Nem épült homokra
A saját egyéni hitünk alapja – erősen az örök igazságba kapcsolódva – lehetővé teszi mindannyiunknak, hogy örök látószöggel felfelé nyújtsuk kezünket.
Körülbelül két évtizede, amikor templom volt épülőben Mexikóvárosban, az építészeknek nagy kihívással kellett szembenézni. Mivel Mexikóváros egy vízgyűjtő feletti medencén terül el, néhány épület lesüllyed és az idő múlásával megdől. Az ottani templom felépítése különleges alapot kívánt. Kettőszázhuszonegy nagy, megerősített betonoszlopot1 fektettek le több mint 30 méter mélyen a földbe. Az oszlopokra acélpántokat kapcsoltak, amiket aztán hozzáerősítettek egy olyan szerkezethez, mely szükség szerint állítható, hogy az épület vízszintben maradjon.2 Ezzel a láthatatlan, ám biztos alappal a templom biztosan és egyenesen áll ma.
Minden épületnek, intézménynek vagy egyénnek erős alapjának kell lennie, hogy kiállja az idő próbáit. Ezt szem előtt tartva vizsgáljuk meg Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza alapját! Majd nézzük meg, hogy az egyház szilárd alapja miként támasztja alá hitünk alapját az egyház egyéni tagjaiként!
I. AZ UTOLSÓ NAPOK SZENTJEINEK JÉZUS KRISZTUS EGYHÁZÁNAK ALAPJA
Ez az egyház egyedülálló alapon áll, mely az időtlen igazság kőzetéhez van erősítve. Testvérek, a szent ügy, amelyért dolgozunk, nem 1820-ban kezdődött New York államban! Nem Betlehemben, és nem is az Éden kertjében vette kezdetét. Az örökkévaló evangélium támasztópillérei a helyükön voltak már a világ teremtése előtt.
Ez a valóság megerősítést nyer a szent írásokban. Tanulmányoztam a szentírásokat az örökkévalóság azon részére vonatkozóan, mielőtt a föld létrejött. Ne aggódjatok, nem fogom mindegyiket idézni! Csatolok azonban néhányat közülük üzenetem nyomtatott kiadásához. Ezek a láthatatlan, időtlen igazságok olyan „halandóság előtti oszlopokat” alkotnak, melyek alulról megerősítik ezen egyház alapját.
A megváltás terve és az Isten királyságában való örökség elnyerésének lehetősége
A föld alapjainak megvetése előtt elkészült a megváltás terve.3 Benne foglaltatott az Isten királyságában elnyerhető isteni örökség csodás lehetősége.4
Jézus Krisztus kiengesztelése
Ebben a tervben központi helyen áll Jézus Krisztus engesztelése. A halandóság előtti tanácsokban Atyja előre elrendelte, hogy kiengesztelést hozzon bűneinkért, és megoldja a fizikai és lelki halál kötelékeit.5 Jézus kijelentette: „Én … a világ teremtése óta arra rendeltettem, hogy népemet megváltsam. (…) Énbennem az egész emberiségnek, azoknak, akik hisznek az én nevemben, örök életük lesz.”6 Később Pál hozzátette, hogy az egyház „az apostoloknak és prófétáknak alapkövén [épült], lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus”.7
Az ellenségtől jövő ellentét
Sátán már a világ megteremtése előtt is szembeszállt az Úrral.8 Ő és kegyeltjei mindig is harcoltak az Üdvözítő szent munkája ellen, és továbbra is így fognak tenni.
Előre elrendelés a papságra és a papság ránk ruházása
A világ alapjainak megvetése előtt mindannyian léteztünk; Mennyei Atyánkkal éltünk szellemgyermekekként. Köztünk voltak nemes és nagy emberek, akik előre el lettek rendelve a papságba.9 Ábrahám,10 Jeremiás,11 Joseph Smith12 és mások13 elrendeltettek, hogy Isten prófétái legyenek. Az is előre látható volt, hogy néhány prófétának vérét fogják ontani ebben a szent ügyben.14 A papsági felszentelés módjának az atyákon keresztül kellett jönnie „kezdettől fogva, még mielőtt a föld lett volna”.15
A nőtestvéreknek hatalom adatott Isten dicsőítésére
A nőtestvérek különleges ajándékokat kaptak. Az Úr kijelentette: megadatott nekik a hatalom, „hogy sokasodjanak és benépesítsék a földet parancsom szerint, és hogy beteljesedjék az ígéret, amelyet Atyám a világ teremtése előtt tett, … hogy ők felmagasztalódjanak az örök világokban, hogy emberi lelkeket szülhessenek, mert ebben folytatódik Atyám műve, hogy ő megdicsőíttessék.”16 Gondoljatok csak bele: amikor egy anya világra hoz egy gyermeket és gondját viseli, nem csak segít, hogy a föld megfelelhessen teremtése céljának,17 hanem Istent is dicsőíti!
