2003
A hit támogató ereje a bizonytalanság és próbatétel idején
2003. Május


A hit támogató ereje a bizonytalanság és próbatétel idején

Az Istenbe és a Szentlélek általi útmutatásba vetett hit támogatni fog benneteket ebben az egyre inkább erőpróbát jelentő világban.

Kinek ne lenne szüksége biztonságra a bizonytalanság és próbatétel idején? Ki olyan magabiztos, hogy soha ne lenne szüksége támogatásra az életében? A földi élet alapvető célja az egyén fejlődése és gyarapodása. Ebből következően el kell, hogy jöjjön a próbatétel és kétség időszaka, hogy lehetőséget adjon erre a fejlődésre. Melyik gyermek tudna olyan szintre fejlődni, hogy felnőve önmagára tudjon támaszkodni, ha addig minden döntést a szülei hoznának meg? Így van ez Mennyei Atyánkkal is. Boldogságra vonatkozó terve úgy fogant, hogy részünk legyen kihívásokban, sőt nehézségekben is, és így, amikor nagy horderejű döntéseket kell meghozni, akkor fejlődhessünk és sikeresek legyünk e halandó próbatétel során.1 Szerencsére tökéletes szeretetében módot adott arra, hogy megoldjuk ezeket a kihívásokat, míg ezáltal erősödünk, képességeink pedig fejlődnek. A hit támogató erejéről beszélek a bizonytalanság és próbatétel idején.

Isten megadta nekünk azt a képességet, hogy hitet gyakoroljunk, és ezzel békét, örömöt és célt találjunk az élet során. Ugyanakkor a hit erejének alkalmazásához kell, hogy annak legyen alapja. A hit legszilárdabb alapja a Mennyei Atyánk irántatok érzett szeretete, az Ő boldogság terve és Jézus Krisztus azon képessége és hajlandósága, hogy betöltse az Atya minden ígéretét.

Vannak, akik számára a hit fogalma nem érthető, és ezért nem is használják azt ki teljes mértékben. Vannak, akik úgy érzik, hogy a vallási kérdéseknek és a szilárd hit által kapott segítségnek nincs racionális alapja. Azonban a hit nem illúzió vagy varázslat, hanem örökkévaló alapelvekben gyökerező erő. Előfordult-e már veletek, hogy megpróbáltatok hitet gyakorolni, és nem éreztétek, hogy javatokra vált volna? Ha igen, akkor valószínűleg nem értettétek meg és nem követtétek azokat az alapelveket, amiken a hit nyugszik. A következő példa jól szemlélteti, mire is gondolok.

Évekkel ezelőtt részt vettem egy olyan mérésben, ahol különböző anyagok nukleáris tulajdonságait figyeltük meg. Az eljárásban egy kísérleti nukleáris reaktor használtunk, amit úgy terveztek, hogy a magas energiájú részecskék a reaktor közepén lévő lyukon keresztül áramoltak kifelé. Ezeket a részecskéket egy kísérleti kamrába terelték, ahol elvégeztük a mérést. A magas energiájú részecskéket nem lehetett szabad szemmel látni, viszont nagy gonddal kellett figyelnünk rájuk, nehogy kárt tegyenek a többiben. Egyik nap a kísérlet közben belépett a terembe az egyik gondnok. Ellenszenvesen azt mondta: „Maguk mind hazudnak! Azt mondják, hogy valami fontosat csinálnak, de engem nem lehet becsapni! Tudom, hogy ha valamit nem látok, hallok, ízlelek, ha nem érzem a szagát, vagy nem érinthetem meg, akkor az nem is létezik!” Ez a hozzáállás meggátolta abban, hogy felismerje, hogy amit az öt érzékszervünkkel nem érzékelünk, még nagyon is értékes lehet. Ha ez a férfi hajlandó lett volna megérteni, hogy a nukleáris részecskék kimutathatók, akkor megbizonyosodhatott volna létezésükről. Ehhez hasonlóan mi sem tagadjuk meg a hit valódiságát! Begyűjthetitek a hit gyümölcseit, amennyiben azon alapelvek szerint éltek, amiket Isten a hit gyakorlásához teremtett.

Itt van pár ilyen alapelv:

  • Bízzatok Istenben és arra irányuló hajlandóságában, hogy segítséget nyújt nektek, bármily erőpróbálók is legyenek körülményeitek!

  • Engedelmeskedjetek a parancsolatainak és éljetek úgy, hogy megbizonyosodhasson arról, bízhat bennetek!

  • Legyetek érzékenyek a Szellem csendes késztetéseire!

  • Cselekedjetek bátran e késztetés szerint!

  • Legyetek türelmesek és megértők, amikor Isten hagyja, hogy a fejlődés érdekében küszködjetek, és amikor a válaszok csak hosszú idő alatt, apránként érkeznek!

