Mutassátok meg, hogy tudjátok!
Naponta kapunk lehetőségeket arra, hogy megmutassuk: tudjuk, miként lehetünk olyanok, mint Jézus, és hogyan követhetjük Őt hittel.
Kedves elemis gyermekek! Ebben az évben ünnepeljük az Elemi megszervezésének 125. évfordulóját. Isten egyik prófétája szervezte meg azért, hogy segítsen a gyermekeknek Jézus Krisztus evangéliumát örömmel tanulmányozni, és a szerint élni. Az Elemi nagyon fontos szervezet, ez az év pedig csodálatos ünnepléssel telik majd. A legfontosabb, hogy mi – szüleitek, vezetőitek és tanítóitok – benneteket, a gyermeket ünnepelünk. Szeretünk titeket. Örülünk annak, akik vagytok, és akik lehettek.
Isten gyermekei vagytok. Van egy szerető Mennyei Atyátok, aki hallja és megválaszolja az imáitokat. Azt szeretné, ha érdemesek lennétek arra, hogy egy nap majd visszatérjetek Hozzá és Vele éljetek. Ha tudjátok ezt, az segíthet nektek, hogy a remény ragyogásával tervezzétek a földi és örökkévaló jövőtöket. Amikor a jövőbe néztek, nézzetek a holnapnál sokkal messzebbre! A szentírások, az utolsó napi szent próféták tanításai, még az elemis dalok is segíthetnek abban, hogy megértsétek örökkévaló lehetőségeiteket és felkészüljetek azok megvalósítására. Jézus Krisztus példát adott nekünk arról, miként kell érdemesen élnünk, hogy visszatérhessünk Mennyei Atyánkhoz. Mindannyiótoknak lehetősége lesz tanulni Jézus Krisztusról, és azután hittel követni Őt.
Azzal mutatjuk meg, hogy tudjuk, hogyan követhetjük Őt, ha megkötjük és betartjuk a keresztelői szövetségeket, valamint ha elnyerjük a Szentlelket és hallgatunk rá. Minden alkalommal azt mutatjuk, hogy tudjuk, hogyan követhetjük Őt, amikor az úrvacsorából veszünk és emlékezünk Jézusra. Szeretnék egy másik módról is beszélni, ahogyan megmutathatjuk Neki, hogy ezt tudjuk – a parancsolatok betartásáról.
Az Úr kijelentette: „Bizony mondom nektek, ez az én evangéliumom; és azt is tudjátok, hogy egyházamban mit kell cselekednetek; mert amit engem láttatok cselekedni, nektek is azt kell cselekednetek.”1 Nagyon szeretem a „Próbálok úgy élni, mint Jézus”2 kezdetű dalt, és szeretem azt az érzést, ami bennem van, amikor énekelem. Naponta kapunk lehetőségeket arra, hogy megmutassuk: tudjuk, miként lehetünk olyanok, mint Jézus, és hogyan követhetjük Őt hittel.
Amikor a tízéves John csatlakozott az úszócsapathoz, elmondta az edzőnek, hogy a szombati versenyeken el tud indulni, de vasárnapokon nem. Az idény utolsó versenyén John váltóversenyét vasárnapra tették. Emlékezett egy családi esti tanításra arról, hogy előre kell döntéseket hozni, úgy könnyebb a helyes dolgot tenni, amikor elérkezik az idő. John azt mondta: „Még mielőtt a csapatomhoz álltam volna, eldöntöttem, hogy nem úszok vasárnap. Ez nagyon megkönnyítette, hogy elmondjam az edzőnek, hogy nem úszhatok a váltóban. Azt hittem, az edző mérges lesz rám. Azonban az évzáró ünnepségen … elmondta a csapatnak, hogy nagyon büszke rám, amiért normáim vannak, és ragaszkodom hozzájuk.”3 John azzal mutatja meg, hogy tudja mindezt, hogy megszenteli a sabbat napját, és példájával megmutatja, milyen ember az, aki követi Jézus tanításait. Minden alkalommal, amikor megszentelitek a sabbat napját, megmutatjátok, hogy mindezt tudjátok.
Lehet, hogy veletek is megesett hasonló, mint velem, amikor tizenegy éves voltam. Volt egy barátom, akire felnéztem, mert látszólag olyan sokat tudott. Egy nap aztán megkínált cigivel. Azt mondta, segít megtanulni dohányozni, és olyan szavakkal unszolt, mint: „Nem fog ártani – ez az egy alkalom!” Nem akartam megsérteni, de már nagyon fiatal koromban elhatároztam, hogy soha nem fogok dohányozni. Ez a döntés könnyebbé tette, hogy nemet mondjak. Mutassátok meg, hogy tudjátok mindezt azzal, hogy betartjátok a Bölcsesség szavát!
