A Salt Lake Tabernákulum újraszentelése
Hálás vagyok azért, hogy ezt a pompás épületet megerősítették és felújították, hogy tovább használhassuk Isten gyermekeinek oktatására és építésére.
Óriási megtiszteltetés és kiváltság, hogy részt vehetünk e nagyszerű épület, a Salt Lake Tabernákulum újraszentelésén, amely a Salt Lake templomtól nyugatra fekszik. Elismeréssel tartozunk mindazoknak, akik bármilyen módon részt vállaltak abban a hatalmas munkában, melyet az épületen végeztek. Különösen köszönettel tartozunk az Elnöklő Püspökségnek – H. David Burton, Richard C. Edgley és Keith B. McMullin püspököknek – azért a kiváló vezetésért, melyet a Salt Lake Tabernákulum felújítási munkálatainak irányítása alatt nyújtottak.
Kedves emlékek kötnek e Tabernákulumhoz kisfiú koromból. Itt kereszteltek meg. Amikor diakónus lettem, az édesapám elhozott ide, hogy részt vegyek az általános papsági gyűlésen. A gyűlés előtt 15 perccel értünk ide, és könnyen találtunk magunknak helyet a karzaton.
Az egyház korai napjaiban csupán két épület épült kimondottan hódolat céljából: a Kirtland és a Nauvoo templom. Mindkettő kinyilatkoztatás alapján épült. Az első feljegyzett, az egyház által épített épületet, melyet gyülekezeti háznak szántak, iskolaépületként is kívántak használni. Farönkökből épült 1831-ben, Missouriban.1
Mire 1836-ban felszentelték a Kirtland templomot, az máris túl kicsinek bizonyult ahhoz, hogy befogadja mindazon szenteket, akik részt akartak venni a felszentelésen. Joseph Smith próféta sajnálkozva jegyezte le, hogy az épület nem lesz képes több embernek férőhelyet biztosítani.2 Ahogy azonban egyre fokozódott a szentek és a vezetőik elleni erőszak Kirtlandben, az egyház zöme 1838-ban Missouriba költözött, maguk mögött hagyva eme drága épületet.
A Nauvoo templom alapvetően a Kirtland templom mintájára épült, kiegészítve két aulával az első és a második emeleten. Mielőtt a Nauvoo templomot 1846-ban befejezték volna, a szentek kívül, gyakran a templom közelében gyűltek össze, hogy meghallgassák Joseph és más egyházi vezetők beszédeit. Olykor több ezren is részt vettek azokon a gyűléseken.
Ahogyan George A. Smith humorosan megjegyezte: „Joseph próféta idejében csak úgy özönlött a »mormonizmus« a házakból.” Ez azért volt, mert „a próféta halála előtt nem emeltünk elég nagy épületet a szentek befogadására”3.
Előfordult, hogy a rossz időjárás megzavarta a szabadban tartott istentiszteletet, kényelmetlenséget okozva ezzel mind a beszélőknek, mind pedig a gyülekezetnek. Joseph F. Smith elnök, aki jól emlékezett a Nauvoo templom mellett tartott kinti gyűlések okozta kényelmetlenségre, ezt mondta:
„Első emlékeim az istentisztelet helyéről Nauvooból származnak. A templom mellett, egy kis ligetben gyűltünk össze. Édesanyámmal együtt olyan férfiak beszédeit hallgattuk, mint Brigham Young, Heber C. Kimball, Orson Hyde, Parley P. Pratt, Orson Pratt, Joseph próféta és Hyrum pátriárka. Jól emlékszem egy gyűlésre ebben a ligetben, amikor egy kocsit húztak a gyülekezet elé, melyre felállva Joseph próféta beszélt hozzánk, amikor is eleredt az eső. Egy-két ember felállt, és esernyőt tartott fölé, hogy megóvják attól, hogy vizes legyen. Sokaknak nem volt esernyője, és nagyon zavaró és kellemetlen volt ott ülni, de nagyon jól emlékszem – bár akkor még csak kisfiú voltam –, hogy egyetlen ember sem hagyta el a gyűlést, amíg beszélt.”4
Halála előtt Joseph próféta utasítására felhúztak egy ponyvasátrat, hogy a nagyobb gyűlések során védelmet nyújtson a szenteknek. 1845-ben, mikor a templom építése a vége felé közeledett, Orson Hyde eldert, a Tizenkettek Kvórumának tagját visszaküldték keletre, hogy pénzt gyűjtsön, és egy „körülbelül 3 és fél kilométer hosszú” ponyvavásznat vásároljon, melyből – Brigham Young megjegyzése szerint – „Sion gyülekezetének tabernákulumát” húzzák majd fel.5
Orson Pratt testvér felvázolta a sátor tabernákulum tervezett helyét és szerkezetét egy 1845. augusztus 30-i levelében:
„Egy sátor tabernákulumot szándékozunk emelni a templom előtt, amelynek vége a templom nyugati oldalához kapcsolódik majd. A tabernákulum ellipszis alakú lesz… Az alapterülete elég nagy lesz ahhoz, hogy akár nyolc- vagy tízezer embert is befogadjon; az ülőhelyek fokozatosan emelkednek majd egymás fölé egy színház nézőteréhez hasonlóan.”6
A fivérek másnap elkezdték megtisztítani a sátor tabernákulum építkezési területét. Ellenségeik heves üldözése miatt azonban a szenteknek el kellett hagyniuk Nauvoot, így a sátor tabernákulum soha nem épült fel. Orson Hyde „1846-ban kocsikra pakolta a vásznat, és elindult vele nyugatra”7. Néhányan úgy gondolják, „jó hasznát vették a ponyvának sátrak készítésénél, illetve ekhós szekerek befedésénél”8, a szentek Sóstó-völgybe történő vándorlása során.
A Salt Lake City-i Templom téren felállított Tabernákulum méretei nagyjából megegyeznek a Nauvooba tervezett sátor tabernákuluméval, és a Nauvoo tabernákulumhoz hasonlóan ez is a templom nyugati oldalán fekszik. Egyéb esetekhez, mint például a nyugatra történő nagy vándorláshoz hasonlóan Joseph Smith látomást kapott egy nagy tabernákulumról, Brigham Young pedig kivitelezte azt.
Így a Nauvooba tervezett tabernákulum, bár soha nem épült fel, e történelmi épület prototípusa volt. Amikor kisfiú voltam, rádión keresztül hallgattuk az általános konferenciát; most műholdak és modern elektronikai eszközök segítségével egész országokba tudjuk egyszerre sugározni azt Salt Lake Cityből világszerte – ahogyan azt ma is tesszük –, az épületekben elhelyezett vevő berendezések segítségével. Ez annak köszönhető, hogy a Fivérek sugalmazást kaptak arra, hogy kielégítsék az emberek korunkbeli szükségleteit. Ez jó példa arra, hogy az Úr miként teszi lehetővé az egyháztagok szükségleteinek kielégítését. Bizonyságomat teszem, hogy az Úr továbbra is ki fogja nyilatkoztatni prófétáján, Gordon B. Hinckley elnökön keresztül azokat az eszközöket, melyek által eleget tehetnek eme egyre növekvő egyház tagjai szükségleteinek.
Hálás vagyok azért, hogy ezt a pompás épületet megerősítették és felújították, hogy tovább használhassuk Isten gyermekeinek oktatására és építésére. Jézus Krisztus nevében, ámen.