Elemis kis barátok
Az elemis foglalkozás mindig vidámabb volt, amikor Liza segített Boginak.
„…légy példa a hívőknek” (1 Timótheus 4:12).
Liza korábban úgy gondolta, hogy sok elemis ének unalmas. A Jézusról szólók tetszettek neki, de a játékos énekekhez már túl nagynak tartotta magát. Olyankor általában összehúzta magát és csak motyogott.
De egy ideje már nem. Most már Liza olyan örömmel énekelte az összes éneket, ahogy csak tudta. Mindig kihúzta magát. Hangosan énekelt. Jól érezte magát.
Mert most már ott ült mellette Bogi.
Az év elején Lizát és az osztálya többi tagját mind összepárosították egy-egy új Napsugárral. Az lett a feladatuk, hogy segítsenek a saját kis Napsugár-barátjuknak jobban érezni magát az elemiben.
Bogi lett Liza kis Napsugár-barátja. Együtt ültek az elemiben. Együtt énekeltek. Amikor csak meglátták egymást az istentiszteleten, mindig integettek vagy megölelték egymást.
Liza minden vasárnap nagyon örült, hogy látja Bogit. És tudta, hogy Bogi is örül neki. Bogi sokszor figyelte Lizát. Amikor Liza hangosan énekelt, Bogi is így tett. Amikor Liza összefonta a karját és áhítattal ült, Bogi is így tett. Emiatt Liza mindig jó példát szeretett volna mutatni.
Liza azt akarta, hogy Bogi szeresse az elemit. Azt akarta, hogy Bogi jól érezze magát, és érezze, hogy szeretik. Közösen tanulhattak az evangéliumról!
Bogi és Liza ismét egymás mellett ültek, mint minden vasárnap. Ma azonban az emelvényen ültek a kápolnában, a többi elemissel. Aznap volt az elemis bemutató.
Bogi a lábát lóbálta és vigyorogva felnézett Lizára.
„Mindjárt te jössz” – súgta Liza. Mindegyik elemis gyermek mondott valamit a bemutatón. Lizához hasonlóan a nagyobb gyermekek hosszabb részeket olvastak fel. A fiatalabbak, mint Bogi is, rövidebb részeket mondtak fel. Liza segített Boginak megtanulni a részét.
„Ne feledd, hogy hangosan beszélj, hogy mindenki értse!” – emlékeztette Liza.
„Te is kijössz velem, ugye?” – kérdezte Bogi. Idegesnek tűnt.
„Hát persze! – felelte Liza. – Ott leszek melletted. Nagyon ügyes leszel.”
Felálltak és elénekeltek egy dalt közösen a többiekkel. Liza visszaemlékezett arra, hogy korábban nem szeretett részt venni az elemis bemutatón. Bogival azonban minden nagyon vidám volt!
Hamarosan Bogi következett. A két lány együtt odalépett a mikrofonhoz. Liza segített Boginak fellépni egy sámlira. Bogi lefagyott. Úgy tűnt, nagyon meg van ijedve.
Liza átölelte. Egy kicsit megszorította a vállát, és azt súgta: „Az imáimban…”
Bogi mély lélegzetet vett. „Az imáimban elmondom Mennyei Atyának, hogy miért vagyok hálás.” A hangja magabiztosan és érthetően csengett.
Bogi szélesen elmosolyodott, megfogta Liza kezét, és leugrott a sámliról. Leültek, miközben mások léptek a mikrofonhoz.
„Nagyon jól csináltad, Bogi!” – mondta Liza.
„Elég hangos és érthető voltam?” – kérdezte Bogi.
„Tökéletesen – válaszolta Liza. – Fogadom, hogy még a leghátsó sorban is hallottak.”
Bogi boldogan izgett-mozgott, majd Lizának támaszkodott. Hallgatták, ahogy a többi gyermek elmondja, mi mindenért hálás.
„Figyu, Liza!” – kezdte Bogi. Magához húzta Lizát, hogy a fülébe suttogjon.
„Én érted vagyok hálás.”
Liza elmosolyodott. „Én is hálás vagyok érted!”
Illusztrálta: Liz Brizzi