A cselekvésre késztető hit az Úrba vetett bizalom és az Ő azon hajlandósága köré épül, hogy eleget tesz szükségleteiteknek. Mert „az Úr … megáldja és megsegíti azokat, akik bíznak őbenne”2. A hit rendszeres és készséges gyakorlása növeli magabiztosságotokat és képességeteket, hogy alkalmazni tudjátok a hit erejét.

Ha megfogadjátok a Moróni által tanított alapelvet, akkor megtanulhatjátok a hitet hatékonyabban gyakorolni: „Az a hit, amikor valami olyat remélünk, amit nem láthatunk. Ne vitatkozzatok tehát, amiért nem láthatjátok azokat, mert addig úgysem kaptok bizonyságot, amíg hitetek ki nem állja a próbát.”3 Így tehát amikor hitetek kiállja a próbát, azaz érdemesen cselekedtek egy benyomás szerint, elnyeritek a Szellem megerősítő tanúságát, ezek az érzések pedig megerősítik hiteteket. E séma ismétlése következtében hitetek erősebb lesz. Az Úr ismeri szükségleteiteket. Amikor őszintén, igaz szándékkal fordultok hozzá, arra késztet benneteket, hogy tegyétek meg mindazt, ami növeli azt a képességeteket, hogy hittel cselekedjetek. Kitartással a hit élénk, erőteljes, felemelő és sugalmazó erővé válik az életetekben. Miközben ismereteitek határmezsgyéjéről a bizonytalanság ködébe léptek, ha hitet gyakoroltok, megtaláljátok azokat a megoldásokat, amiket másképp nem lehetett volna. Bizonyságot teszek arról, hogy ez igaz.

Még amikor hiteteket a legerőteljesebben gyakoroljátok is, akkor sem biztos, hogy Isten azonnal teljesíti vágyaitokat. Ehelyett inkább azt adja meg nektek, ami az Ő örökkévaló terve szerint a legjobb számotokra. Isten olyan mélységesen és teljesen szeret benneteket, amit halandó állapototokban fel sem tudtok fogni! Sőt, ha ismernétek az egész tervet, soha nem is kérnétek azt, ami nincs összhangban azzal, még akkor sem, ha érzéseitek erre kísértenek. Az őszinte hit segít, hogy megértsük és elfogadjuk Mennyei Atyánk akaratát még akkor is, ha az nem egyezik a miénkkel. Békében és bizonyossággal elfogadhatjuk az Ő akaratát, bízva abban, hogy végtelen bölcsessége meghaladja azon képességünket, hogy tervét teljes egészében megértsük, miközben az fokozatosan feltárul szemünk előtt.

A hit nem csupán egy gomb, amit megnyomva választ kapunk. Az Úr kijelentette: „A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért és térj meg.”4 Brigham Young azt a megfigyelést tette, hogy „Isten soha nem ad népének vagy egy egyénnek magasabb rendű áldást anélkül, hogy meg ne próbálta volna őket”5. Pár létfontosságú döntésben én személyesen is megtapasztaltam azt a kimondottan nehéz, fájdalmas küzdelmet, ami a megerősítő választ előzi meg. Ezek az erőt próbáló élmények azonban mégis építő jellegűek. Vigaszt nyújt az a tudat, hogy Isten soha nem ad nagyobb megpróbáltatást annál, mint amin az Ő segítségével túljuthattok.

Isten a ti hitetek által alakítja jellemeteket. A jellem annak megnyilvánulása, amivé válhattok. Az erős erkölcsi jellemet az élet próbatételeiben meghozott állandó helyes döntések eredményezik. Hitetek vezethet el titeket ezekhez a helyes döntésekhez. Elég világos, hogy a cselekedeteitek és gondolataitok határozzák meg azt, hogy kik vagytok, és kivé váltok. Éppen ezért kell, hogy az Úr sugalmazzon titeket a döntéshozatalkor. Mások ösztönözhetnek titeket a jó döntésekre, ám azokat nem szabhatják meg. Elmélkednetek, imádkoznotok kell, és hitet kell gyakorolnotok, hogy döntéseiteket készségesen összhangba hozzátok a Mester tanításaival. Ezek a döntések olyan dolgokba vetett bizalommal születnek, melyekben először csak hiszünk, és melyekről megerősítést kapunk, ha e hit alapján cselekszünk. Csak annyi útmutatásban részesülünk, amennyi elegendő ahhoz, hogy a jó irányba induljunk el, fejlődő jellemüket viszont ne gyengítse. Ez az irányítás fogja megszilárdítani a Mennyei Atyánkba és az Üdvözítőbe vetett bizalmunkat.