A szövetség gyermekei
A szövetség gyermekei a halandóság előtti létben lettek kiválasztva. Pál azt tanította, hogy az Úr „kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt”.18
Az áldás alapjául szolgáló törvény iránti engedelmesség
Azután meg lettek teremtve azok a feltételek, melyek lehetővé teszik számunkra Isten áldásainak elnyerését – az áldás alapjául szolgáló törvény iránti engedelmesség szerint.19
Szent dolgok, melyek az utolsó napokban kerülnek kinyilatkoztatásra
Egy másik oszlop az utolsó napokra visszatartott kinyilatkoztatásra vonatkozik. Az Úr régóta eltervezte, hogy kinyilatkoztatja mindazon dolgokat, „amik e világ alapítása óta rejtve valának”.20 Ezek közé tartoznak a Mormon könyvében feljegyzett kinyilatkoztatások,21 valamint a szent templom szertartásai és szövetségei is.22 Az Úr kijelentette Joseph Smith prófétának: „Mert úgy tetszik nekem, hogy kinyilatkoztassak egyházamnak olyan dolgokat, amelyek már a világ teremtése előtt rejtve voltak, olyan dolgokat, amelyek az idők teljességének sáfárságához tartoznak.”23
A halottak megváltása
Az Úr kinyilatkoztatta, hogy „a halottakért való keresztelés szertartása … már a világ kezdete előtt rendeltetett”.24 Az üdvözülés így elérhető lett azok számára, „akik az evangélium megismerése nélkül halnak meg”.25 Biztosítva lett a nemzedékek közti összekötő kapocs, hogy létrejöhessen a sáfárságok, kulcsok, hatalmak és dicsőségek teljes, hiánytalan és tökéletes egysége.26
Testvérek, ezek a láthatatlan, ám biztos oszlopok a helyükön álltak a világ létrejötte előtt. Alátámasztják az örökkévaló evangéliumot, ami most vissza van állítva a maga teljességében.27 Egy ilyen alappal ez az egyház nem fog helyéről kimozdulni,28 a millennium idején át.29
II. AZ EGYHÁZ EGYES TAGJAINAK ALAPJA
Ugyanúgy, ahogy az épületeknek és intézményeknek van alapja, nekünk egyénekként is van a hitünket támogató alapunk. Némelyik gyenge; némelyik erős. Kételkedhetünk, „hasonlato[san] a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány”,30 vagy állhatunk szilárd alapon, lelki acélkötéllel csatolva magunkat az alapzathoz, az evangélium időtlen oszlopaihoz.31
Gordon B. Hinckley elnök azt kérte, hogy új megtértjeinket erősítse az egyházban egy barát, egy elhívás, valamint táplálja őket Isten jó szava.32 Gyakran énekeljük e szavakat: „Nem épült homokra, szilárd kősziklára, / Az Úr serege, hitünknek szent alapja.”33 Amikor részesülünk Isten tápláló szavából, a szeretetéből lakmározunk.34
„Emlékezzetek …, hogy a sziklára, Megváltó Krisztusunkra, az Isten Fiára építsetek! Mert akkor, ha majd az ördög hatalmas szélvészt … szabadít is rátok, ha jégesővel, dühöngő viharral tör is rátok, nem lesz rajtatok hatalma. Akkor nem taszíthat le benneteket a szenvedés és a végtelen siralom völgyébe, mert az a szikla, amelyre ti építettetek, … biztos alap.”35
Ám még a szilárd alap sem előzheti meg az élet problémáit. A tévelygő gyermekek fájdalmat okoznak a gyermekeknek. Néhány csonka család soha nem lesz újra egész. A nemi beállítottság zavara nehezen érthető. A házaspároknak – különféle okokból – talán nem lehet gyermeke. Napjainkban is előfordul, hogy „a bűnösöket és a gonoszokat … a pénzükért felment[ik]”.36 Néhány dolog egyszerűen nem tűnik igazságosnak.37
Az erős támasztékkal azonban képesek vagyunk segítségért felfelé nyújtani kezünket, akkor is, amikor könnyű válaszok nélküli kérdésekkel kerülünk szembe. A költő így ír erről:
Ki vagy Te, nem tudom,
Ám ebben biztos vagyok:
Kezed műve fenn az égen
Az ezüstfényű Plejádok.
