Jézus Krisztus követői a tanítványság ösvényén. A Fiatalság Erősségéért. 2021. ápr. 2–5.
Jöjj, kövess engem!
Jézus Krisztus követői a tanítványság ösvényén
A Jézus Krisztust követjük című, 2010. áprilisi általános konferenciai beszéd alapján.
A Szabadító mindannyiunk számára lehetővé tette a szabadulás és a felmagasztosulás elnyerését. Azonban követnünk kell az Őáltala biztosított ösvényt ahhoz, hogy biztonságban legyünk és békességben legyen részünk.
Fényképezte: Tyler Rickenbach
Húsvét vasárnapján Urunk és Szabadítónk, Jézus Krisztus halál feletti győzelmét ünnepeljük. E tudás betölti szívünket, és mélyről jövő nagyrabecsülést ébreszt bennünk Szabadítónk engesztelő áldozatáért, melyet önként hozott meg értünk. Ez a legfontosabb esemény az emberiség történetében.
Mivel Krisztus Szabadítóként és Megváltóként betöltötte szent küldetését, fel fogunk támadni a halálból, és a lelkünk újra egyesülni fog a testünkkel. Személyes érdemességünk alapján és az Ő kegyelme által abban a dicsőséges lehetőségben van részünk, hogy visszatérhetünk Isten színe elé.
Üzenetünk a világnak
E húsvéti eseményekről szólva Joseph Smith próféta a következőket mondta: „Vallásunk alapvető tantételei az apostolok és a próféták bizonysága Jézus Krisztusról; az, hogy Ő meghalt, eltemették, és harmadnap feltámadt, és felemelkedett a mennybe; és a vallásunkra vonatkozó minden más dolog ennek csupán függeléke.”1
Bár örömmel tölt el bennünket a Gecsemáné és a Golgota eseményeinek örökkévaló jelentősége, mindig is a feltámadt Urat helyeztük figyelmünk középpontjába. Üzenetünk a világnak az, hogy Ő él! Az utolsó napi szenteknél Krisztus jelképe a hitünk jelentőségteljes megnyilvánulásában mutatkozik meg, valamint abban, hogy miként élünk az Ő evangéliuma szerint.2
Miközben azon töprengünk, hogy mit is jelent napjainkban kereszténynek lenni, gondolkozzunk el azon, mit kíván meg tőlünk a tanítványságunk ösvénye. Javaslom, hogy elmélkedjünk el a Szabadító halandó életének és szolgálattételének utolsó két napján, és a megfelelő módon kövessük a tetteit.
Emlékezzetek az úrvacsorára és tartsátok tiszteletben!
Az utolsó vacsorán a Szabadító bevezette az úrvacsora szertartását. Vette a kenyeret, megtörte, imát mondott fölötte, majd pedig a következőket szólva kiosztotta a tanítványainak: „Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lukács 22:19). Így vezette be az úrvacsorát. Ha az Ő tanítványai és egyházának elkötelezett tagjai akarunk lenni, meg kell emlékeznünk az úrvacsoráról, és azt tiszteletben kell tartanunk.
Az úrvacsora mindannyiunk számára lehetővé teszi, hogy megtört szívvel és töredelmes lélekkel kifejezzük, miszerint hajlandók vagyunk követni a Szabadítót, bűnbánatot tartani, és Krisztus engesztelése által szentté válni (lásd Móziás 3:19). Az úrvacsora a keresztelési szövetségünk megújításával lehetővé teszi számunkra annak tanúsítását Istennek, hogy emlékezni fogunk az Ő Fiára, és betartjuk a parancsolatait (lásd Móziás 18:8–10; Tan és szövetségek 20:37, 77–79). Ez elmélyíti mind az Atya, mind pedig a Fiú iránti szeretetünket és nagyrabecsülésünket.
Szeressétek egymást!
A Szabadító azt is mondta: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (lásd János 13:34–35). Tekintve az örökkévaló következményekkel járó engesztelést, melyet az Úr éppen elvégezni készült, egy ilyen parancsolat megkívánja, hogy engedelmeskedjünk. Isten iránti szeretetünket nyilvánítjuk ki, amikor betartjuk az Ő parancsolatait, és szolgáljuk a gyermekeit. Bár nem fogjuk fel teljesen Jézus Krisztus engesztelését, attól még az életünk során törekedhetünk arra, hogy a minket érő csapások ellenére is szeretetteljesebbek és kedvesebbek legyünk.
A Szabadító által az apostolainak és az utánuk következő összes tanítványnak adott, egymás szeretetére szólító megbízás az Ő egyik leginkább központi tanítása. Az, hogy miként viselkedünk egymással, annak mércéje, hogy mennyire vagyunk hajlandóak követni Jézus Krisztust.
Legyetek érdemesek a Szentlélek késztetéseire!
A Szabadító ekkor megígérte az apostoloknak a Szentlelket, az Istenség harmadik tagját. A Szentlélek egy lélekszemély, a Vigasztaló, aki bizonyságot tesz az Atyáról és a Fiúról, mindenről kinyilatkoztatja az igazságot, valamint megszenteli azokat, akik bűnbánatot tartottak és megkeresztelkedtek.
Zajos és viszálykodó világban élünk, ahol szinte minden egyes órában megnézhetünk vagy meghallgathatunk új információkat, zenéket vagy épp teljes badarságokat. Ha rendelkezni akarunk a Szentlélek sugalmazásával, akkor meg kell találnunk az időt arra, hogy lelassítsunk, elmélkedjünk, imádkozzunk és úgy éljünk, hogy érdemesek legyünk elnyerni az Ő sugalmazásait, és azok szerint cselekedni. Ha hallgatunk a figyelmeztetéseire, elkerüljük a komoly hibákat. Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként kiváltságunkban áll világosságot és tudást kapni Őtőle, egészen a tökéletes napig (lásd Tan és szövetségek 50:24).
Kövessétek a Szabadító ösvényét!
Ebben a húsvéti időszakban örvendezünk mindabban, amit a Szabadító értünk tett. Mindannyiunk számára lehetővé tette a szabadulás és a felmagasztosulás elnyerését. Azonban követnünk kell az Őáltala biztosított ösvényt ahhoz, hogy biztonságban legyünk és békességben legyen részünk.
Ennek egyik módja, hogy megszívleljük élő prófétánk tanításait. Ő kiváló példája egy olyan embernek, aki a Szabadítót követi. Másik módja pedig az, hogy keressük a templom menedékét és örök védelmét.
Apostoli tanúságomat teszem, hogy Jézus Krisztus, a világ Szabadítója és Megváltója él. Ő elérhetővé tette az igaz boldogsághoz vezető ösvényt.