – felelte Kati néni. – Mindig fordulhatsz hozzám, ha valamilyen problémát észlelsz. El fogom rendezni.”
Alvin megkönnyebbülten felsóhajtott. A nyomasztó érzés eltűnt.
Aznap délután az igazgatóhelyettes benézett a termükbe, és kihívta Balázst és Jancsit a folyosóra.
A fiúk három napig nem jöttek iskolába.
Amikor végül visszajöttek, Alvin ideges volt a viszontlátás miatt.
Mi van, ha rájöttek, hogy én mondtam meg a tanárnak? – tűnődött. Mi van, ha nagyon haragszanak rám?
Azonban úgy ültek és viccelődtek egymással, ahogy szoktak.
„Hol voltatok?” – kérdezte meg őket egy másik osztálytársuk.
„Hát, …rajtakaptak valami rosszon az iskolában – mondta Balázs. – Ezért hazaküldtek.”
Mindenki folytatta a beszélgetést, és Alvin végre megnyugodott. Örült, hogy szólt a kábítószerről, és ezzel segített, hogy a többiek biztonságban legyenek. Jó döntéseket akart hozni, hogy a teste biztonságban legyen és egészséges maradjon.
Illusztrálta: Mark Robison