Légy elővigyázatos az egyedüllét pillanataiban. A Fiatalság Erősségéért. 2021. ápr. 22–25.
Légy elővigyázatos az egyedüllét pillanataiban
Édesapám megtanította nekem annak fontosságát, hogy az időmet jó dolgok megtételére, ne csupán a rossz dolgok kerülésére használjam.
Fényképezte: Cody Bell
Tizenhárom éves koromban a családomnak a Utah állambeli Grangerben volt földje, és a bátyámmal minden szombat reggel korán keltünk, hogy nekilássunk a ház körüli feladatainknak. Az egyik szombaton az én feladatom a fű lenyírása volt. Elég nagy volt az udvarunk, így hát nagyon korán fel kellett kelnem, hogy mindent elvégezzek, mielőtt túl meleg lenne.
Éppen a fűnyírót raktam vissza a fészerbe, miután végeztem, amikor meghallottam, hogy becsukódik a házunk hátsó ajtaja. Felnéztem, és láttam, amint apám int nekem, hogy jöjjek oda és üljek le vele az otthonunk hátsó verandájának lépcsőjére. Egymás mellett ültünk, a gyönyörű napfelkeltét csodálva, miközben vártam, hogy szóljon hozzám.
A jövőre tekinteni
Egy idő után azt kérdezte tőlem: „Fiam, mondd el nekem, mihez szeretnél kezdeni az életedben. Mik a céljaid? Mit gondolsz a jövőről?
Meséltem neki a céljaimról és az álmaimról, például hogy pompás sporteredményeim lesznek és ügyvéd lesz belőlem. Amikor végeztem, azt mondta: „Ez csodálatos. Mennyei Atyánk segítségével bármit meg tudsz valósítani ebben az életben.”
Aztán így szólt: „Fiam, van még valami, amiről beszélni szeretnék veled, és szeretném, ha tudnád, hogy imádkoztam arról, amit most meg fogok osztani veled. Azért is imádkoztam, hogy a neked átadott üzenetem a lelkedbe vésődjön.
Amit most mondani fogok neked, az nagy hatással lesz arra, ahogyan azokat a kihívásokat és szívfájdalmakat kezeled, amelyekkel minden bizonnyal szembesülni fogsz az életedben. Arra is hatással lesz, hogy miként nézel szembe a sikerekkel, amelyekben részed lesz, méghozzá jobban bármi másnál, amit mondani tudok neked.”
Apa tanácsa: Légy elővigyázatos az egyedüllét pillanataiban
Szünetet tartott, én pedig kíváncsian vártam, hogy megtudjam, mi lesz ez a bámulatos tanács.
„Légy elővigyázatos az egyedüllét pillanataiban az életed során – mondta. – Ezek életed azon pillanatai, amikor ezt gondolod: »Senki nincs körülöttem, senki nem tudja, mit csinálok, és amit e pillanatban teszek, annak semmilyen negatív hatása nem lesz másra«. Tudod, milyen alkalmakról beszélek?
Amit ezekben a pillanatokban – életednek ezen egyedül töltött pillanataiban – csinálsz, meg fogja határozni, mennyire leszel magabiztos Isten és az emberek előtt. Nem taníthatnék neked semmit, ami ennél jobban meg fogja határozni, hogy képes leszel-e összpontosítani az életed nehéz és összetett kihívásaira. És minden másnál jobban, amit csak mondhatnék neked, köze lesz ahhoz, hogy miként nősz fel és neveled fel a saját családodat, és hogyan igyekszel közelebb kerülni Mennyei Atyánkhoz. Fiam, légy elővigyázatos az egyedüllét pillanataiban!”
Gondosan megfogadtam ezt a tanácsot. És pontosan úgy, ahogy mondta, ez a pillanat az elmémbe és a szívembe zárult. Ezek a szavak örökre a lelkembe vésődtek.
Bizonyságom építése
Amikor visszagondoltam arra, amit az édesapám tanított nekem, felismertem, miszerint apám nem csupán annak fontosságára utalt, hogy maradjak távol az olyan dolgoktól, mint a pornográfia vagy a helytelen viselkedés. Azt tanácsolta nekem, hogy töltsem meg az egyedüllét e pillanatait pozitív dolgokkal. Nagyjából egy évvel e beszélgetés után életemben először egyedül végigolvastam a Mormon könyvét. És az egyedüllét egyik pillanatában tanúságot kaptam a Lélektől arról, hogy a Mormon könyve Isten szava. Össze tudtam kötni annak fontosságát, hogy ez Isten szava, azzal, hogy ez az Úr egyháza.
Az egyedüllét e pillanataiban bizonyságot nyertem arról, hogy ifjúságom prófétája, Spencer W. Kimball elnök, az Úr szószólója. És erre az alapra építve tudom azóta is, hogy utána minden egyes próféta, beleértve Russell M. Nelson elnököt ma, az Úr által kiválasztott, elhívott és felkent szószólója a világnak.
Számomra az egyedüllét e pillanatai adják az alapot, amelyen a bizonyságom nyugszik.
Fejlődésre törekedni
A gyermekkori otthonom hátsó verandájának lépcsőjén töltött eme reggel óta az életem egyedül töltött időszakai során tanúsított elővigyázatosság nem csupán azon dolgok megtételét jelenti, amelyek minden egyes pillanat felett őrködnek a tévedéssel vagy a bűnnel szemben, hanem ezen pillanatok lelkileg és fizikailag felemelő tevékenységekkel való kitöltését is. Ide tartozik többek között a jó zene hallgatása, az ima, a szentírások vagy egyéb tartalmas könyvek olvasása, és a testedzés. Megpróbálom ezeket az egyedül töltött időszakokat a tehetségeim fejlesztésével és a hobbijaim űzésével tölteni. Rájöttem, hogy ez pillanatnyi boldogság helyett tartós örömöt hoz nekem.
Fiatal koromban, miközben az életem egyedül töltött időszakai során tanúsított elővigyázatosságon dolgoztam, személyes célokat tűztem ki olyan területeken, amelyeken fejlődni akartam, például: célok kitűzése a Mormon könyve elolvasására, a 400 méteres táv lefutásának idejére, egy teljes idejű misszió szolgálatára, valamint arra vonatkozóan, hogy egyetemre menjek. Igyekeztem arra használni az időmet, hogy fejlődjek és fejlesszem a készségeimet. E célok kitűzése és az elérésükön igyekvés jobb testi egészséggel, erősebb bizonysággal, belső békességgel és tartós örömmel áldotta meg az életemet.
Nagyon hálás vagyok a tanácsért, amelyet oly sok évvel ezelőtt adott az édesapám, miszerint legyek elővigyázatos az egyedüllét pillanataiban az életem során. Tudom, hogy a tanácsa segített nekem szembenéznem az élet kihívásaival és éreznem az abból a tudásból fakadó magabiztosságot, hogy van egy Mennyei Atyám, aki szeret engem, és akihez fordulhatok az ima édes óráján, életem minden egyedül töltött időszakában (lásd Tan és szövetségek 121:45–46). Miközben életed e pillanatai során elővigyázatos vagy és tartalmas, felemelő tevékenységekkel töltöd meg őket, látni és érezni fogod Mennyei Atyánk áldásait oly módon, hogy békesség, fokozott magabiztosság és tartós öröm árad az életedbe.