A hit növeli a hirtelen fellépő szükség idején megnyilvánuló jellem szilárdságát. Az ilyen jellemvonások nem a nagy kihívások vagy kísértések pillanataiban fejlődnek ki. Ekkor használjuk őket. A jellem az alapelv, a tantétel és az engedelmesség fonalának türelmes összeszövésével alakul ki. Jakab így írt: „A ti hitetek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.”6 A jellem alapja a feddhetetlenség. A derék jellem erősíti azon képességeteket, hogy engedelmesen reagáljatok a Szellem útmutatásaira. Igazlelkű jellemmé váltok. Sokkal fontosabb ez annál, hogy milyen tulajdonaitok vannak, mit tanultatok vagy milyen célokat értetek el. Lehetővé teszi, hogy bízzanak bennetek. Az igazlelkű jellem adja meg a lelkierő alapját. Képessé tesz titeket arra, hogy a próbatétel idején nehéz és különösen fontos döntéseket még akkor is helyesen hozzatok meg, ha azok erőtöket meghaladónak tűnnek. Bizonyságot teszek arról, hogy sem Sátán, sem más erők nem gyengíthetik meg vagy pusztíthatják el fejlődő jellemeteket. Ezt csakis ti tehetitek meg, ha engedetlenek vagytok.

Atyánk terve csodálatos. Hitetek gyakorolása jellemet épít. Az erős jellem pedig fejleszti a hit gyakorlásának képességét. Így tehát az élet próbatételei feletti győzelembe vetett bizodalmatok is növekszik. Minél jobban megerősödik a jellemetek, annál inkább képesek lesztek gyakorolni a hit erejét.

A mondás, miszerint ki mint vet, úgy arat, a lelki jutalmakra is igaz. Azt aratjátok, amit az engedelmességgel, a Jézus Krisztusba vetett hittel, a megismert igazságok alkalmazásával elvettek. Jellemetek formálását aratjátok, amivel együtt jár képességeitek növelése, valamint földi létetek céljának sikeres beteljesítése, azaz a próbatétel általi fejlődés.

Nem számít, mi történik, nem számít, milyen összevisszaság van a világban, a hit támogató ereje mindig veletek lehet. Ez soha nem változik. Mennyei Atyánk tökéletes szeretete soha nem változik. Az Ő evangéliumi terve jelentéssel tölti meg az életet és biztosíthatja a boldogságotokat. Terve nem csupán azért készült, hogy próbákban legyen részetek itt, a földön, hanem hogy fejlődjetek, ami az engedelmességetekből fakadó hit által hozott helyes döntésekből ered.

Miért aggódnánk hát azok miatt a jövőbeli csapások és bizonytalanságok miatt, amikbe nincs beleszólásunk? Igazlelkű jellemetek megnöveli annak valószínűségét, hogy azokat soha ne is kelljen elszenvednetek. Amikor azonban a kihívások és próbatételek mégis megjelennek, hitetek elvezet benneteket a megoldáshoz. Lelki békétek, a nyugtalanító problémáitokra kapott válaszokból fakadó biztonság és végül örömötök attól függ, mennyire bíztok Mennyei Atyánkban és Fiában, Jézus Krisztusban. Az igazság végül győzedelmeskedni fog. Áldásokat teremt most, amennyiben hittel engedelmeskedtek Isten parancsolatainak. Ne feledjétek, hogy elérhető számotokra a béke és vigasz kiapadhatatlan, állandó, mindig jelen lévő forrása! Biztos, hogy Mennyei Atyánk szeret benneteket tekintet nélkül arra, hogy milyen körülmények között éltek, milyen jellegű próbatételek, kísértések és nehézségek vesznek körül benneteket. Ez a bizonyosság soha nem változik. Képességetek, hogy elnyerjétek ezt a támogatást, attól függ, milyen erős a hitetek Istenben és abban, hogy Ő hajlandó megáldani benneteket.

Bizonyságot teszek arról, hogy az Istenbe és a Szentlélek általi útmutatásba vetett hit támogatni fog benneteket ebben az egyre inkább erőpróbát jelentő világban. Bizonyságot teszek arról, hogy az áttekintett alapelvek alkalmazása segítséget fog nyújtani abban, hogy a bizonytalanság és próbatétel idején hasznotokra legyen a hit támogató ereje.

Sokan vannak körülöttetek, akik össze vannak zavarodva, és megoldást keresnek az élet kusza problémáira. Osszátok meg velük az igazságról és a hit erejéről való bizonyságotokat! Segítsetek nekik megérteni, miként áldhatja meg életüket most, ezekben a nyugtalan időkben az Istenbe vetett hit, valamint az Ő tanításai, amik visszaállíttattak a maguk teljességében Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában! Tegyetek tanúságot az Úr erejéről, ami megáldhatja életüket! Tegyétek ezt meg most! Az Úr segíteni fog nektek. Hitetek vezérelni és támogatni fog titeket. Tudom, hogy ez így lesz. Jézus Krisztus nevében, ámen.

Jegyzetek

  1. Lásd Jelenések 3:19.

  2. Hélamán 12:1; lásd még Példabeszédek 3:5–6.

  3. Éther 12:6; kiemelés hozzáadva.

  4. Jelenések 3:19.

  5. Discourses of Brigham Young, vál. John A. Widtsoe (1954), 338. o.

  6. Jakab 1:3–4.