Ez egy csoda!
Neil L. Andersen
a Tizenkét Apostol Kvórumából
Ha nem vagy teljes idejű misszionárius, akinek névtábla van kitűzve a kabátjára, most van itt az idő, hogy rajzolj egyet a szívedre – úgy, ahogyan Pál is mondta: „…nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva.”
Jézus Krisztus halandó élete tele volt csodákkal – egy szűz édesanya, egy új csillag, pásztoroknak megjelenő angyalok, látásukat visszanyerő vakok, újra járó bénák, angyalok a Gecsemáné kertjében és a sírnál, valamint a legnagyobb csoda mind között: az Ő dicsőséges feltámadása.
El tudjátok-e képzelni a Galileához közeli dombon a tizenegy apostolt, amikor a feltámadott Úr odament hozzájuk és így szólt: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében.”1 „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.”2
„Minden népeket”? „Az egész világba”? „Minden teremtésnek”? Lehetséges volna ez? Habár Jézus biztosította őket erről, biztosan felmerült bennük a kérdés, hogy valóban csodák fogják-e kísérni őket az evangélium terjesztése során.3
A hit legyőzte a kétkedést, majd Péter felemelte a hangját és azt mondta:
„…mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben…, vegyétek füleitekbe az én beszédimet! […]
A názáreti Jézust…, [akit] megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek […]
Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.”4
A lélek tagadhatatlan módon kiáradt aznap, és 3000 lélek keresztelkedett meg. Ahogy pedig Jézus megígérte, jelek és csodák követték a hívők hitét.
Amikor Jézus Krisztus Egyháza 183 évvel ezelőtt visszaállíttatott a földre, az Úr a maroknyi tanítványának adott megbízatásában az Ő évszázadokkal korábban elhangzott szavai csengtek vissza: „…a figyelmeztetés hangja minden néphez szól majd.”5 „Mert bizony, a hangnak el kell jutnia… az egész világba, és a föld legtávolabbi részeibe.”6
„Minden néphez”? „Az egész világba”? „A föld legtávolabbi részeibe”? Lehetséges volna ez?
A Szabadító ugyan biztosítékot adott utolsó napi szentjeinek7, de vajon képesek voltak-e előre látni e csodálatos munka hatását és rendeltetését? Biztosan felmerült bennük a kérdés, hogy valóban csodák fogják-e kísérni őket az evangélium terjesztése során.
A hit azonban újra legyőzte a kétkedést, és több ezren megkeresztelkedtek. Wilford Woodruff elder Angliában egy egész közösségre lelt, akik az ő érkezésére vártak. Az Úr Lelke megpihent rajtuk, ő pedig 45 lelkészt és több száz gyülekezeti tagot keresztelt meg az ott töltött első hónapja alatt a Benbow farmon.8
Napjainkban sincs ez másképp. Amikor David A. Bednar elder és én mintegy 40 évvel ezelőtt misszionáriusok voltunk (és biztosíthatlak benneteket, hogy a piros fotelekben ülők közül nem mi vagyunk a legidősebb visszatért misszionáriusok), akkor 16 000 misszionárius szolgált világszerte. Amint azt Thomas S. Monson elnök jelentette tegnap, most 65 000 misszionáriusunk van – több, mint valaha! Akkor 562 cövek volt, ma pedig több, mint 3000. Akkor 59 országban voltak egyházközségeink és gyülekezeteink, ma a világ 224 nemzete és területe közül 189-ben vannak gyülekezeteink. Kevesen vagyunk, ahogyan azt Nefi is megjövendölte9, ugyanakkor azonban Dániel jövendölése beteljesedésének lehetünk szemtanúi, midőn a kéz érintése nélkül leszakadt kő betölti az egész földet.10
Igen figyelemre méltó csodák idejében élünk! Amikor Monson elnök hat hónappal ezelőtt bejelentette a missziós szolgálatot teljesíteni kívánó fiatal férfiak és nők korhatárának változását, a Lélek tagadhatatlan kiáradásának lehettünk tanúi. A hit legyőzte a kétkedést, és fiatal férfiak és fiatal nők léptek elő. A konferenciát követő csütörtökön az én feladatom volt misszionáriusi elhívásokat javasolni az Első Elnökségnek. Lenyűgözve láttam olyan 18 éves fiúk és 19 éves lányok jelentkezését, akik addigra már módosították a szolgálatra vonatkozó terveiket, túl voltak az orvosi vizsgálatokon, a püspökkel és a cövekelnökkel tartandó interjúkon, és a jelentkezésüket is benyújtották – mindezt öt nap alatt! Mostanra több ezren csatlakoztak hozzájuk. Ez egy csoda!