Amikor Caitlin hatéves volt, megkérdezte a tánctanárát, hogy viselhetne-e szerényebb ruhát az előadáson. Amikor a tanára azt mondta, hogy nem, Caitlin tudta, mit kell tennie. Azt mondta a tanárának, hogy akkor nem léphet fel, mert azt kell tennie, amit Jézus szeretne, hogy tegyen. Caitlin azt mondta: „Nagyon nehéz döntés volt, de jó érzésem volt utána.”4 Tiszteletet fejezünk ki testünk iránt, amikor visszafogottan öltözködünk. Megmutatjuk ezáltal, hogyan kell betartani az Üdvözítő parancsolatait, és miként kell követni Őt.
Azzal is megmutatjuk, hogy tudjuk mindezt, ha a szerint a parancsolat szerint élünk, ami azt mondja, szeressük egymást. Prófétánk, Gordon B. Hinckley elnök azt mondta: „Hatalmas erő származik abból, ha tudjuk, hogy ti is és én is Isten fiai és leányai vagyunk. (…) Aki rendelkezik ezzel a tudással, és engedi, hogy az befolyással legyen az életére, nem alacsonyodik le odáig, hogy középszerű vagy értéktelen … dolgot tegyen.”5 Jézus azt parancsolta nekünk, hogy úgy szeressük a felebarátainkat, mint önmagunkat. Ezt a tanítását a jó samaritánus példájával jellemezte, aki akkor is jóságosan és könyörülettel cselekedett, amikor senki más sem segített. Aztán az Üdvözítő ezt mondta: „Eredj el, és te is e képen cselekedjél.”6 Az Üdvözítő azt tanította, hogy szeressük egymást és tegyünk jó egymással – még azokkal is, akiknek más normáik vannak. Ezek a különbségek nem lehetnek kifogások arra, hogy elkerüljünk másokat, vagy hogy ne legyünk velük kedvesek.
A nyolcéves Chelsea egyik barátnője azt mondta, hogy nem szereti az egyik fiút, mert nem az egyházunk tagja. Szerintetek mit tett Chelsea? Ti mit tettetek volna? Chelsea elmondta a barátnőjének, hogy nem baj, hogy az a fiú nem egyháztag; attól még jó ember.7 Megmutatjuk, hogy tudjuk, miként kövessük az Üdvözítőt, amikor kedvesen és tisztelettel bánunk másokkal.
Mi a helyzet a saját családunk tagjai iránt tanúsított kedvességgel? A legfontosabb és olykor a legnehezebb hely, ahol kedvességet kell mutatnunk, a saját otthonunk, vagyis a szüleink és a testvéreink iránt. Amikor fiunk, Mitch, tízéves volt, mindig segíteni akart a családnak, különösen akkor, ha mókázni is lehetett közben. Amikor nem figyelt senki, egy csengőt akasztott a nyakába, és londinert játszott, amikor a családi munkákban segített. Amikor a családtagok észrevették, hogy valamit megcsinált, csak azt mondták: „Biztos a londier volt.” Mitch nagy segítségünkre volt, és közben vidámságot és örömöt is hozott a családba.
A fiúk és lányok, akikről beszéltem, azzal mutatták meg, hogy tudják mindezt, hogy megszentelték a sabbat napját, betartották a Bölcsesség szavát, szerények voltak öltözködésükben, valamint kedvesek voltak a barátaikhoz és a családjukhoz. Ti is megmutathatjátok, hogy tudjátok mindezt ezen és más parancsolatok betartásán keresztül!
Az, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai vagyunk, azt jelenti, hogy lehetőséget kaptunk az evangélium áldásainak elnyerésére. Minden nap teljes bizalommal elmondhatjátok:
Az Úr gyermeke vagyok.
Tudom, hogy Mennyei Atyám szeret engem, és én is szeretem Őt.
Bárhol és bármikor imádkozhatok Mennyei Atyámhoz.
Próbálok emlékezni Jézusra és követni Őt.
Hozzatok még ma döntést arról, hogy megmutatjátok, mindezt tudjátok, méghozzá azáltal, hogy hittel követitek Jézus Krisztust! A Mennyei Atyánkhoz visszavezető út nem lesz könnyű. Bátorságra lesz szükségetek, hogy nap nap után tovább haladjatok az Üdvözítőt követve. Tanúságot teszek nektek, hogy amikor meghozzátok a döntést arról, hogy megmutatjátok, hogy mindezt tudjátok, méghozzá azzal, hogy hittel követitek Jézus Krisztust, akkor békét és boldogságot tapasztaltok majd most és az örökkévalóságon át. Jézus Krisztus nevében, ámen.