Kinek tudunk segíteni?
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.
Ez a történet a új-zélandi Aucklandban játszódik.
Tadiana családja megosztja azt, ami a kertjükben terem. Még mit tudnának megosztani?
Törekedjetek előre, „Isten és minden ember szeretetével” (2 Nefi 31:20).
„Készen álltok a banánok levágására?” – kérdezte Apa. Tadiana a testvéreivel, Aliciával és Kavival figyelte őt. Apa egy késsel az egész fürt banánt levágta.
Idén nagyon jó termést hozott a kert. Azonban sok más dolog nehéz volt. A koronavírus miatt karantén volt Új-Zélandon. Tadiana nem láthatta a barátait és nem járhatott iskolába. Annak azonban örült, hogy ilyen sok időt tölthet a családjával.
Kavi tágra nyílt szemmel nézte a sok gyümölcsöt. „Kizárt, hogy ezt mi mind meg tudjuk enni!” – mondta.
Anya bólintott. „Biztos vagyok benne, hogy Banks nővér szeretne belőle. Mióta a férje meghalt, nem tud dolgozni a kertjében.”
„Úgy tudom, Finau nővér is magányos – mondta Tadiana. – Vihetnék neki néhány banánt!”
„Még ki jut eszetekbe?” – kérdezte Apa. Mindannyian leültek a fűre. Felsorolták azokat az embereket, akiknek némi segítségre lehet szükségük.
Másnap mángolddal, édeskrumplival és banánnal teli zsákokat állítottak össze. Anya és Apa autóval bejárták a környéket. Minden olyan háznál, amely szerepelt a listájukon, letettek egy zsákot.
Tadiana kilesett az autó ablakán, és nézte, ahogy Banks nővér kinyitja az ajtót. Banks nővér a botjára támaszkodva lassan a zsák felé araszolt. Olyan szélesen mosolygott, hogy Tadiana még akkor is látta, amikor elhajtottak.
Tadianát meleg, örömteli érzés járta át. Azonban kissé szomorú is volt. Neki ott a családja, miközben karanténban vannak. Banks nővér azonban teljesen egyedül él. Lehet, hogy már hetek óta nem beszélgetett senkivel.
„Szerintem van még valami, amit megtehetnénk a szomszédainkért – mondta Tadiana. – Meghívhatnánk őket, hogy videón csatlakozzanak a családi szentírásestünkhöz!”
„Ez kiváló ötlet!” – mondta Apa.
Amikor hazaértek, Tadiana felhívta Banks nővért. „Jó napot, Banks nővér! A családunk ma este szentírásestet tart. Szeretnél csatlakozni?”
„Nagyon szívesen!” – mondta Banks nővér. A hívás után Tadiana átadta a telefont Aliciának. Egymást váltva hívtak fel embereket az egyházközségben és hívták meg őket.
Aznap este Tadiana idegesen várakozott a számítógépnél. Vajon csatlakoznak majd? Aztán a számítógép képernyőjén elkezdtek feltűnni a szomszédaik arcai. Némelyiküknek nehezen ment a technika használata, ezért Anya segített nekik.
Az egyik hölgy felemelt egy tálcányi törökmézet. „Tudom, hogy egyikőtök sem tud enni belőle – mondta –, de annyira izgatottan vártam a ma estét, hogy különleges desszertet készítettem. Esetleg tehettek úgy, mintha a képernyőn keresztül megszagolnátok.”
Mindenki nevetett és elmesélte, hogyan telnek a napjai. Sokan küszködtek, de mindenkit felvidított az, hogy beszélgetnek egymással.
Amikor befejezték a beszélgetést, Tadiana megosztott egy szentírást, a 2 Nefi 31:20-at: „Krisztusba vetett állhatatossággal kell tehát törekednetek előre, tökéletesen ragyogó reménységgel, és Isten és minden ember szeretetével”.
Volt egy rövid tanítás, és felváltva olvastak a szentírásokból. Aztán Kavi mondta az imát.
„Ne felejtsetek el a jövő héten is csatlakozni!” – mondta Tadiana. Az emberek egyesével búcsút intettek és kiléptek a hívásból.
Amikor magukra maradtak, Anya és Apa hatalmas csoportos ölelésbe vonta a családot. Tadiana örült, hogy a családja segíteni tudott a szomszédaiknak. Mindannyian együtt fognak előre törekedni.
Illusztrálta: Liz Brizzi