A nagy testvér figyelmes
Andris húga, Szilvi, sokszor játszott a bátyja dolgaival.
„Miért nem hagyja békén az én dolgaimat?” – kérdezte Andris Anyutól.
„Szilvi még kicsi. Még nem tud mindent – felelte Anyu. – De szeret téged.”
Ezt Andris is tudta. De ettől még nem érezte magát jobban. Belefáradt abba, hogy osztozzon a dolgain.
Andris elővette a zsírkrétáit. Rajzolt egy képet a Nagyi cicájáról. Aztán odament Anyuhoz.
„Elküldhetem a képemet Nagyinak?” – kérdezte.
„Kiváló ötlet!” – mondta Anyu.
Amikor Andris visszatért, Szilvi éppen azt a képet színezte.
„Tönkretetted!” – kiáltott rá Andris.
Szilvi sírva fakadt. Andris szomorú volt. Nem akarta megríkatni Szilvit.
„Sajnálom – mondta Anyunak. – De belefáradtam abba, hogy nagy testvér legyek.” Úgy érezte, hogy ő is mindjárt elsírja magát.
Anyu megölelte Andrist. „Sajnálom, hogy a képedre rajzolt. Nagy testvérnek lenni időnként nehéz. Elbeszélgetek Szilvivel arról, hogy ne piszkálja a dolgaidat a megkérdezésed nélkül. És esetleg leírhatnánk néhány olyan dolgot is, amit szeretsz vele csinálni. Amikor aztán mérges vagy rá, megcsinálhatsz valamit a listáról.”
Andris elgondolkodott ezen. Bólintott.
Andris és Anyu együtt dolgoztak a listán.
Szívesen játszom Szilvivel.
Szívesen hagyom, hogy néha használja a játékaimat.
Szeretem, amikor Szilvi megölel.
Szeretek könyvekből olvasni neki.
Andris végzett a felsorolással. Aztán megölelte Szilvit. Sok jó dolog van abban, ha valaki nagy testvér!