Te engedted szabadjára
Mind a zúgó szeleket;
Színes fallal választád szét
A napokat s az éjeket.
Tőled nyílnak a virágok
S ragyognak a csillagok.
Te tetted, hogy ércet s követ
Rejtenek a hegy-gyomrok.
Ám csodálatos műved
Teljessé csak akkor lett,
Mikor vágyat ültettél szívünkbe,
Hogy elérjük az eget.38
Bár nem tudunk mindent,39 azt viszont tudjuk, hogy Isten él és szeret minket.40 Az erős alapzaton állva felfelé nyújthatjuk kezünket és erőt kaphatunk az élet nehéz terheinek viseléséhez.
Példaképp hadd mondjam el, mennyire becsülöm azokat a különleges lelkeket, akik a szülői mivolt kihívásaival a Teremtőjükbe vetett megingathatatlan hittel néznek szembe. Egy családba, ami nagyon közel áll Sister Nelsonhoz és hozzám, nemrég egy kisfiú született. Apró testének szinte minden részére ható többszörös rendellenességgel jött világra. Életének első hetében két műtétre volt szüksége. Továbbiak is kellenek még. Amikor a gyermek szüleivel beszélgettem, nem azt kérdezték: „Miért történik ez velünk?” Inkább azt mondták: „Tudjuk, hogy ennek a gyermeknek hozzánk kellett születnie. Isten ránk bízta ezt a különleges csecsemőt. A lehető legjobban fogjuk szeretni őt és gondoskodunk róla.” Hálát adok az Úrnak az ilyen szülőkért.
Nemrég a halál hirtelen és figyelmeztetés nélkül elragadta egyik barátunk férjét. A feleségről e szavakat jegyezte le a húga: „A régmúlt évekre és a most tovaszállt napokra visszatekintve ámulattal tölti el a felismerés, hogy szerető Atyja milyen készségeket és tapasztalatokat adott az életébe, olyan dolgokat, melyek akkoriban talán nem tűntek lényegesnek, ám felkészítették őt arra, hogy megbirkózzon szívszaggató fájdalmával. Ahelyett, hogy a magára hagyottság és keserűség töltené el, érzi, hogy szeretik és gondoskodnak róla. (…) Azt mondta nekem: ‚Amikor látom, hogy Mennyei Atyám előkészített jelenlegi körülményemre és előre tudta ezt, miért aggódnék a jövő miatt? Bizonyára még ma a helyére teszi mindazt, amire holnap szükségem lesz, hogy szembenézzek az előttem álló ismeretlennel.’”41
Egy misszionáriustól felejthetetlen levelet kaptam. Azt írta: „Még mindig nem tudom pontosan, miért kellett [rákban szenvednem], különösen akkor, amikor az Urat szolgáltam a misszióban, de teljes őszinteséggel mondhatom, hogy mindörökké hálás leszek kegyelmes Mennyei Atyánknak, amiért engedte, hogy részem legyen ebben a tapasztalatban. (…) Egy nap sem telik el anélkül – folytatja –, hogy ne gondolnék arra az időre, amikor a kórházban feküdtem a kemoterápia hatásaitól szenvedve, vagy amikor egy újabb műtét okozta fájdalom torzította el az arcom. (…) Nem telik el nap anélkül, hogy ne gondolnék a szentírások, különösképp a Mormon könyve tanulmányozásával töltött időre, és ne emlékeznék a vigaszra és békességre, amit éreztem. Gyakran jutnak eszembe az éjszakák, amikor lefekvés előtt kiöntöttem lelkem Mennyei Atyámnak, és hálát adtam neki életem megóvásáért.” Azután az elder ezt a csodás hírt közölte: „A héten visszamentem az orvoshoz, és … nyomát sem találta testemben a betegségnek.”42 Szívemből szeretem az ilyen hithű misszionáriusokat.
Mi tehát milyen alapra építünk? Ennek az egyháznak az alapja már sokkal a világ megalkotása előtt le lett fektetve. Erős, igaz és örökkévaló. A saját egyéni hitünk alapja – erősen az örök igazságba kapcsolódva – lehetővé teszi mindannyiunknak, hogy örök látószöggel felfelé nyújtsuk kezünket.43 Ez a hit ad majd reményt, amikor nincs remény. Örömet ad itt és örök életet ezután. Erről teszek bizonyságot, Jézus Krisztus nevében, ámen.