Ti írtátok
Dráma a színfalak mögött
Paisley B., 12 éves, USA, Utah
Az öcsém sokat bolondozik, nagy képzelőerővel rendelkezik, és törődik másokkal. Ő az egyik legnagyobb rajongóm, amikor színpadon vagyok. Ugyanakkor egy különleges bánásmódot igénylő fiú is. A korához képest kicsi, és küszködik az olvasással, az írással, a beszéddel, és néha mások megértésével. És siket is.
Egy nap a próbák alatt a színpadra vezető lépcsőn mentem felfelé. Hallottam, ahogy valaki valami gonosz dolgot mond a fogyatékossággal élő gyerekekről. Mindenki viccelődni és nevetni kezdett ezen.
Tudom, hogy nem akarták megbántani az érzéseimet, de nagyon elszomorodtam, és elfutottam, hogy elbújjak valahol. Miközben a „búvóhelyemen” ültem, egy felnőtt leült mellém, és beszélgetni kezdett velem a darabról. Kezdtem jobban érezni magam.
Miután hazamentem, elmondtam anyumnak, hogy mi történt. Azt mondta, hogy semmi gond azzal, ha elsétálok valamitől, ami rossz érzéseket ébreszt bennem, az sem baj, ha egy felnőttel beszélgetek az érzéseimről.
Az emberek néha nem értik, milyen érzés, ha valaki különleges bánásmódot igényel, vagy ismer egy ilyen embert. Szeretnék a szeretet és a kedvesség példája lenni.
Illusztrálta: Kristin Sorra