Hálásak vagyunk a nőtestvérek energiát adó hitéért, a világ országaiban egyre gyarapodó számú misszionáriusért, valamint az egyre több házaspárért, akik készen állnak a szolgálatra. Ötvennyolc új misszió került bejelentésre, a csordultig lévő provói misszionáriusképző központ pedig bámulatos módon egy új társat kapott Mexikóvárosban.
Thomas S. Monson elnök ezt mondta: „Valóban komolyan vesszük az Úr e megbízását: »Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében.«”11„[Ez az]… ügy… tovább fog terjedni, és közben életeket áld és változtat meg. […] Nincs az az erő sehol a világon, amely megállíthatná Isten munkáját.”12
Az Úr csodáinak vagyunk tanúi, miközben az Ő evangéliuma az egész világon elterjed.
Testvérek, olyan biztosan, ahogy az Úr még több misszionáriust inspirált a szolgálatra, ugyanolyan módon nyitja meg egyre több jó és becsületes ember elméjét és szívét, hogy befogadják az Ő misszionáriusait. Már vagy ismeritek ezeket az embereket, vagy pedig ezután fogjátok megismerni őket. Ott vannak a családjaitokban vagy a szomszédságban. Elmennek mellettetek az utcán, mellettetek ülnek az iskolában, vagy kapcsolatban vannak veletek az interneten. Ti is fontos részei vagytok ennek a kibontakozó csodának.
Ha nem vagy teljes idejű misszionárius, akinek névtábla van kitűzve a kabátjára, most van itt az idő, hogy rajzolj egyet a szívedre – úgy, ahogyan Pál is mondta: „…nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva.”13 Ti, visszatért misszionáriusok pedig keressétek meg a régi misszionáriusi névtáblátokat. Nem kell kitűznötök, de tegyétek olyan helyre, ahol mindig látjátok. Az Úrnak most jobban szüksége van rátok, mint valaha bármikor, hogy eszközök legyetek az Ő kezében. Mi mind hozzá tudunk járulni e csoda létrejöttéhez.
Az egyház minden igazlelkű tagja elgondolkozott már azon, hogy miként ossza meg az evangéliumot. Néhányan teljesen természetesen osztják meg az evangéliumot, és sokat tanulhatunk tőlük.14 Mások küszködnek, és azt kérdezik, vajon hogyan lehetnének jobbak ebben. Közben pedig azt kívánják, hogy az a bűntudat, amelyet néha érzünk, bárcsak más helyet találna magának.
Az evangélium megosztása iránti vágyunk térdepelésre késztet bennünket, és így is kell, hogy tegyen, mivel szükségünk van az Úr segítségére.
Monson elnök arra kért bennünket, hogy imádkozzunk a világ azon területeiért, „ahová csak korlátozott mértékben jutunk el, és ahol nem engedik szabadon hirdetni az evangéliumot”15. Ahogy őszintén és együttesen kérleljük Mennyei Atyánkat, az Úr továbbra is fontos ajtókat fog megnyitni előttünk.
Azért is imádkozzunk továbbá, hogy saját lehetőségeink legyenek az evangélium megosztására. Péter apostol azt mondta: „Mindig készen legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről.”16
A világban napjainkban tapasztalható zűrzavar17 és fennforgások18 miatt nem meglepő, hogy egyre kevesebb ember jár valamilyen egyházba. Habár sokan arra vágynak, hogy közelebb kerüljenek Istenhez, és jobban megértsék az élet célját, megválaszolatlan kérdéseik vannak. Sokan nyitott szívvel keresik az igazságot, de ahogy Ámós próféta is írta: „Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.”19 Ti segíthettek megválaszolni a kérdéseiket! A mindennapi beszélgetések során ti is hozzáadhattok a Krisztusba vetett hitükhöz.20
A Szabadító azt mondta: „Tartsátok fel tehát világosságotokat, hogy világítson a világnak. Íme, én vagyok a világosság, amit fel kell tartanotok.”21
Megígérem nektek, hogy amikor azért imádkoztok, hogy megtudjátok, kivel kell beszélnetek, nevek és arcok fognak eszetekbe jutni. Az adott pillanatban, amikor arra szükségetek van, megadatik nektek, hogy mit mondjatok.22 Lehetőségek fognak feltárulni előttetek. A hit felül fog kerekedni a kétkedésen, az Úr pedig a ti saját csodáitokkal fog megáldani benneteket.
