Az út, amit életnek hívunk
Ha a helyes ösvényen maradtok, a jutalom az élet utazásának végén kárpótol majd a szenvedés pillanataiért, melyekben az út során részetek van.
Testvérek, boldog vagyok, hogy itt lehetek veletek ma este. Én szintén kimondottan hozzátok, az ároni papság fiatal férfiaihoz szeretnék ma szólni. Nagyon szeretlek benneteket, és törődök veletek.
Az új A fiatalság erősségéért című füzetben az Első Elnökség így szól hozzátok: „Szeretett fiatal testvéreink, hatalmas bizalommal vagyunk irántatok. Kiválasztott lelkek vagytok, akik ebben az időszakban jöttetek el, amikor a felelősségek és a lehetőségek éppúgy a leghatalmasabbak, mint a kísértések. Földi életutatok elején jártok. Mennyei Atyátok azt szeretné, hogy életetek örömteli legyen, és hogy visszavezessen benneteket az Ő jelenlétébe. Azok a döntések, amiket most hoztok, meg fogják határozni az életetekben és az örökkévalóságban bekövetkező események nagy részét. ([füzet, 2001], 2. o.)
Remélem, hogy ma este tanultok majd valamit a közel 70 éves utazásomból, amit azon az úton tettem meg, amit életnek hívunk. Szüleitek és nagyszüleitek talán már mondták nektek ezt: „Minél öregebb vagy, annál gyorsabban telik az idő.” Olyan ez, mintha az egyik pillanatban tizenkét évesek lennétek, előttetek az egész élettel, a másik pillanatban pedig már majdnem hetven évesek vagytok, előttetek egy egyre növekvő pocakkal!
Nehéz elhinni, hogy körülbelül tizenhárom évvel ezelőtt beszéltem utoljára általános papsági gyűlésen. Akkor egy utazásról meséltem a testvéreknek, amit biciklin tettünk meg a fiaimmal, és az élményből azt a következtetést vontam le, milyen fontos is jól felkészülni az élet utazására.
Ma is utazásokról szeretnék nektek beszélni, amikben részem volt, és szeretném veletek megosztani mindazt, amit azokból tanultam.
Nemrég a családom közül páran felvetették, milyen jó lenne elbiciklizni a montanai Bozemanből a wyomingi Jackson Hole-ba. Ez a 362 kilométeres út három napba telik, mi pedig elhatároztuk, hogy az amerikai vízválasztót három alkalommal is keresztezni fogjuk. Úgy gondoltuk, hogy a hegyeken való átkelés jó időben csodálatos élményt nyújtana, ami segíthet, hogy megbecsüljük Isten teremtményeit.
Alapos tervezés és előkészület után fiaim közül ketten, valamint egyetlen lányom és jómagam eldöntöttük, hogy éjszaka a Montana állambeli Big Sky-ban fogunk megállni. A reggel tökéletes volt, és pompás útra számítottunk. Azonban ahogy haladtunk, sötét felhők gyülekeztek, és esni kezdett, ami végül havas esőbe és jégesőbe torkollott. Borzasztóan fáztunk, vizesek voltunk, és szörnyen éreztük magunkat. Amikor befejeztük utunk első napját és megérkeztünk éjszakai állomásunkra, eszembe jutott, hogy az élet is olyan lehet, mint ez a nap. Szerencsére felkészültünk mindenféle időjárásra; ha nem így lett volna, nagyon nehezen tettük volna meg az aznapi utat. Az élet utazásának minden állomásán teljes reménnyel és optimizmussal kell útnak indulnunk, mindamellett azonban fel kell készülnünk, hogy valamikor ellentétekbe vagy nehézségekbe ütközünk.
A fiatalságotokban kialakított szokások elkísérhetnek benneteket halandó életetek többi részén. Ha most helyes döntéseket hoztok, akkor képesek lesztek azon az úton maradni, ami segít nektek később a leghidegebb és legzordabb pillanatokban.
Például ha rászoktok a csúnya beszédre, akkor minél tovább beszéltek így, annál nehezebb lesz leszokni róla. Jobb, ha már most másik útra léptek, egy olyanra, ami a tisztasághoz vezet gondolatban, szóban és tettben, hogy veletek legyen a Szentlélek. Képzeljétek el, milyen nehéz is missziót szolgálni, és közben durva szavakra emlékezni, amikor szükségetek van a Szellemre, hogy állandó társként veletek legyen! Ha gondot okoz nektek, hogy közönséges szavakat használtok, akkor itt az idő, hogy változtassatok ezen!
Utunk második napja Nyugat Yellowstone-ba vezetett. Minden olyan volt, mint ahogy az meg van írva – a biciklik egyenletesen haladtak, lábunk nem fáradt el, amint második úticélunk felé közeledtünk. Ekkor jöttem rá arra, hogy ha nem figyelünk, amikor minden rendben megy az életben, akkor megjelenhet a kísértés, hogy feledkezzünk meg Mennyei Atyánkról, és boldog állapotunkat magunknak tudjuk be. Ne essetek ebbe a hibába!
