Kimondott szavaink

Rosemary M. Wixom

az Elemi általános elnöke

Az, ahogyan a gyermekeinkhez szólunk, és a szavak, melyeket ilyenkor használunk, felemelhetik őket és megerősíthetik a hitüket.

Egy fiatal édesapa nemrég megtudta, hogy az egyik általános iskolai tanárnője elhunyt. Őrá emlékezve a következőket írta: „A hozzá kapcsolódó érzések és élmények között elsősorban a vigasz érzése maradt meg bennem. Írni, olvasni, számolni is ő tanított, de ami ennél is fontosabb, megtanította, hogy szeressek gyerek lenni. Az óráin nem volt baj, ha valamit egyszer-kétszer rosszul betűztünk. »Majd gyakoroljuk« – mondta. Nem volt baj, ha néha valami elszakadt vagy kiborult; ő csak ennyit mondott: »Majd megragasztjuk és feltöröljük.« Lehetett próbálkozni, lehetett kezdeményezni, lehetett álmodni, és lehetett élvezni az azon dolgokból fakadó örömöt, melyeket csak a gyerekek tartanak érdekesnek.”

Az egyik legnagyobb hatás, melyet bárki is gyakorolhat ezen a világon, az a gyermekekre tett hatás. A gyermekek hite és önértékelése az életük korai szakaszában formálódik. A kimondott szavak által mindenkinek, aki csak a hangomat hallja, hatalmában áll növelni egy gyermek önbizalmát, valamint a Mennyei Atyánkba és Jézus Krisztusba vetett hitét.

Hélamán 5. fejezetében azt olvassuk: „És most, fiaim, emlékezzetek, emlékezzetek rá, hogy Megváltónk sziklájára, aki Krisztus, Isten Fia, arra kell építenetek az alapotokat.”¹

Ezek voltak a szavak, melyeket Hélamán tanított az ő fiainak. Később azt olvassuk: „És emlékeztek a szavaira. És… elindultak…, hogy Nefi egész népe között tanítsák Isten szavát.”²

Habár Hélamán fiait üldözték és bebörtönözték, a szavak, melyeket egykor hallottak, soha nem hagyták őket cserben. Egy tűzoszlop vette körül és védte meg őket. Azután pedig egy hang hallatszott, mely így szólt a fogva tartóikhoz:

„Tartsatok bűnbánatot, tartsatok bűnbánatot, és ne törekedjetek többé szolgáim elpusztítására…

[N]em mennydörgés hangja volt, se nem nagy zajos lárma hangja, hanem íme, egy tökéletesen szelíd, halk hang volt, mintha suttogás lett volna, és ez egészen a lelkük legmélyéig hatolt.”³

Mi is tanulhatunk e mennyei hangtól. Nem volt hangos, bíráskodó vagy követelődző; sokkal inkább a tökéletes gyengédség csendes hangja volt, mely útmutatást és reményt adott.

Az, ahogyan a gyermekeinkhez szólunk, és a szavak, melyeket ilyenkor használunk, felemelhetik őket és megerősíthetik a hitüket, hogy a Mennyei Atyánkhoz visszavezető úton maradjanak. Amikor a földre jönnek, készen állnak arra, hogy figyeljenek.

Az ilyen gyermeki odafigyelésre jó példa egy történet, mely egy áruházban zajlott. Az áruház tömve volt vásárlókkal, amikor is mindenki arra lett figyelmes, hogy egy édesanya kétségbeesve keresi az elveszett kisfiát. Először a nevét szólongatva próbálta hívni. „Connor” – mondogatta, miközben sietve ide-oda járkált a sorok között. Néhány perc elteltével a hangja egyre hangosabbá és kétségbeesettebbé vált. Hamarosan a biztonsági szolgálatot is értesítették, és az áruházban lévő összes vásárló a gyermeket kezdte keresni. Jó néhány perc eltelt, de továbbra sem találták. Connor édesanyja, érthető módon, percről perce egyre jobban kétségbeesett, és egyre csak a gyermeke nevét kiáltozta.

Az egyik vásárló, miután elmondott egy csendes imát, arra gondolt, hogy Connor talán fél előjönni, mert az édesanyja kiabálva szólongatja. Megemlítette ezt egy másik asszonynak is, aki részt vett a keresésben, majd gyorsan előálltak egy tervvel. Elkezdték együtt végigjárni a sorokat, közben pedig csendben ezt ismételgették: „Connor, ha hallasz, mondd, hogy »itt vagyok«.” Miközben az áruház hátsó része felé haladva ismételgették ezt a mondatot, hamarosan meg is hallották, amint halk, ijedt hangon valaki megszólal: „Itt vagyok.” Connor egy kupac méteráru között bújt el az egyik asztal alatt. A tökéletes kedvesség hangja volt az, mely Connort válaszadásra buzdította.

Imádkozz, hogy megtudd egy gyermek szükségleteit!

Ahhoz, hogy egy gyermek szívéhez szólhassunk, meg kell ismernünk a szükségleteit. Ha imádkozunk azért, hogy megtudjuk e szükségleteket, az általunk kimondott szavaknak hatalmában állhat megérinteni a gyermek szívét. Az erőfeszítéseink megsokszorozódnak, amikor a Szentlélek útmutatására törekszünk. Az Úr azt mondta:

„…mondjátok el a gondolatokat, amelyeket a szívetekbe helyezek…

Mert az adott órában, igen, az adott pillanatban megadatik nektek, hogy mit mondjatok.”⁴

Osztatlan szeretettel figyeljetek

A világ zavaró tényezői sajnos sok esetben megakadályozzák, hogy a gyermekek biztató szavakat hallhassanak, melyek formálhatnák az énképüket.