A Szabadító megtanította nekünk, hogyan osszuk meg az evangéliumot. Szeretem András történetét, aki azt kérdezte: „Mester, hol lakol?”23 Jézus válaszként megadhatta volna lakhelye pontos címét is. Ehelyett azonban ezt mondta Andrásnak és a vele lévőknek: „Jőjjetek és lássátok meg.”24 Úgy képzelem, a Szabadító tulajdonképpen azt mondta: „Gyertek, és ne csak azt nézzétek meg, hol élek, hanem azt is, hogyan élek. Gyertek, és lássátok meg, ki is vagyok. Gyertek, és érezzétek a Lelket.” Nem tudunk mindent arról a napról, azt azonban tudjuk, hogy amikor András megtalálta a fivérét, Simont, kijelentette: „Megtaláltuk a… Krisztus[t].”25
Azok esetében, akik érdeklődést mutatnak, amikor beszélgetünk velük, a Szabadító példáját követve mi is hívhatjuk őket: „Gyertek el és lássátok meg!” Lesznek, akik elfogadják a meghívást, és olyanok is, akik nem. Mindannyian ismerünk valakit, akit azelőtt már sokszor hívtak, mielőtt elfogadta volna a meghívást, hogy jöjjön el és lássa meg mindezt. Gondoljunk azokra is, akik egyszer már itt voltak velünk, de mostanában már csak ritkán látjuk őket, és hívjuk őket vissza, hogy újra lássanak.
Mi minden ember választását és időzítését tiszteletben tartjuk. Az Úr azt mondta: „…minden ember válasszon magának.”26 Egy ember érdeklődésének hiánya nem kell, hogy meggyengítse a köztünk lévő baráti köteléket és szeretetet. Akár elfogadják a meghívást, hogy jöjjenek el és lássák meg, akár nem, érezni fogjátok az Úr jóváhagyását, azzal együtt pedig még több hitet kaptok ahhoz, hogy újból és újból megosszátok a hitelveiteket.
Azok számára, akik internetet és mobiltelefont használnak, új lehetőségek állnak rendelkezésre ahhoz, hogy másokat meghívjanak. Tegyük a hitelveink interneten történő megosztását még inkább a mindennapi életünk részévé! Az LDS.org, Mormon.org, Facebook, Twitter mind kínál lehetőségeket.
Az evangélium megosztására a bostoni fiatalok számos blogot is indítottak.27Azok, akik aztán az egyházhoz csatlakoztak, először az interneten kezdtek el tanulni, majd utána találkoztak a misszionáriusokkal. Ez az élmény segített a fiataloknak abban, hogy nagyobb hitük legyen személyesen is beszélgetni az evangéliumról. Egyikük azt mondta: „Ez nem misszionáriusi munka. Ez misszionáriusi szórakozás.”28
Mi mindannyian együtt vagyunk ebben. Az egyházközség tagjaiként és misszionáriusokként együtt tervezünk, imádkozunk és segítünk egymásnak. Kérlek titeket, tartsátok a teljes idejű misszionáriusokat a gondolataitokban és az imáitokban! Bízzátok rájuk a családtagjaitokat és barátaitokat! Az Úr bízik bennük, és arra hívta el őket, hogy tanítsák és megáldják azokat, akik Őt keresik.
Paulo Kretly elnök, a Mozambiki Maputo Misszió elnöke a következő élményét osztotta meg: „Mozambikban gyakori az élettársi kapcsolat, mivel az afrikai kultúra szerint a házassághoz nagy hozományra van szükség, ezt pedig a legtöbb pár nem tudja előteremteni.”29
Az egyháztagok és misszionáriusok elgondolkodtak azon, hogy miként tudnának segíteni e téren.
Az imáikra adott válasz az volt, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetniük az erkölcsi tisztaság törvényére, valamint a házasság és az örökkévaló családok fontosságára. Miközben pedig segítettek a pároknak bűnbánatot tartani és törvényes házasságot kötni, arról a boldogságról tanítottak, mely csakis Jézus Krisztus követéséből fakadhat.
Ezen a képen házaspárok láthatók két mozambiki városból. Pénteken kötöttek házasságot, majd az idősebb gyermekeikkel szombaton megkeresztelkedtek.30 Barátokat és családtagokat hívtak, hogy „jöjjenek és lássák meg” mindezt, majd több százan „jöttek és láttak” is.
A keresztelő után az egyik nőtestvér ezt mondta: „Választanunk kellett, hogy az atyáink hagyományait vagy Jézus Krisztust követjük. Úgy döntöttünk, hogy Krisztust követjük.”31
Lehet, hogy nem Mozambikban éltek, de a saját módotokon, a saját kultúrátokban ti is megoszthatjátok Jézus Krisztus visszaállított evangéliumát.
Imádkozzatok Mennyei Atyánkhoz! Ez az Ő szent munkája. Vezérelni fog abban, hogy mit tegyetek. Kapukat fog megnyitni, falakat fog ledönteni előttetek, és segíteni fog az akadályok legyőzésében. Az Úr kijelentette: „…a figyelmeztetés hangja minden néphez szól majd, tanítványaim szája által, […] és senki nem tartóztatja fel őket”32.
Bizonyságomat teszem arról, hogy „az Úr hangja… a föld széleiig szól, hogy aki meg akarja hallani, az hallhassa”33. Ez egy csoda! Ez valóban egy csoda! Jézus Krisztus nevében, ámen.