Jóbarát a jóbaráthoz
Békesség a papság hatalmán keresztül
Írta: Steven R. Bangerter elder
a Hetvenektől
Részlet Lucy Stevenson Ewell interjújából.
Gyermekkoromban a testem nem volt képes az ellenanyag-termelésre (agammaglobulinémiám volt). Nem nagyon tudtam megküzdeni a bacilusokkal, ezért sokszor megbetegedtem.
Egy éjjel rettenetes fülfájásra ébredtem. Annyira fájt, hogy azt hittem, mindjárt szétrobban a fejem. Emlékszem, hogy az anyukám és az apukám bejöttek a szobámba. Az anyukám leült az ágyamra és a karjában ringatott. Aztán az apukám a fejemre tette a kezét és papsági áldást adott nekem. Ebben az áldásban azt mondta, hogy Mennyei Atyám ismer engem. Tud a fájdalmamról. Meg fog áldani, hogy át tudjam aludni az éjszaka hátralevő részét.
Hamarosan megnyugodtam, elaludtam, és másnap délelőttig fel sem ébredtem. Amikor felébredtem, jobban volt a fülem. Azonban még több évbe telt, mire teljesen felgyógyultam a betegségemből.
A következő jó néhány év során apukám gyakran adott nekem papsági áldást, hogy erőre kapjak. Megtanította nekem, hogy ezek az áldások alkalmat adnak arra, hogy Mennyei Atya szóljon hozzám. A betegségemből eszköz lett ahhoz, hogy Mennyei Atya gyarapítsa a hitemet.
A papsági áldások neked is, és Mennyei Atya minden gyermekének rendelkezésére állnak. Mindannyian más-más kihívásokkal nézünk szembe. Különböző helyeken élünk és eltérőek a családjaink. Előfordulhat, hogy némelyeteknek nincs olyan apukája, aki papsági áldást adhatna. Helyette fordulhattok a szolgálattevő fivéreitekhez vagy egyházi vezetőitekhez.
Egyvalami mindannyiunk esetében ugyanaz. Ez pedig Mennyei Atyánk irántunk érzett szeretete. Isten szemében mindannyian egyenlőek vagyunk. Mennyei Atya mindannyiunkat meg akar áldani az Ő papsági hatalmán keresztül.
Szeretném, ha tudnátok, hogy Mennyei Atya ismer és szeret benneteket. Tudja a nevedet. Szerető karjai ki vannak nyújtva felétek.
Illusztrálta: Ben Simonsen