Dr. Neal Halfon, a Kaliforniai Los Angeles Egyetem Egészséges gyermekekért, családokért és közösségekért nevű központját irányító orvos, „jó indíttatású szülői gondatlanságról” beszélt. Egyik példájában egy 18 hónapos gyermeket és a szüleit vette górcső alá:

„A fiúgyermek boldognak és aktívnak tűnt, mint aki nyilvánvalóan élvezi a szülőkkel történő közös pizzázást. A vacsora végén anyuka elszaladt valamit elintézni, a gyermeket pedig apukára bízta.

Apuka elkezdett SMS-eket olvasgatni, miközben a kis tipegő pizzamaradékokat hajigálva próbálta meg felkelteni a figyelmét. Ekkor az apa újra elkezdett vele foglalkozni, és felé fordulva elkezdett játszani vele. Hamarosan azonban a gyermekkel közösen videókat kezdtek el nézni a telefonon, míg a feleség vissza nem tért.

Dr. Halfon mindkét esetben megfigyelte a gyermek belső világosságának halványodását, s egyben a szülő és a gyermek közötti kapcsolat lazulását.”⁵

Az arra az imánkra adott válasz, hogy miként tudjuk gyermekünk szükségleteit kielégíteni, lehet, hogy az lesz, hogy gyakrabban szakadjunk el a műszaki berendezéseinktől. Azok a becses pillanatok, melyek során lehetőségünk van a gyermekünkkel beszélgetni és kommunikálni, elillannak, ha zavaró tényezők kötik le a figyelmünket. Miért nem tűzünk ki egy időpontot mindennap, amikor lekapcsolódunk a műszaki berendezésekről, hogy inkább újra egymáshoz csatlakozzunk. Egyszerűen csak mindent kapcsoljatok ki! Amikor ezt megteszitek, az otthonotok először csendesnek tűnhet; sőt előfordulhat, hogy úgy érzitek, nem tudtok mihez kezdeni vagy mit mondani. Aztán, ahogy a teljes figyelmeteket a gyermekeitekre fordítjátok, elkezdtek beszélgetni, és élvezetes lesz odafigyelni a másikra.

Írjunk, hogy meggyőzzük gyermekeinket!

Gyermekeinkre azon szavaink által is hatással lehetünk, melyeket leírunk nekik. Nefi így írt erről: „[S]zorgalmasan dolgozunk, hogy írjunk, hogy meggyőzzük gyermekeinket…, hogy higgyenek Krisztusban, és békéljenek meg Istennel.”⁶

Thomas S. Monson elnök megosztotta velünk egy Jay Hess nevű pilóta élményét, akinek a gépét Észak-Vietnám felett lőtték le az 1960-as években: „A családja két évig nem hallott felőle, azt sem tudták, életben van-e vagy sem. Hanoiban tartották fogságban. Egy idő után megengedték, hogy hazaírjon, üzenete azonban nem lehetett hosszabb 25 szónál.” Monson elnök a következő kérdést tette fel: „Mit mondanánk a családunknak hasonló helyzetben, amikor már több mint két éve nem láttuk őket, és azt sem tudnánk, hogy valaha viszontlátjuk-e őket? Mivel valami olyat szeretett volna írni, amiről a családja felismeri, hogy valóban tőle származik, és értékes tanácsokkal is el akarta őket látni, Hess testvér a következőket írta: »A következő dolgok fontosak: templomi házasság, misszió, főiskola. Haladjatok előre, tűzzetek ki célokat, írjatok családtörténetet, és készítsetek fényképet évente kétszer.«”⁷

Ti milyen szavakat írnátok a gyermekeiteknek, ha csupán 25 vagy annál kevesebb szót írhatnátok le?

A korábban említett apa, aki az általános iskolai tanárnőjéről írt, most egy csodálatos kislányt nevel. Érzi a belé helyezett mennyei bizalmat. Vajon milyen lesz a kislány jövője, amikor felnő? Édesapja mi olyat fog mondani neki, ami mélyen a szívébe vésődik majd? Milyen szavak fogják bátorítani és felemelni a lányát, melyek segítenek neki az ösvényen maradni? Lesz jelentősége annak, ha időt szán arra, hogy csendben annyit mond: „Te Isten gyermeke vagy”? A kislány vajon emlékezni fog arra, hogy az édesapja gyakran mondta neki: „Úgy szeretlek, ahogy vagy”?

Hát nem ezt mondta Mennyei Atyánk is az Ő Fiának és mindannyiunknak, amikor azt mondta: „Ez amaz én szerelmes fiam”, majd pedig hozzátette: „a kiben én gyönyörködöm”?⁸

A gyermekeinknek kimondott és leírt szavak tükrözzék Mennyei Atyánknak az Ő Fia, Jézus Krisztus és irántunk érzett szeretetét. Aztán pedig álljunk meg és figyeljünk, mert a gyermekek a leginkább képesek arra, hogy válaszként nagyszerű és csodálatos dolgokat mondjanak. Ezeket mondom Jézus Krisztus nevében, ámen.