Joseph Smith próféta azt tanította: „A boldogság létezésünk célja és terve; és az lesz annak vége is, ha az ahhoz vezető úton járunk; és ez az erény, a becsületesség, a hithűség, a szentség, és Isten valamennyi parancsolata betartásának az útja.” (Teachings of the Prophet Joseph Smith, vál. Joseph Fielding Smith [1976], 255-256. o.)
A Mormon könyve tele van olyan emberekről szóló beszámolókkal, akiket megáldott az Úr, majd kérkedők lettek sikereik miatt. Végül büszkeségükben letértek a helyes ösvényről, és amint eltávolodtak az igazságtól, elvesztették mindenüket, amijük csak volt. Bizonyosodjatok meg arról, hogy nem lesztek olyanok, mint az ősi nefiták; emlékezzetek mindig áldásaitok igaz forrására!
Utunk harmadik napján megtanultam, hogy bár vannak életünkben hullámvölgyek, a hozzáállásunk határozza meg azt, miként szembesülünk velük. Aznap háromszor mentünk át a vízválasztón, 1463 méterről 2530-ra emelkedtünk. A meredek hegyoldal megmászása biciklin megköveteli a megfelelő hozzáállást, hogy elérjük a megfelelő szintet. Ugyanígy van ez az élettel. Ha érdemleges célokat tűztök ki, és szemeteket azokon tartjátok, akkor elsajátítjátok az önfegyelmet, és sok mindent elérhettek. Igen, voltak olyan időszakok, amikor a meredek hegyoldal emelkedője épp annyi volt, amennyit én kibírtam, de nem adtam fel, mert eltökélt voltam.
Az ároni papság fiatal férfiai, buzdítalak benneteket, hogy tűzzetek ki magatok elé célokat, mint például a szeminárium látogatása, tisztességes missziós szolgálat, főiskolai diploma és a templomi házasságra való érdemesség! A ti korotokban ezek talán nagy célnak tűnnek, de ha most kezdtek hozzá a hegymászáshoz, akkor sokkal inkább felkészültek lesztek arra, hogy a tetejére jussatok.
Két évvel ezelőtt elder Richard G. Scottnak, a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjának, és nekem lehetőségünk volt arra, hogy egy kenutúrára menjünk Quetico vadvilágába Kanadába, Ontario államba. Kenuinkat a szárazföldön cipeltük a tavak között. Amikor félúton voltunk az egyik nagyobb tavon, az időjárás rosszra fordult, és az eddig nyugodt víz háborgó és veszélyes lett, kis kenunkat ide-oda dobálta.
Döntenünk kellett. Megpróbáljuk elérni a célállomást, vagy a legközelebbi sziget felé fordulunk és megvárjuk, amíg elül a vihar? A válasz most már egyértelmű, de akkor nem volt könnyű döntést hozni. Ha továbbmegyünk, akkor megérkeznénk a táborhelyhez. Ha elodázzuk az utat, akkor későn érnénk oda, és sötétben kellene eveznünk. Amint a lehetőségeket mérlegeltük, úgy éreztük, hogy a legközelebbi szigetre kell mennünk. Megtettük, és egy sokkal hevesebb vihar ért minket utol. Ha azt választottuk volna, hogy továbbmegyünk, az életünk forgott volna kockán.
Itt a halandóságban arra hívtak el minket, hogy komoly döntéseket hozzunk, aminek következményei maradandó hatással lesznek lelki jövőnkre. Buzdítalak titeket, hogy mindig legyetek érdemesek arra, hogy a Szellem segítségét kérjétek, hogy mindig a jót választhassátok.
Mormon könyvében Nefi így szól hozzánk: „Akkor jártok tehát majd az örök élethez vezető szoros és keskeny ösvényen; igen, beléptetek a kapun, ha az Atya és a Fiú parancsolatai szerint cselekedtek; és … elnyertétek a Szentlelket.” (2 Nefi 31:18)
Amikor a családunk befejezte a 362 kilométeres biciklitúrát, megtanultuk, hogy mindegy milyen nehéz dolgok állnak az életnek nevezett úton, nagy boldogság vár azokra, akik betartják a parancsolatokat, és mindvégig kitartanak.
Az ároni papság fiatal férfiai, rajtatok nyugszik a felelősség, hogy erősen összpontosítsatok örökkévaló célállomásotokra. Igen, az élet utazásában sok fent és lent fordul elő. Igen, lesznek napok, amikor nehéznek érzitek az életet. De ha a helyes ösvényen maradtok, a jutalom az élet utazásának végén kárpótol majd a szenvedés pillanataiért, melyekben az út során részetek van.
Ismét A fiatalság erősségéért című füzetből, az Első Elnökség azt írja: „Tartsátok tisztán elméteket és testeteket a világ bűneitől azért, hogy elvégezhessétek az előttetek álló nagyszerű feladatokat! Imádkozunk, hogy érdemesek legyetek véghezvinni az Isten királyságának építésével járó kötelezettségeket, és hogy felkészüljetek az Üdvözítő második eljövetelére.” (3. oldal)
Fiatal barátaim, kérlek benneteket, hogy ismerjétek fel a bölcsesség fontosságát azáltal, hogy követitek prófétáink tanácsát, és akkor boldogságban lesz részetek az élet utazásában!
Erről teszem a bizonyságomat Jézus Krisztus nevében, ámen.