Kérdés a videóról
Josuénak válaszokra volt szüksége, de kit kérdezhetne meg?
Josué bement az internetkávézóba. Számítógépek sorakoztak a falak mellett, és a videójátékok miatt a helyiséget csupa zümmögő és pittyegő hangok töltötték be. Nem volt otthon számítógépe, így hát ide járt számítógépezni. Már alig várta, hogy megnézzen néhány menő videót!
A barátja, Carlos jött be mögötte. Josué adott a tulajdonosnak egy kis pénzt. Aztán Carlossal találtak egy szabad gépet.
Először Josué megkeresett egy vicces videót, amelyet az iskolában említett az egyik barátja. Aztán Carlos választott egy videót, és azt nézték. Felváltva választottak.
„Nézd, ez az egyházról szól!” – mondta Josué. Rákattintott a rövidfilmre, és elkezdte nézni.
A filmben szereplő férfi zavarbaejtő dolgokat mondott az egyházról. Azt mondta, hogy az egyház nem igaz. A videótól Josué úgy érezte, mintha egy vasmarok szorítaná belülről.
„Szerinted igaz, amit ez az ember mondott?” – kérdezte Josué, amikor vége lett a rövidfilmnek.
Carlos megrázta a fejét. „És szerinted igaz, amit mondott?”
Josué elhúzta a száját. Korábban már imádkozott azért, hogy megtudja, hogy az egyház igaz, és jó érzése volt azzal kapcsolatban. Mindig békességet érzett, amikor istentiszteletre ment vagy a szentírásait olvasta. De nem tudta, mit gondoljon arról, amit a filmben hallott.
Aznap este Josué egyre csak forgolódott az ágyában. Nem tudott aludni. Oly sok kérdés zakatolt a fejében! De kit kérdezhetne meg? Papá nem volt az egyház tagja, Mamá pedig túl elfoglalt volt a munkájában. Nem volt senki, akivel beszélhetett volna.
Másnap Carlos fülig érő mosollyal érkezett az iskolába. „Megkérdeztem aput, hogy miről beszél a filmben szereplő férfi. Ő minden kérdésemre válaszolt.”
Josué felkapta a fejét. „Tényleg? Szerinted én is beszélhetnék erről az apukáddal?”
„Persze! Iskola után gyere át hozzánk, és beszélhetünk apuval.”
A tanítási nap hátralevő része vánszorogva telt. Josué izgett-mozgott a padjában. Alig tudott figyelni. A fejében zsibongó összes kérdésre választ kaphat!
Iskola után Zavala fivér, Carlos édesapja leült Josuéval és Carlossal. Hosszú ideig beszélgettek a filmről. Zavala fivér megválaszolta Josué minden kérdését!
„Aggódtam, hogy nem tetszik majd tudni a válaszokat a kérdéseimre” – mondta Josué.
„Még ha én nem is tudnám, Mennyei Atyának mindig vannak válaszai” – felelte Zavala fivér.
„De amikor azért imádkozom, hogy megtudjak valamit, csak egy érzés szokott jönni. Nem igazán kapok választ” – vetette fel Josué.
„Néha pont az érzés a válasz – válaszolta Zavala fivér. – Emellett mindig kutathatjuk a szentírásokat és imádkozhatunk megértésért. Lehet, hogy a válaszok nem azonnal érkeznek, de az nem baj. Mennyei Atya mindent tud, amit mi nem. A Szentlélek pedig segíthet békességet éreznünk.”
A nap hátralevő részében Josué azon gondolkodott, amit Zavala fivér mondott. Aznap este letérdelt imádkozni. „Mennyei Atyám! – mondta. – Igaz-e az, amit Zavala fivér mondott? Nem akarok összezavarodva lenni.”
Josué nyugodtnak és boldognak érezte magát. Hálás volt, amiért továbbra is tehet fel kérdéseket. És örült, hogy Mennyei Atya megadta neki a szükséges választ.